Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-16 / 46. szám

kimutatásában ezen, valamint több más rovat is nincs ki­töltve, 762 iskola a törvény igényei szerint van felsze­relve, 455 nincs ; faiskola van 328, tornaiskola 276 iskola mellett, leszámítva a bányakerületet. A felekezet tanodái mellett 1286 rendes és 120 segédtanító van alkalmazva, kik közül csak 1176 bir törvényes képességgel; mellék­keresetre utalva volt 152 tanitó ; a tanitói díjazás maxi­muma a dunáninneni kerületben 800 ft., a dunántúliban 800 ft., a bányaiban 1450, a tiszaiban 1099 ft. A mini­mum készpénzfizetésben a dunáninneni kerületben 8 ft., a tiszaiban 50 frt. Jó lakása van 501, meglehetős lakása 165, rosz lakása 138 tanítónak; (ismét eltekintve a bánya­kerülettől.) A tanköteles gyermekek száma 113,810, ezek közül iskolába járt 97,961 (tehát 86%), 626 községben a tanítási időszak nyolc hónapra terjed, 165 községben kevesebbre, 360-ban többre. Ismétlő iskoláztatás van 569 községben, 216-ban a polgári közegek is nyújtottak se­gédkezet a törvény végrehajtásában, a többiben nem; a tanfelügyelő csak 203 községben látogatta meg az is­kolákat. A jelentés felett kifejlett eszmecseréből kiemeljük Széberényi G. azon figyelmeztetését, hogy ezen jelentés nem adja egészen hü képét az ev. felekezetű községek műveltségi állapotának, amennyiben ugy tünteti fel őket, mintha a tanköteleseknek csak 86 százaléka járna iskolába, holott ez csak annyit jelent, hogy az idén a tankötelesek közül csak 86 százalék járt iskolába, ami nem zárja ki azt, hogy a 14 százalékból sokan az előtt ne jártak volna már iskolába. Kiemeljük továbbá Radvánszky Antal esp. felügyelő fölszólalását, ki a kormányt arra kivánja felkérni, utasítaná közegeit oda, hogy a felekezeti hatóságoknak a népiskolai törvény végrehajtásában segédkezet nyújt­sanak. A mult évi egyetemes gyűlés egy bizottságot kül­dött ki, mely egy evangelikus theologiai akadémia felállí­tása iránt jelentést terjeszszen elő. E bizottság most azt adja elő, hogy egy ily akadémia felállítása félmillióba ke­rülne, ily Összeget pedig a jelen mostoha viszonyok közt bajosan lehetne magánadakozások utján beszerezni; miért is azt javasolja, hogy az egyik theologiai intézet segélyez­tessék oly formán, hogy az akadémia névre igényt tart­hasson; erre a három intézet közül a pozsonyit ajánlja, mint a mely jótékony intézetekkel legdusabban van fel­szerelve. E javaslat a kerületekhez fog leküldetni véle­ményadás végett. Krizsán trencséni esperes, tót nyelven egy hosszabb beszédet tart, melyben az államsegélyről szólva arra utal, hogy az erdélyi kerület 16,000 ftot, a négy magyarországi kerület pedig összesen csak 20,000 frtot kap; szóló a tör­vény magyar szövegét idézve, az államsegély fölemelését indítványozza kérelmezni. Szontagh Pál erélyesen kikel előtte szóló ellen, amiért az ország diplomatiai nyelvét, melyet ugy látszik, teljesen bir, mellőzve, oly nyelven szólalt fel, melyet nem mindenki ért. Szóló nem értett e beszédből többet, mint azt, hogy itt pénzről volt szó; ilyen dologhoz pedig maga is szeretne hozzá szólni; szóló azt hiszi, hogy a tót nyel­ven való felszólalás csak tüntetésből történik, ós az ily tót fölszólalásokat legalább tolmácsoltatni óhajtaná, hogy mindenki hozzá szólhasson, Gedidy Lajos superintendens arra figyelmeztet, hogy ez igeu kényes kérdés, és már többször okozott bajt; utal arra, hogy az evangelikus egyház hivei tulnyomólag tót­ajkuak, hogy a tót nyelvben való egyszeri felszólalás szo­kásban volt eddig is, és pusztán csak jogfentartás ked­veért történik; azután előadja a Krizsán által fölhozot­takat, melyeket egyébiránt helyesel, és határozatba is ment, hogy habár jelenleg az állam pénzügyei eléggé ked­vezőtlenek is, de azért intéztessék a kormányhoz e tárgy­ban felirat. A conventi levéltár ügye szőnyegre hozatván, kide­rült, hogy az, miután a volt levéltárnok egyetemi tanárrá neveztetett ki, gazdátlanul, rendezetlenül áll, pedig na­gyon is szükséges volna bele egy rendező kéz, miután gyakorta van szükség abból egy ós más okmányra, a mos­tani chaosban pedig alig lehet a szükségelthez hozzájutni, s miután a levéltárban olyasféle kincsek is rejlenek, mint Luther eredeti végrendelete. De bármily szükséges volna is, a convent nem intézkedett, nem lévén e célra pénze, hanem b. Prónay Gábor ur azon szíves köszönettel foga­dott ajánlatot tette, hogy a mig él, 100 frtot fog éven­kint e célra áldozni, miért viszont a convent azon jog­gal ruházta fel az ajánlattevőt, hogy levéltárnokul ő ne­vezzen ki, vagyis inkább ő igyekezzék meguyerni valamely alkalmas egyént. A szarvasi lelkészválasztási Ugy a conventre is fel­került, hol mielőtt mérgesebbé fajult volna el a kissé élesen kezdődött vita, azon határozat hozatott, hogy a tényállás kiderítése és békesség eszközlése végett egy bizottság küldessék ki a szarvasi egyházba. E bizottság elnökéül Karsay S. superintendens ur neveztetett ki. Vajha sikerülne a bizottságnak az egyenetlenség s viszálkodás három év óta lobogó s pusztító tüzét teljesen kioltani. Végül felmerült azon inditváüy, hogy miután a jövő év­ben száz esztendeje lesz annak, hogy az evang. egyház­nak egyetemes felügyelője van, rendeztessék ezen fontos intézmény létesülósének százados évfordulójára ünnepély, melyre egyszersmind az erdélyi evang. egyházkerület kép­viselői is meghivassanak, hogy igy ezen ünnepély mintegy kezdőpontját képezze az óhajtott s remélt uniónak. Az indítvány elfogadtatott, s az előkészületek megtételé­vel az egyetemes felügyelő ur megbízatott. Az erdélyi reform, egyházkerület Marosvásárhelyen tartott közgyűlése. Addig is, mig részletesebb tudósítást adhatnánk az emiitett gyűlésről, közöljük a Vásárhelyen megjelenő „Székely Hirlap" idevonatkozó következő tudósítását: Városunk jelenleg az ünnepélyességek, gyülésezések szín­helye; mult vasárnap ment végbe az erdélyi reformátusok kerületi közgyűlésének megnyitása. A közgyűlést főgond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom