Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-30 / 48. szám

/ izenhatoilite évfolyam. 48. sz. JJudupest, November 30. 1873. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és J^L iadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Előfizetési dij : Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 14 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilön 30 kr. Viszhang a „Reflexiókra". (Vége.) A ki a jezsuita-rend történelmét csak némileg is ismeri, az tudja, hogy az, az általa kivívottt nagyszerű eredményt egy jó részben azon egyetértésnek, öszhangzatnak s egységes vezetésnek köszönhette, mely ezen. rend tagjai között, s ennek működésében kezdet óta megvolt. A Rómában lakó généralisa s kormányzó collegiuma a rendnek hű értesítést nyert a világ minden részéből, viszont a föld hátán élő összes jezsuiták innen kapták az utasítást, követendő eljárásukhoz az irányt. Az aránylag csekély erő is, egyesítve nagy hatást idézhet elő. Az egy csomóba kötött tizenkét gyenge pálcát nem könynyü eltörni. Viszont tudjuk azt is mindnyájan, hogy mi magyar protestánsok, ugy is mint magyarok, ugv is mint protestánsok, nagyon sok bajt megelőzhettünk, sok reánk mórt keserű csapást kikerülhettünk volna, ha az egymás elleni torzsalkodás, s az önmagunk keblében dúló viszálkodás démona helyett, az egyetértés, testvéries összetartás szelid angyalát engedtük volna közöttünk maradandólag uralomra jutni. Aggasztólag komoly jelenségek mutatkoznak körülöttünk minden oldalról, nem jó volna e tekintetben is tanulni valamit a jezsuitáktól. Tanulni — mondom, — de nem elsajátítani távolról sem az ő rendszeröket. Mert ismerem ugyan az erők szoros egyesítésének nagy előnyeit s fényes eredményét; tudom jól, hogy a hol egy fő s egy akarat kormányoz, rendszeresen, összevágólag s gyorsan haladnak a kitűzött cél felé; de ismerem még inkább a merev egyesítés káros következményeit, s nagyon jól tudom, hogy a hol egynek kezébe adnak minden jogot, ott a többiektől elvesznek minden szabadságot. Már pedig a szabadság ós protestantismus elválhatlan kötelékkel vannak egymáshoz kapcsolva, egyik a másiknak szülője, leánya, tesvóre, legerősebb s legbiztosabb oltalmazója. Szabadság nélkül ne akarja senki a protestáns egyházat felvirágoztatni , s részemről is bármennyire érzem szétszakadott helyzetüuk, össze nem tartásunk évszázados káros következményeit, de mtfgis ha választanom kellene egy merev, az egyes tagokat akarat nélküli gépekké lealacsonyító centralisatio ós másrészről a legszélsőbb independentismus között, egy percig sem haboznám az utóbbit választani. De talán e tekintetben is est modus in rebus; talán a szabadság megőrizése mellett is lehetne egyházunk fenmaradása, s protestáns elveink diadalra juttatása érdekében egyetértőleg munkálódni, az ősöktől öröklött önkormányzati jog teljes épségben fentartása mellett is talán lehető volna az öszhangzatos eljárás? Yalóbau nem ártana tanulni az ellenféltől. Eszes, ügyes ellenféllel állunk szemben, gondoljunk csak vissza a közelebb lefolyt évekre s a közvetlenül körülöttünk történő dolgokra, s lehetetlen nem látni, hogy az ellenfél mily ügyesen kiszámított s teljesen összhangzó terv szerint jár el minden működésében. Kedvezőtlenebb helyzetben ritkán volt a jezsuitismus szellemétől áthatott kathol. papság, mint a hatvanas évek elején. Az előtérbe nyomult politikai szabad szellem felismerte őket mint a zsarnokság leghatalmasabb támaszait, s a közelebb lefolyt évtizednek majdnem általános megvetése, gyűlölete nehezedett a katholikus papságra; majd következtek az egész müveit világ előtt botránkozást szülő pápai syllabusok, encyclikák, s ezek koronájául a csalódhatlanság hitcikket megállapító zsinat, s a mi főpapságunknak épen ezen dogma elfogadása folytán előállt kényes helyzete. Előbb országvilág előtt har-95