Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

pap ós vele a „rokon" is az ellenkezőt állították; magasztalták istenitették az intézeteket hol ötször kell napjában ex officio imádkozni, midőn aztán a jezsuita magister le volt fegyverezve és a jezsuita Convictusban nevelt aristocratia ifjúsága az intézet rendszerét ad oculos előadta, a pap és rokona elhallgatott. Megmaradnak e aztán továbbra is jezsuitaimádóknak nem tudom, bizom az ifjúságban, hogy nem megy többé oly intézetbe, hol virgács, carcer, bőjtölés, koplalás, átszeateskedés takarva lelki áhitat nélküli imádsággal, teszi meg „elsőnek" vagy kitűnőnek. Adja Isten ! dr. Kilényi iskolaigazgató. Külföldi egyház és iskola. A vallásszabadság Oroszországban. Az ujabb időkben az orosz nép is fokozott erővel törekszik azon, hogy felküzdhesse magát a cultur-nemzetek sorába. Még nem oly régen csak a nyers erő képviselője volt, messze elmaradva a mivelt népektől a haladás utján. A trónon korlátlan hatalmú kényúr, alatta félbarbár szolganép : a nagyok idegent majmoló pazar fényűzésben, a tömeg elhanyagolva súlyos rabbilincsben. Mindenütt zavar, viszásság. A birodalom csak mintegy az átmenetet képezé az ázsiai rendezetlenségből az európai mivelődésre. Igaz, sok volt itt az akadály is. A birodalom roppant területe, rajt a legkülönbözőbb népfajok csoportjai, a babonával telt vallástanoknak a nevelést hátráltató hatása, a népnek a hosszú szolgaságban s tudatlanságban elfásult jelleme, mind megannyi gát, lidércznyomás volt a fejlődésen. A jelen században az orosz uralkodók, ugylátszik, belátták, miszerint ha meg akarják tartani Európában a nagyhatalmi állást, ugy versenyre kell vinni népüket a nyugati szomszédokkal a miveltség terén is. Meg kell adni, hogy mig egyrészt szigorún ragaszkodnak ugyan az absolutismushoz, s kormányuk mindenütt magán viseli az egyéni önkény jellegét, másrészről hatalmukat készséggel használják fel a viszonyok számbavételével népeik jólétének előmozdítására. Áldoznak a művészet, tudományok terjesztéseért is, s bár nem rohamosan, de fokozatosan mégis folyton előbbre halad uralmuk alatt az orosz nép a mivelődés utján. Az ujabb kor eszméi azonban, melyek már átalánosabb miveltséget feltételeznek, igen természetesen, még jelenleg is csak lassan honosuluak meg az orosz birodalomban. S a többek közt nagyon idegen növény még a vallásszabadság, a megcsontosult keleti orthodoxiát uraló nép között, ugy hogy e tekintetben még maga a fejedelmi akarat is sok akadályba ütközik. Sokat szenvedtek egészen az ujabb időkig különösen a kelet-tengermelléki protestánsok vallásukért, az uralkodó egyház, sőt a világi hatóság részéről is. Minden lépten-nyomou durva zaklatásoknak voltak kitéve: csábítással, fenyegetéssel s számtalanszor üldöztetéssel is kényszerítve egyházuk megtagadására. Bock W. ós Eckardt J. végre az üldözöttek sorsának döbbentő rajzaival az európai közvélemény birószéke elé vonták a fanatikus vallásháborgatók embertelen eljárását. A prot. világ osztatlan figyelemmel fordult a szenvedő hirsorsosok felé, a legmelegebb részvéttel karolva fel ügyöket. Midőn 1870-ben Sándor cár útban volt Németországból hazafelé, az ev. alliance küldöttsége azon kárelemmel tisztelgett nála, méltatná figyelemre hü prot. alattvalóinak helyzetét, kik még folyton kíméletlenül háborgattatnak vallásukért. A cárra igen kellemetlenül hatott a tapasztalat, miszerint birodalma a mivelt világ előtt még mint a középkori durvaságok hazája ismeretes. E feletti boszuságát ki is mutatta leplezetlen, midőn Dunaburgba a rigai g. püspököt Benjámint maga elé hivatá, s ott a pályaudvaron dorgálta meg keményen, azért, hogy — mint ő ezt a külföldön hallá —' liviandi alattvalói hitükért üldöztetnek. A cár jóakaratát e tekintetben nincs okunk kétségbe vonni; csakhogy régi dolog, miszerint az uralkodók akaratának érvényre jutását a legtöbb esetben a környezet irányozza. A környezetét átlengő szellem hatása alól csak igen ritkán sikerül emancipálni magát a fejedelemnek. Sándor cár nyíltan roszalását fejezte ki útjában a vallásháborgatás felett: de hiában, otthon környezete protestánsellenes, s még e nevezetes utazása után is sok eset fordult elő, hasonló azokhoz, melyeket ő határozottan kárhoztatott. Mennyiben örvendhetnek az orosz birodalom prot. polgárai vallásszabadságnak , arról felvilágosítást nyújt Wurstemberger, Die Gewissensfreiheit in den Ostsee-prov. Eussl. Erfahrungen gesammelt wáhrend einiger Reisen von Prühl. 1870, bis in den Winter 187 cimü munkájában, s e mellett figyelemre méltó egy másik munka: Die Livlandischen Bekehrungen, wie sie Herr Samarin erzahlt. Dem russischen entnommen und erláutert von C. v. Sternberg. Wurstemberger uti rajzaiban hü képét adja az oroszországi protestánsok helyzetének, mig az utóbbi munka az orosz-görög párt képviselőjének, Samarinnak polémiáját ismerteti a prot. egyház ellen. Az első szerint még igen gyakoriak a türelmetlenség esetei; az ellenséges nyomás még egyre tart, ugy hogy ha csak egyedül e jelenségeket tekintenők, a protestantismus jövőjét Oroszországban kétségbeejtőnek mondhatnók. Gortschakoff herceg Friedrichshafenben, az összes ev. alliance küldöttségének adott válaszában szemrehányólag hozza fel, miszerint az ev. alliance tagjai nem ismervén maguk a viszonyokat, roszakarat szülte rágalmak után indulnak s terjesztik tovább az alaptalan hirt. Oroszországban szerinte teljes vallásszabadság uralkodik, sőt ha üldözés fordul elő, ezt csak evang. birtokosok és lelkészek gyakorolják a görög h. köznép ellen. A lett ós est népet durvaságba és tudatlanságba sülyesztették, melyből csak a cár atyai gondoskodása emelheti ki, s képezheti emberrekké őket. Ezen állitásnak azonnali megcáfolását megakadályozta a küldöttség elnökének ügyetlensége 84