Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-05 / 40. szám

* PapYálasztás. Sukorón, Fehérmegyében, az elhunyt Obernyik Ede helyébe Nagy Benő, a pesti theol. intézet volt növendéke, az utóbbi időben bicskei segédlelkész választatott meg lelkészül. * A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése kedden sept. 30-kán vette kezdetét. Előtte való nap a tanügyi bizottság tartott ülést a megürült tanári székek betöltése tárgyában. Bővebb értesülést még sem erről, sem a közgyűlésről nem kaptunk. * A rimaszombati gymnasium igazgatósága a supplicansok garázdálkodásairól szóló közleményünkre vonatkozólag egy nyilatkozatot küldött be hozzánk, melyben az általunk, illetőleg a tudósítónk által elbeszélt esetet részben megcáfolja. E nyilatkozatból annyit világosan látunk, hogy tudósítónk, — kinek nevét ezúttal elhallgatjuk, — ferdítve és túlozva adta elő a dolgot s ez mindenesetre olyan hiba, amely az illetőnek eddigi hitelét előttünk megingatá; de másrészt az is tény, hogy az eset megtörtént s midőn arra lapunk utján nyilvánosan fel lett hiva a gymnasium igazgatóságának figyelme, ezzel a gymnasiumnak csak szolgálatot tettünk s annak jóhirnevén a legkisebb csorba sem ejtetett. A sajtó hivatása a visszaéléseket ostorozni, e hivatásunknak véltünk mi is eleget tenni, midőn az izményi levelező tudósításának bona fide helyet adtunk. Hogy a referens túloz és ferdít, s hogy az illetőket nem figyelmeztette a visszaélésre előbb magánúton, mielőtt azt nyilvánosságra hozta volna : ez bizonyára nem tanúskodik jóindulata és jószándéka mellett ; de minderről mi csak most, a cáfolatból értesültünk s igy bennünket az illető esetnek közlése miatt kíméletlenséggel alig lehet vádolni. Az igazgatóság nyilatkozata igy hangzik : Nagy megütközéssel olvasta a rimaszombati gymnasium tanári kara azon értesítést, mi a „Prot, Egyh. és Isk. Lap" f. évi 34-dik számában supplicánsainkra vonatkozólag jelent meg. S minthogy a 4 jó madár szigorú megfenyitésére egyenesen fel lettünk hiva, íovábbá iskolánk érdeke is azt követelvén: a nyomozást megtettük s az izményi lelkész ur levele kezünk közt van, melyből következők tűnnek ki. A dunántuli kertilet alsó részébe kiküldött két supplicansunk egyike —• fájdalom! — nem ugy viselte magát a tiszteleudő ur házánál, mint azt egy ifjútól, ki segélygyüjtésre van kibocsátva, a közönség és kibocsátók megvárhatták volna. Ezen egy növendékünkben csalatkoztunk. Csalatkozásunkat mi érezzük és fájlaljuk legjobban s büntettük őt magaviseletéhez mérten. De kitűnik e levélből az is, hogy az értesítést a lelkész ur által szerénynek és illedelmes modorúnak jelzett káplán küldötte be, ki, — mellőzve, hogy az igazgatóságot értesíteni talán céliiányosabb lett volna, — nem borzadt egy sajnálatraméltó eseményből élcet csinálni a szerkesztő, olvasó közönség s egy tanintézet rovására, mely 12—30 frtnyi csekély díjért 40-50 növendéknek nyújt egy éven át élelmet; egy tanintézet rovására, mely az egyesülés eszméjét 20 évvel ezelőtt s igy épen akkor valósitá meg, midőn az absolutismusnak érdekében állott vallás és nemzetis ;

g szerint izétdarabolni a hazát. Ugyanis a szerény ós illedelmes modorú káplán e kérvényezőket szállító lovat s hozzájuk szegődött ebet supplicanstársakká személyesiti, mit a szerkesztő — paptól csak igazat és épületest várva, — jóhiszemüleg közzé tesz. Ha mi is hason mérvben volnánk szerények és illedelmes modorúak, az élcet visszafordíthatnék, de nem tesszük ezt, mert nagyon jól tudjuk, hogy mi egy káplán ajkáról rosszul hangzik, egy tanintézet igazgatóságának nem lenne megbocsátható ; hanem e helyütt az ekként megszemélyesített kérvényezők megbüntetését a tudósítóra, a tudósító tapintatos eljárásának, s z erény és illedelmes modorának megítélését pedig az olvasó közönségre bizzuk. * Az ormány-okor-vidéki ref. papi értekezlet f. é. sept. 10-kén tartá harmadik értekezletét Vaiszlón a ref. papi lakon. Mindkét vidékről szép számmal gyűltek össze a lelkész urak. Elnök tiz órakor nyitá meg az értekezletet, mely d. u. 1 óráig tartott, s több közérdekű s a gyakorlati lelkészet körébe vágó dolgok képezték a tanácskozás tárgyait. A legközelebbi értekezlet összehívásával, mely — mint tudósítónk reméli — nemsokára ismét meg fog történni, az elnökség bízatott meg. * Petrik Créza könyvkereskedő a következő sorok fölvételére kért fel bennünket: Ezennel van szerencsém jelenteni, hogy az ellenem 1872. évi octóber hó 18-án megnyitott csőd a budapesti királyi kereskedelmi és váltótörvényszék által megszüntetett. Midőn tehát magamat s kereskedésemet újra bátor vagyok a közönség szives figyelmébe és pártfogásába ajánlani, igérem, hogy becses megbízásainak kettőzött figyelemmel s pontossággal fogok mindenkor eleget tenni. Egyúttal tisztelettel jelentem, miszerint üzleti helyiségemet áttettem a Károly-utcába, a Károly-kaszárnya 21. sz. a. helyiségébe. * Kubinyi Ágoston temetése f. hó 22 kén ment végbe Tápió-Szent-Mártonban. A temetési szertartást Láng Adolf, t.-sz.-mártoni és Kiss Endre, albertii ev. lelkészek végezték. Láng tartotta a gyászbeszédet ezen alapgondolat felett: Miképen hosszabitja meg a jó hazafi és keresztyén a maga életét ? Kiss Endre pedig a sírboltnál mondott imát. A temetésen nagy számú közönség és az elhunytnak gyermekei: Kubinyi Géza, Éva Kovács Ferencné és Laura Zerdahelyi Imréné vettek részt. Tudósítónk, Láng Adolf ur, Kubinyinak életrajzából is közöl velünk néhány adatot, melyek közül ezúttal kiemeljük azokat, amelyek az elhunyt egyházi működésére vonatkoznak. Kubinyi már fiatal éveiben nagy érdekeltséggel viseltetett saját egyháza ügyei iránt s mint több nógrádmegyei ev. gyülekezet helyi felügyelője különösen az elhanyagolt egyházi pénzügyek rendezésében fejtett ki nagy és sikeres tevékenységet. Az utóbbi időkben a tápió-szent-mártoni egyháznak volt felügyelője. A bányakerület és az egyetemes gyűlés azon gyűléseiben, melyek a septemberi pátens eltörlését sürgették; Kubinyi mindenkor az autonomia mellett emelt szót s e válságos időkben rendithetlenül megállta helyét. Ha a központban munkát kellett végezni, Kubinyi készséggel magára vállalta azt s mindenkor sikeresen végezé, pl. a