Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-16 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, elsö emelet, Előfizetési dij s Helyben kázliozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 k.r., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. m Teljes példányokkal még szolgálhatunk. Viszhang a „Reflexiókra". A nem rég mait számaiban e lapnak bárom cikk jelent meg M. úrtól, „Reflexiók a protestantismus köréből" cim alatt, mely cikkekre — mint tudjuk - okot szolgáltatott az „Ellenőr"-nek egy kis cikke, melyben e lapok szerkesztőja megrovatik a miatt, hogy egy általa ismertetett könyv szerzőjére nézve tréfában azt a megjegyzést, tette, miszerint kár volt szerzőnek, ki a jezsuitákkal oly sokat foglalkozott, azoknak modorából valamit el nem sajátítani. Ezen cikkecskét M. ur legalább kiindulási pontnak felhasználta, hogy elmondjon egyet és mást, mi ugy látszik, már régebben a lelkét nyomta; hogy elmondja, miszerint mi protestánsok annyira irtódzunk a jezsuitaságnak még árnyékától is, pedig ha jól körültekintünk, saját egyházunkban is találunk nem egy ponton jezsuitaságot. Ezen reflexiókra közelebb Sántha K. ur válaszolt, kifejtve, hogy ha vannak is nálunk hibák, de azokat nem kell általánosaknak tekintenünk, s nem kell oly sötét szemüvegen keresztül néznünk, mint M. ur. Talán igazsága van mind M., mind Sántha urnák A ki csak hibát keres s akar felmutatni egyházunkban, talál biz itt eleget. De még inkább igaza van annak, a ki ezen felmutatott hibák általánossága ellen harcol. Isten mentsen, hogy egyházunk, melyet a keresztyénség tisztitott alakjának tekint a világ s méltán, háromszáz éves fejlődés után odajutott volna, hogy csupa bűnt, képmutatást, lelketlenséget s több effélét letetne csak felmutatnia. Oh nem! Sokkal nemesebb, sokkal tisztább evangeliomi kovász rejlik a proiestantismusban, hogysem ennek nagyobb mérvű elfajulásától lehetne tartanunk, sőt, istené legyen a dicsőség, örömmel tapasztaljuk épen napjainkban, hogy evangeliomi egyházunk magasztos elveinek gyökérszálairól ugy a vallási, mint a politikai s társadalmi téren hovatovább nemesebb s boldogitóbb gyümölcsök teremnek. De azért csak előre! nekünk megállapodnunk, magunkkal megelégedni soha nem szabad, üreseit sub pondere palma. Az intópek, korholások, panaszok, küzdelmek terhe alatt csak növekszik, erősbül s tisztul egyházunk. Nemcsak az ó-kor Minervája, de protestáns egyházunk is fegyverekkel felövedzetten jött a világra. Harc és küzdelem között született, ezek között növekedett. Szomorú korszaka az a protestantismusnak, midőn béke van kint is, bent is; midőn az ellenfél nem nyugtalanítja, önmaga pedig önmagával megelégedve kényelmesen szendereg az orthodoxia, vagy általában az uralkodó nagy többség tespesztő pamlagán. Ilyes gondolatokba elmerülve, kedvet kaptam ón ís a reflexiók olvasásakor, nem ugyan valamely egyház-rázó s az alaposzlopokat megrendítő harc kezdéséhez, hanem csak szelíd, ártatlan reflectáláshoz, s némely hiányok gyengéd felmutatásához. És pedig valamint a reflexiók irója a jezsuitaság ellen tett nyilatkozatot vette kiindulási pontul, ugy én is ezen cikkemben, mely a reflexióknak ha tetszik viszhangja, ha tetszik s talán inkább cáfolata, maradok azon thémánál. A reflexiók alapgondolata: annyira re-91