Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-26 / 43. szám

Második pontban az egyletek érintetnek, s eléggé kiérezhetőleg az általunk szeretett s üdvös hatásúnak felismert protestáns-egyletnek van szánva egy oldalvágás. Ezen vágást őszintén szólva nem tudjuk felfogni, s egy -leiünket ellenében védeni, miután nem tudjuk felfogni az ellene felhozott érvben netán rejlő erőt. Ez mondatik ugyanis: minden protestáns — már a protesatntismus lényegénél fogva — a haladás lobogója alatt áll: tehát nincs szükség oly egyletre, mely a haladást tűzte ki jelszavául. Mi a periódus másik felében azt vártuk volna: tehát minden protestánsnak gyámolítani kell oly egyletet, mely a haladást tűzte ki lobogójára. Nagyon sok ember van olyan, a ki a Dunán akarna majd fel, majd lefelé haladni, vagyis magát vagy árucikkeit akarná hajón szállíttatni, de a maga erején megszerezhető ladikkal s egypár hajóvontató lóval nem sokra menne, s temérdek idejébe kerülne, gőzhajót meg nem képes egymaga szerezni. Valyon nem helyesen tesznek-e az ily emberek, ha többen összeállnak társaságba, együtt zereznek egy vagy több oly hajót, mely őket könnyű szerrel s rövid idő alatt célhoz juttatja ? Sántikál ugyan egy kissé az analógia, mert hiszen tudom, hogy prot. egyházunk is ily közös hajója egy nagy társaságnak, de hát ha más analógia tetszik, mondhatom, hogy azon protestáns-egylet, melyre a célzás történt oly viszonyban van az egyházhoz, mint a gőzhajó a lovak által vontatott bajóhoz. Ez utóbbival is lehet oda utazni, hova a gőzhajóval, el is jut az ember, de mennyivel lasabban. Az egyik hajó megmaradt a régi szerkezetében, a gőzhajó pedig használja az ujabb idők találmányát. Hogy szidták a d.-földvári s több más hajóvontatók ezelőtt 30 évvel a gőzhajó feltalálóját, s annak behozóját Széchenyit, s mennyi mindenféle veszélylyel járónak jósolták a gőzhajón utazást! Nem csoda, ha a reform-egylet is, az uj idők szellemének ez uj szülöttje, sok rágalomnak, gyanúsításnak van kitéve. Az iskolákról szóló passust illetőleg legyen elég egy fentebbi jegyzetünk, s azon itt nyilvánított óhajtásunk, hogy vajha az egyházmegyéjében levő felekezeti iskolákat az esperesi visitatiók alkalmával, oly állapotban találhassa esperes ur, hogy minél kevesebb oka legyen ezeknek községiekké átváltoztatását óhajtani. Külföldi egyház és iskola. * Rómából october 20-ikáról közlik, hogy az egyházjavak liquidátiójával megbízott junta ez nap hat zárdát vett birtokába; az illető főnökök tiltakozásukat nynjtottak át, melyeket a j unta átvett, ez pedig viszont a főnököknek a megfelelő nyugdíjazási bizonyítványokat adta által. * Ad rocem junta : a török külügyminister egy f. hó 18-ról kelt, s az idegen hatalmaknál levő török képviselőkhöz intézett köriratában terjedelmesebb magyarázatot ad az ozmán birodalomban a pénzügyi kényszerűség folytán közelebb életbeléptetett reformokról, Ezen reformoknak egyik főpontját képezi a dohányegyedáruság, bélyegadó, levélbélyegrendszer behozatala, s illetőleg szélesebb körre való kiterjesztése mellett a mecsetek javainak (vakuf) saeou larisatiója, s továbbá azon intézkedés, hogy az ingatlanokra behozandó adók a mecsetek jószágaira is kivettetnek, s ez által az állami kincstár jövedelmei tetemesen öregbittetnek. Ki hitte volna ! még Törökország is megelőz bennünket a főpapi javak saecularisatiójában ! * Genfben f. hó 19-én tartotta Hyacinthe atya a régi könyvtárban nagy közönség előtt utolsó hitszónoklatát. A lefolyt hét nevezetes eseményeinek, jelesen saját megválasztatása s feleskettetése és Mermillod főpásztori levelének benyomása alatt beszélt, s kijelenté, hogy ő az inteidictumot, s excommunicatiót nem fogadja el, támaszkodva a bibliára s az előbbi zsinatokra. Az előadás a hallgatókra mély benyomást tett. *Dr. Reinkens József-nek, a boroszlói egyetemen a kathol. theologiai facultás rendes tanárának, ó katholikus püspökké történt megválasztatására emlékeznek t. olvasóink ; közöltetett az is, hogy Reinkens Rotterdámban a „németalföldi katholikus egyház" Deventerben lakó egyik püspöke által — a ki, mondanunk sem kell, hogy szintén nem ismeri el a pápa egyházi főnökségét, ennek ellenében alakulván a jansenista versengések idejében a németalföldi kathol. egyház —a.nyáron ó-katholikus püspökké felszenteltetett. Kérdés volt azonban, hogy hát a porosz kormány mit mondand ehhez, elismeri-é az ó kathol. egyházat, vagy nem ? Közelebb a porosz királynak egy kinevezési okmánya közöltetett, mely elég világos jele annak, hogy Poroszországban az ó-katholicismus állami elismerésben részesül. A kinevezési okmány igy hangzik : „Mi Vilmos isten kegyelméből Poroszország királya stb. ezennel tudatjuk, hogy a boroszlói egyetem kath. theologiai facultásának rendes tanárát, dr. Reinkens József Hubertet, a f. é. jun. 4-én Kölnben megejtett püspökválasztás és a f. aug. 11. Rotterdamban a deventeri püspök által történt katholikus püspökké való fölszenteltetése alapján, kath. püspöknek ezennel elismerjük stb. Miután Reinkens a cultusminiszteri palotában letette az esküt, következő beszédet tartott. „Az öröm napja ez reám nézve, mert az épen letett eskü által szent jogom mindazt tenni, a mit eddig és régóta kötelességemnek tartottam. Ez eskü nem korlátoz engem cselekvésemben, mert csak azt szabja előmbe, mit különben is örömest megtenni voltam hajlandó mindig. Öröm ez még reám nézve azért is, mert itt bizonyságot tehetek e helyen azoknak, kiknek szent kötelességök a népet oktatni és felvilágosítani a felsőbb törvények ós az az iránti engedelmességre, és mégis a tömeget ezek ellen lázítják, hogy mondom, bizonyságot tehetek, miszerint az engedelmesség vallási kötelesség is, ki azt megsérti, isten ellen vét. De kijelentem azt is; hogy hivatalom vezetésére nézve nem tartok semmi összeütközéstől az államhatalommal, mert a mostani kormány ugy a