Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-30 / 48. szám

prot. egyház szolgálatában álló tanár vagy lelkész képesítésére megkívántatott, ki ez időszerint körülbelői 400 egész 800 fttal kénytelen megelégedni. Itt keresendő egyik oka annak a szomorú tüneménynek, miszerint nemcsak a pesti, de minden egyéb egyetemen és fakultáson is, az állami szolgálatra készülő ifjak száma évről évre nő, mig azon tanulók száma, kik a prot. egyházban tanitói vagy papi pályára akarnának lépni, apad. És kétséget nem szenved, ha az egyház a fizetések javítása tekintetében az állammal a versenyt kiállani nem képes, akkor hivatalnokai nem lévén, oly veszély által fenyegettetnék, milyen még egész múltjában nem található; mert hol lelkész nincsen, ki a hierarchia támadásait visszautasítja, a híveket összetartja, ott nemsokára elszélednek a hivek, mint a pásztor nélküli nyáj. Ezen eshetőség ellenében nagy örömmel fogadható kétségkívül minden oly intézkedés, mely által a prot. tanitó ós lelkész fizetésének emelése céloztatik. A református testvéreknél több kerület hozott már e tekintetben határozatokat. A tiszai ev. egyházkerület is a tanitók és papok fizetésének javítása tárgyában az utolsó késmárki közgyűlésén következő határozatot hozta, mely szószerint igy hangzik : „Miután az összes egyházmegyék e tárgyban hozott határozata szerint kimondják ezen fizetésjavitás szükségességét, Ós azt a tanitói fizetések emelésére is kívánják kiterjeszteni: a gyűlés az esperességeket oda utasítja, hogy egyházkerületi megbízással eljáró bizottságot küldjenek az egyes egyházakhoz a végett, hogy azokat a lelkészi jövedelmeknek lehetőleg 600—800, a tanítókénak 300—400 forintig való emelésére bírják, a mit az egyházak, részint a készpénzbeli, de még inkább a termesztményekben kiadatni szokott fizetések javítása által teljesíteni bizonyosan igyekezni fognak, ha hivatkozással evangyelmi buzgóságukra kellően fel fognak világosittatni a veszélyről, mely a lelkészek és tanitók csekély díjazása miatt már is mutatkozó fogyatkozásában egyház-vallási és népnevelési életünket komolyan fenyegeti. A bizottságok másik feladata lesz a lelkészek és tanitók által használt egyházi földek mivelésére hiványilag lekötött, de többnyire hiányos és késedelmes közmunkák készpénzül kiszolgáltatását eszközölni, hogy igy önálló és okszerű gazdászattal emelhessék földeik jövedelmét, minek elérésére annál inkább lehet számot tartani, minthogy a megváltási összeg ugy is kielégítő és pontos munkadíj fejében visszakerülend az egyházhivekhez. De addig is, a régi állapotokkal semmi arányban sem álló stólabeli illetőségeket, a jelen árviszonyokhoz mérve elhatároztatik, hogy a lelkészi hivatalos functiók dijának minimuma: keresztelés és illetőleg avatástól 1 ft., házasulók esketésétől 3 ft., menyasszony avatásától 1 ft., egyszerű temetéstől imával 1 ft., temetéstől halotti beszéddel 3 ft." Bármennyire örvendünk is a kerület ezen törekvésének, mely egyháza tanítóinak ós lelkészeinek jobb sorsot kíván eszközleni, még sem rejthetjük el aggodalmunkat, miszerint ezen határozatnak nem lesz mindenütt kívánt sikere. Ugyanis az egyes egyházakba kiküldendő bizottságok talán épen ott, hol az egyházi hivatalnokok fizetése a legkevesebb, tapasztalni fogják, hogy az illető község anyagi viszonya oly siralmas, minélfogva egyáltalában nem képes az indítványozott 600—800 ftot lelkészének és 300—400 ftot tanítójának biztosítani. Wo nichts ist, da hat auch der Kaiser das Recht verloren, mondja a német. Más községben, kivált hol nincsen megelégedve a közönség tanítója vagy lelkésze magaviseletével ós működésével, a küldöttség nyilt ellenszegüléssel találkozand és arról fog meggyőződni, hogy itt semmiféle javítás nem eszközölhető, annál kevésbé, mert a hiványt ugyanazon község, mely azt kiállította, szabad tetszéséből meg is változtathatja; a kényszerítésnek itt helye nem lehet. És igy az oly községek száma, meglehet, nem csekély leend, hol, dacára a kerületi közbenjárásnak, a lelkészi és tanitói jövedelem nem érné el az indítványozott 600—800 és 300-400 ftot, A szándékolt stólabeli illetőség emelésével is aligha fogunk oly általános sikert felmutathatni, mint azt óhajtanék. A nagyobb, gazdagabb községekben ugy is tizetik a meghatározott minimumot: keresztelés- és avatástól 1 ftot, házasulók esketésétől 3 frtot, menyasszony avatásától 1 ftot, egyszerű temetéstől imával 1 ftot, temetéstől halotti beszéddel 3 ftot. E szerint a jobb módú községek lelkészeinek sorsán a stóla ily emelésével nem segítettünk, ámbár ezek kiadásai is aránylag szaporodtak az idő drágasága miatt; a szegényebb és kisebb egyházakban pedig még kevésbé. Mert ha még beléegyeznek is az ily egyházak a nagyobb stólába, mely a hiványban kikötve nincsen , többnyire oly kevés a functió, hogy ha a nagyobb illetéket fizetnék is a hivek, alig nyer abból a lelkész egynehány forintot. Igen, de az az eset is előfordulhat', hogy az egyházbeliek, épen szegénységük által kényszeríttetve, nem a 3 ftos temetést beszéddel , hanem csak az 1 ftost imával rerdelik halottaik számára. És igy a kisebb és szegényebb egyházak hivatalnokai is, kiknek különösen nagy szükségük volna az anyagi segélyre, alig élvezendik azt oly mértékben, milyenben a kerületi intézkedés őket részesíteni akarná. Őszintén örülnénk, ha érintett aggodalmaink nem lennének alaposak, és ha a kerületi intézkedés oly következményű lehetne, melynél fogva összes tanítóságunk és papságunk anyagi helyzetével jövőben megelégedhetnénk. De én attól tartok, hogy ezentúl is nem egy leend hivatalnokaink között, kinek reménye fizetésének javítása tekintetében nem teljesült, ki talán sokat várt és igen keveset nyert a szándékolt díjemelésből, ós ki a német közmondással elmondhatja: „Wer auf die Bárenjagd geht, muss zufrieden sein, wenn er eine Wachtel schiesst." Ily körülmények között nem lesz szükségtelen más utakat és módokat tekintetbe venni, melyek alkalmasak volnának a tanitók és lelkészek anyagi sorsa javítására. Gyakran találunk községeket, melyek alig 300—400 lelket számlálnak és külön tanítót és lelkészt tartanak. Itt a lelkész teendője a vasárnapi isteni tiszteleten kivül, egész héten át igen csekély, ós annak megfelelőleg a fize-