Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-28 / 39. szám

iránya, ami ellen Fábián ur oly szépen ós erélyesen kikel, s a háttérbe szoritott humaniórák elfoglalják ismét meg­illető helyöket. Ki annyi időn keresztül oly hü, tehetsé­ges és szorgalmas munkása volt irodalmunknak, mint Fábián Gábor, kit ezért a nemzet két első tudományos intézete méltányolt, nem szorult egy nem is szaklapnak dicséretére. Irodalomtörténetünk feladata megörökiteni, hogy Fábián G. meddig működött szép lelke egész oda­adásával irodalmunkban, ennek feladata ajánlani őt a haza minden irodalombarátjának, különösen az ifjúság­nak, hogy megtanulja, mint kell zamatosan, ma­gyarosan, a legelragadóbb ódon stylussal irni. A mű kiál­lítása becsületére válik Réthy L. aradi nyomdájának. * A székelykereszturi „Paedagogiai Kör«-nek a magyar országgyűléshez intézett felirata az 1868. XXXVIII. törvénycikk módosítása tárgyában. Székely-Ud­varhelyt, 1873. — Ez a cime egy 50 lapra terjedő fü­zetnek, melyben a népnevelési törvénynek különösen a tanitóképezdékre vonatkozó része vétetik tüzetes bírálat alá. A paed. kör által ajánlott módosítások közül legfon­tosabb az, hogy csupán a felekezeti hitoktatás bízandó a felekezetekre, a valláserkölcsi oktatás pedig a rendes ta­nítók kötelességévé tétetnék ; de ennél még figyelemre­méltóbbak az internátus mellett felhozott érvek. Az egész memorandum különben gyakorlati iráuyu, amint az az előszó kővetkező pontjából is kitűnik : „Mi nem akarunk theoriák helyébe ujabb theoriákat tenni, csupán az élet által már is szükségesnek itélt javításokra hívjuk fel a ház figyel­mét." Ajánljuk a dolgozatot különösen a képviselők figyel­mébe, habár — szerintünk — minden olyan munka, mely azt tárgyalja, hogy a népnevelési törvény melyik részei revideáltassanak, időelőtti ós korai addig, amig kel­lőleg meg UÍDCS vitatva és el nincs döntve, valyon a re­visió egyátalán foganatba vétessék-e vagy sem. A szóban forgó dolgozatnak annyi haszna kétségtelenül van (s ép ezért ajánljuk), hogy ki van benne mutatva , miszerint a gyakorlat a törvénynek számos tételét kivihetlennek bizo­nyitá s ezáltal az illetékes egyéneknek a revisió kérdé­sében némi útbaigazítást és tájékoztatást nyújt. * A „Budapesti Szemle" 5-ik száma megjelent. Tartalma : A Ganzul románc-kör. Győry Vilmos. Marco Polo és könyve. Sámi Lajos. A choleráról. Imre József. A kisebbségek képviselete. Schiller Zsigmond. BretHarte beszélyei. Bélényesi Gábor. Költemények: Akkor és most. Gyulai Pál. Milton elvesztett paradicsomából. Jánosi Gusztáv. Az 1626-diki pozsonyi béke után. Garády. Sardou és Feuillet. Etienne után y.—t. Értesítő : Dapsy L. : A geologia alapvonalai. St. F. Somogyi A.: Régi magyar énekek. * Jegyzék-napló gazdák számára. 1874. Második évi folyam. Budapest, Légrády testvérek. Ára igen szép kemény boritókban aranyvágással 1 ft. 20 kr. — E naptár egyike a leghasznavehetőbbeknek. A naptári részen kivül a kővetkező közleményeket tartalmazza: a földművelési ügyosztály közegei, állategészségügyi és lótenyészügyi osz­tály közegei, a pénzügy ministeri umnak gazdasági és er­dészeti ügyeket intéző osztályai, a vall.- ós közokt.-mi­uisteriumnak az alapítványi javakkal foglalkozó ügyosz­tályai, földművelési ügyek államköltségvetése, törvények és rendeletek, gazdasági szakirodalom, a pesti árutőzsde módosított szabványai, a gazdaközönséget érdeklő kor­mányintézkedések, teendők naptára az óv minden hónap­jára nézve, különféle táblázatok. A legmelegebben ajánl­juk e naptárt a gazdaközönség figyelmébe. * Tóth József „Gyöngyvirág tündérkéi* cim alatt az ifjúság számára regekönyvet irt, mely octoberben ké­pekkel díszítve megjelenik. Előfizetési ára 40 kr. Az eiőf. pénzek oct. 25-óig a kiadóhivatalba (Pest, vasutca 13. sz. a,) küldendők. NECROLOGOK. A gömöri ref. egyházmegye a mult években sok je­les papját veszté el. Hogy többeket ne említsek) egymás­után hullottak el Terhes Sámuel, Almási Balogh Sámuel, Tompa Mihály, Makiári Pap Lajos, Szabó Sámuel, több­nyire országosan ismert papjaink. Ez év is megkívánta áldozatait, midőn az év elején Pásztor Pál, rimaszombati, tavaszán pedig Orbán Ferenc, ragályi lelkészt ragadá ki soraink közül a nérlelhetlen halál. Előbbinek életrajza már közöltetett e lapok hasábjain, e néhány sornak utóbbi életrajzi adatait összeállítva közölni lesz feladata. Orbán Ferenc született 1813. febr. 14-én Abauj­megyében Selyeben, hol atyja gazdatiszti minőségben la­kott. Atyja István, anyja Illés Katalin volt. Gyermekko­ráról nem sokat tudunk, valószínűleg a szülei háznál folyt az le, s elemi tanulmán) ait a selyebi egyszerű falusi isko­lában végzé. 1827—29-ben a szikszói, azon időben virágzó gymnasiumban folytatta tanulmányait, onnan 1837? ben Sárospatakra ment, s ott végzé be egész iskolai pályá­ját. Sárospatakon 1843 /4 -ben primarius lett, s mint ilyen az académiában a görög nyelv tanításával bízatott meg, 184%-ben az algymnasiumban az inferior syntaxisták köztanitójául alkalmaztatott. 1846 ban az ifjúság határ­talan bizalma, szeretete és ragaszkodása jeléül contrascri­bává akarta választani, azonban e hivatalt az akkori ta­nári karnak az ifjúság szabadválasztási joga ellen irány­zott törekvései miatt el nem nyerhette. Az akkori s.-pataki ifjúság még élő tagjai bizonyosan emlékezni fognak azon küzdelemre, mely Orbán contrascribává választása, s a tanári kar által hivatalban meg nem erősítése miatt folyt az ifjúság és tanári kar között; a zavar nőttön nőtt a főiskola keblében, mig végre az egyházkerületnek kellett közbelépni, s az ifjúság ingerültségét lecsillapítani. Mint a Szinyei Gerzson által id. b. Vay Miklós félszázados egy­házi hivataloskodásának örömünnepe alkalmából szerkesz­tett „Emléklapok" 9-ik lapján olvasom, maga b. Vay Miklós főgonduokunk is befolyt e dologba, mint életirója megjegyzi: „bölcs mérséklettel és tapintattal befolyással volt azon zavarok l^csendesitésére is. melyeket a sárospa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom