Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-28 / 39. szám
PROTESTÁNS GYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és "JK. iadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, elsfi emelet. Elöíizetési dij : Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel 'j4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni min- 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij den kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. kiilön 30 ki-. Kik negyedévre fizettek elő, előfizetést mepjitására kéretnek fel. Teljes példányokkal még szolgálhatunk. Mire van szükségünk? Nem azon szükségről akarok szólani, mely hazánk némely vidékén, fájdalom, már is nagyban mutatkozván, a közel jövőt aggasztó sziliben tünteti föl; arról lapunk akkor szólott, mikor módunkban állott a bekövetkezhető Ínségnek magtárak felállítása által elejét venni, és — hála istennek — szavunk e tekintetben nem volt pusztában elhangzó, számos egyházban csakugyan megalakultak és virágoznak a segéíyt nyújtani képes magtárak. De szólani akarok arról, hogy mire van egyházi tekintetben mindenekfelett szüksigünk, hogy a rohanva haladó társasélet közepett veszteg maradt egyházi intézményeinket a végeisülyedóstől megóvhassuk, hogy az anyagi és szellemi fogyatkozásokból fejlett szerencsétlen állapotokat jobbra fordítván, a vószszel fenyegető jövőnek elejét vehessük. Azt senki kétségbe nem vonja, hogy a tömeges bajokon csak is vállvetett közös erővel segíthetni; de kérdésbe tétetett többek között az is, hogy erőink központosítása tekintetéből conventre van-e most szükségünk vagy zsinatra. Tényleges állapotainkat tekintve, csodálatos egy kérdés! Mintha csak éhenhalótól azt kórdenők, hogy kenyeret kiván-e vagy uj agrariai törvény megalkotását. — Jó agrariai törvény ott, hol a birtokviszonyok kellőn rendezve nincsenek, kétségkívül igeu üdvös; de vajmi haszontalan dolog a tényleg éhezőre nézve, kinek rögtöni segítség, kenyér kell. Hátha még a birtokviszonyok olyanok, hogy azok igazítást nem igényelnek. Valóban akkor a segélynyújtásnak oly felesleges kérdés feletti vitatkozás által esaközlendő halasztása, illetőleg kijátszása, a nyomor egyenes kigunyolásának mondható. Pedig egyházunk mai állapotában aligha ugy nem eselekesznek, kik az évek óta minden oldalról sürgetett convent helyébe a jelenleg szükségtelen zsinat eszméjét kívánják szőnyegre hozni ós előtérbe tolni. Ha végig nézünk a közös elintézést igénylő s ennek folytán a superintendentiák által conventre relegált tárgyak egész sorozatán, azok közt egy sem található olyan, inely mint úgynevezett szerves kérdés az egyház törvényhozói (zsinati) működését venné igénybe; mig másfelől egy sincs olyan sem, mely az összes egyházkerületek tettleges közremüködés3 nélkül kellő megfejtést nyerhetne. Amiből önként folyik, hogy amint dolgaink ma állanak, a superintendentiák hovahamarább összeülendő közös határozó gyűlésére (conventre) igen, de hosszas előkészületeket igénylő törvényalkotó zsinatra nincs szükségünk. Ha m^gis Németországon sürgetnek zsinattartást, azt értem ; mert mig ott a liberálisok a zsinattól az egyház részére a protestantismus elvéből folyó rég óhajtott presbyterialis alkotmány létrejöttét várják, addig ai orthodoxok viszont zsinat által a symbolumok uralmát ós a confessiók kötelező érvényét hiszik megerősíthetni. Da hazánkban az utóbbira, remóllem, legszélsőbb orthodoxaink sem gondolnak, jól tudván, hogy 77