Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-02 / 5. szám

a segédlelkész püspöki exmissio mellett jutott, az egyház, lelkész, sőt az esperes jóváhagyása s belenyugvása nélkül, mert neki ugy tetszett, eltávozhassák? Ha a törvény mindnyájunkat egyiránt kötelező erővel birna:. történhetnék-e az, hogy egy apa a kormányszék fölé helyezve magát, annak végzését semminek tartsa, s maga hozzon magának törvényt ? Ha van törvény, már olyan a milyen : nem-e kötelessége az esperesi hivatalnak a törvény szellemében járni el s az egyéni hajlamot vagy rokonszenvet alárendelni a törvény követelményének ? Ha van e.-megyei határozat, mely azt rendeli, hogy minden évben változni kell a káplánoknak egyik helyről a másikra: miért nem alkalmaztatik ezen törvény a kassai káplánra is, ki évek óta 3—400 frt. jövedelemnek örül ? miért nem részesülnek ezen szép jövedelemben felváltva a a többi segédek is? miért költetik fel az irigység a 30— 40 frtot huzó segédek lelkében? s minő képet fognak ezek alkotni magukuak az igazságról? S ha van igazság: nem kell-e gondolni ama két elaggott lelkészre, kiknek egyike 56 évi szolgálat s 83 év terhével fárad minden vasárnap a filiába, tanitó nélkül, mert ez azalatt az anyaegyházban végez , s délután ismét a tanitó fárau a filiába s igy az agg lelkésznek még csak éneklésben sem segédkedhet a tanitó, a másik lelkész pedig 53 éves szolgálat de 89 év terhével járna, ha birna a falu egyik végén levő lakából a falu más végén kivül eső templomba, — nem nagy távolság, lehet körülbelől 7—800 öl! Káplán kellene mindkét egyházba, látja isten és ember, ha szegény nem volna pap és egyház. Ehez járul ama körülmény, hogy mindkét lelkész 7—8 unokától van környezvö. Isten csodája, hogy éhen nem vesznek el egytől egyig! Zavart álomképek, borongó lélek képzelődései, feldúlt kedély rémszüleménye mind ez, mondja a kényelem embere, mondja az ezer meg ezer lelket számláló gazdag egyház. Én pedig világ hallattára felelem: szomorú valóság biz az mind egy Tízálig, egy feltakart seb, mely hivatott orvosoktól epedve várja gyógyulását! Kell-e emlitenem: mily sokféle pálya nyilik mai napság ifjaink előtt, melyeken a képesség és szolgálati ügyesség dúsan megtalálja méltó jutalmát. Tanitói, lelkészi pálya hovatovább háttérbe szorul; hátha még az ifjak oda is gondolnak, hogy nyomorral átküzdött életök alkonyán gyámolra nem számolhatnak : lehet-e őket kárhoztatnunk, ha a lelkészi pályától iszonynyal fordulnak el? Az idő komolyan int gondolkozni a lelkészi állomások biztosításáról, a segédek méltányos díjazásáról, jó törvények hozataláról. Hogy jó törvények hozattassanak a majd egykor (ki tudja mikor?) megtartandó zsinaton, ahoz a szükséges adatokat összegyűjtheti, sőt kész törvényjavaslattal szolgálhat az egyetemes conventj de hogy anyagi nyomasztó helyzetünkön némileg s mielébb segítve legyen, hitem szerint elegendő lenne az egyházkerületeknek az országgyűlés szine elé teijesztendő abbeli kérelmök: hogy a lelkészek által az állam részére tett temérdek ingyen munkálatokért minden lelkész részére szavaztassák meg egy pár száz forint évi honorárium. Dixi et salvavi animam meam. Kiss Lajos, abaujvári ref. lelkész. KÜLÖNFÉLÉK. * N. Enyedröl következő gyászjelentést vettük : Gyászlobogó len^g a nagy-enyedi Bethlenfőtan oda homlokzatán, mert gyászravatalon fekszik a tanári kar egyik kiváló tagja! Kasza Dániel, a mathesis és physika kitűnő szellemi adományokkal, széles ismeretkörrel, a dolgok velejéig beható itélő tehetséggel bírt ritka jeles tanára, a fáradhatatlan buzgóságu, tiszta, szabatos előadásu tanitó nincs többé! A több hónapig tartott súlyos és fájdalmas sorvasztó betegség izenként, szálanként roncsolá szét az alig 51 évre terjedő munkás és becses téletet, mig folyó hó 20-án délután 4 órakor kioltá a lassanként halványuló szellemi mécs utolsó szikráját is-A bánat és fájdalom mély érzetével tudatja a főtanoda tanári kara a nagy veszteséget, meiy elhunyt kedves pályatársuk halála által általán véye az egész tanulás- és nevelés-ügyet, közelebbről anyaszentegyházunkat és főtanodánkat érte ; mert bár a tanári szék, melyet 17 éven át oly díszesen és lelkiismeretesen elfoglalt, az idő folytában talán épen hozzá hasonló jeles tanítóval leend betöltve, de az ő egyénisége, mely magát nemcsak a tanári széken, nemcsak a tanitás- és nevelésügy mezején, hanem a társadalmi élet különböző terein s a zöld asztal mellett is oly tiszteletet parancsolólag érvényesítette, még sokáig kipotólhatatlan marad. — A fájdalom és megdöbbenés érzetével állja körül a ravatalt a tanuló ifjúság, midőn látja, hogy a világító szövétnek, mely őket a tudomány mezején oly kiváló és biztos sikerrel kalauzolta, örökre kialudt. Snlyos és pótolhatatlan veszteség a szerető testvérekre és rokonokra nézve, kik az önfeláldozás ritka példájával ápolták mindvégig az ép oly forrón szerető testvért és rokont. De mindenek felett fájdalmas látvány a 76 év terhe alatt roskadozó édes anya, kinek az a keserű végzet jutott részébe, hogy kedves gyermekének, öreg napjai vigasztalójának és támaszának bölcsőjét és koporsóját ugyanazon panorámában láthassa. Ennyi fájdalomra csak a vallás biztató szava nyújthat enyhet és vigasztalást, mit adjon is meg a kegyelem Istene minden érdekelteknek ! A megboldogult földi részei folyó hó 22-én délután 3 órakor fognak tanári szállásáról, a háznál tartandó rövid halotti ima, s a templomban tartandó halotti beszéd után az örök nyugalom helyére kisértetni. Béke és áldás lebegjen emléke felett ! Nagy-Enyeden, 1873. január 21-én.