Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

kül a legnemesebb és legtehetségesebb szellemek is tévedezve és keresve, egyedüliségben és vigasztalanul mennek az életen keresztül. Vallásos szellem nélkül a társadalom erkölcsisége szemlátomást süllyed. Vallástalan korszakban az igazság, jog és közjóérti önzetlen munkásság helyére a haszonlesés és önzés lép, a kebel elkietlenedik, a nemesebb életjavak szeretete elalszik s az emberiség vakon, öntudatlanul siet az erkölcsi romlásnak elébe. Ezeket megfontolva, egyletünk azon célt tűzte ki magá nak, hogy a vallást nemünk számára megőrizze. Ebből folyólag feladata, a vallásból mindazt, a mi örök és romolhatlan, az elévült egyházi tanok burkaiból kimenteni s az uj világnézlet keretébe beilleszteni, Ugy van, nem a vallást támadjuk mi meg, hanem csak azon képzeleteket, melyeket az egyház „vallássá" pecsételt, de a melyek voltaképen a valláshoz nem is tartoznak. Mi a tudomány, művészet és humanitás életerős fáját be akarjuk oltani az egyház fájába, hogy ez utóbbi újból felnőj jön s ágait áldólag és nemesitőleg kiterjeszsze a föld népeire. Mi oly egyházat akarunk, mely a tudomány felfedezéseit értékesítse az emberi nem vallás-erkölcsi neveltetésére; oly egyházat, mely az uj világnézetet a vallás savával és világosságával áthassa ; oly egyházat, mely a vallásos érzelmekkel a legszabadabb gondolkodást egyesíti; oly egyházat, mely a kort arra, a mi legfőbb, irányozza ós ösztönzi. Ha ezen feladatunkat elérnünk sikerül, akkor még azok is áldani fogják ebbeli munkásságunkat, a kik azt most kárhoztatják. A fentebb rajzolt egyleti célnak nagyobb körben való megismertetése és valósitása tekintetéből a f. é. január 8-án tartott választmányi ülésben néhány felolvasásnak tartása városunk kebelében el lőn határozva; felolvasóknak pedig Bogsch Albert, Csisko János, Mös/l Gusztáv, Timkó József ós tíjj István tag urak kérettek fel, kik is a választmány felhívásának eleget tenni készeknek nyilatkoztak. A felolvasások helyéül a helybeli polgári kör nagy terme, megkezdése idejéül f. é. márc. 2-ika tüzetett ki; a felolvasásokhoz belépti jegyek kinyomatása s 50 kron való elárusitása a helyben felállítandó Frőbel-kert javára elrendeltetett; végül egy a felolvasásokat megelőző s a közönség figyelmét felköltő felhívásnak a helybeli lapokban való közzététele elhatároztatott. Ugyan e választmányi gyűlés elhatárczá, hogy a leendő közgyűlésen az egyleti tagok figyelme felhivassék azon tárgyakra: „Mi különbség vagyon a spirituálisamé és darvinismus között ? vagy miben áll e két rendszer lényege?", azután: „A testi és szellemi nevelés öszhangzatosan mi módon eszközöltessék?" Midőn a választmány e két kérdést az egyleti tagok figyelmébe ajánlja s azok beható tanulmányozására, majd megfejtésére őket felszólítja, el nem mulaszthatja egyszersmind kijelenteni azt is, hogy előbb kitűzött kérdései közül ez: „összeegyeztethető-e az isten világkormányzásának eszméje a tudomány ujabb felfedezéseivel ?" biztos tudomása szerint megfejtésének végéhez közeledik. A felolvasások sorrendjét e sorok írója kezdte meg. Kiindulva Chicago égése, Persia éhínsége, a rettentő vizáradások s a legközelebb uralkodó járvány szomorú ta. pasztalataiból, ezen kérdést tette felolvasásának tárgyául : honnan erednek a csapások s mi jelentőségük van a világrendoen ? Első részben kimutatta a csapásokról ápolt téves nézeteket a mult időkben s azok forrását ; a második részben feltüntette a csapások eredetét s jelentőségét a tudomány ujabb felfedezései szerint. A régiek a csapásokat vagy az istentől vagy az ördögtől származtatták ; de ezen felfogás káros ós erkölcs-veszélyeztető ; e felfogás forrása az ó világnézlet, mely a világegyetemet két ellentétes, egymást kizáró világgá szakította szét. Az uj világnézlet a világegyetemben egységes egészet lát, mely örök törvények és változhatatlan rend által kormányoztatik ; e törvényekből erednek az események, a kedvezők ép ugy, mint a kedvezőtlenek, s ez utóbbiaknak, az úgynevezett csapásoknak, a világrendben fontos szerepök, nagy jelentőségűk van; azok nemünk elöhaladásának, tökélyesbüiésének nélkülözhetetlen feltételei. (Vége következik.) Csisko János, egyleti titkár. Aláirásí rovat „theologiai könyvtár" létesítésére. 312. Váradi József, ref. lelkész. Izsnyéte, u. p. Gát (Beregm.). 313. Jakab János, ev. lelkész. Krizba, u. p. Brassó 314. Soós Antal, Koronka. 315. Vámos Dániel, ref. esperes. Mórágy, u. p. Báttaszék. 316. Dőcy József, ref. lelkész. Váralja (Tornám.). 317. Dömötör Lajos, ref. lelkész. Bölcske. 318. Bajó Sándor, ref. lelkész. LápafŐ, u. p. Szili (Somogy m.). 319. Gaál György, ref. főesperes. Kőröshegy. 320. Tóth Ferenc, ref. lelkész. Deregnyő, u. p. Butka (Zemplénm.). 321. Szikszay Ödön, ref. lelkész. Hencse, u. p. Kadarkút. 322. Nagy István, ref. lelkész. Bisse, u. p. Siklós. 323. Barta József, ref. s.-lelkész. Cegléd. 324. Kálosi Lipót, fegyintézeti ref. lelkész. Vác. 325. Tornyos Pál, ev. lelkész. Vác. Kecskeméten : 326. Fördős Lajos, a prot. egylet elnöke. 327. Fehér Péter, lyceumi tanár. 328. Nagy Benő, ref. segédlelkész. 329. Gödöllei József, ref. segédlelkész. 330. Laukó Károly, ev. lelkész. 331. Csilléri Benő, jogacadémiai tanAr. 332. Magyar László, ügyvéd. 333. Lestár Péter, prot. fiókegyleti elnSk.