Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

BELFÖLD. Titkári jelentés. — Felolvastatott a „Kassa-vidéki egyházi reforuiegylet" f. évi julius hó 30-áu tartott közgyűlésén. — Tisztelt közgyűlés! Egyletünk egy évi működéséről kell beszámolnom. E feladatom megfejtéséhez nagyobb örömmel fogok ma, mint most egy esztendeje. A mult évben vajmi kevésről tudtam a t. közgyűlésnek beszámolni. Egyletünk, melynek kiváló és főcélja, az ellankadt vallás-erkölcsi élet felelevenítése, megalakulása után nem léphetett rögtön a nyilvános élet terére. Az akkori heves politikai mozgalmak kötelességünkké tették , hogy egyelőre távol tartsuk magunkat a nyilvánosságtól, hogy még látszatát is kikerüljük annak, mintha egyletünk valamely politikai párt szolgálatába akarna lépni. Egyletünk tulajdonképi tettideje akkor jött meg, midőn a felizgatott kedélyek némileg lecsendesedve fogékonyakká lettek az erkölcsi és humanitási eszmék befogadására. Ennélfogva munkásságát csak a mult évi közgyűlés után kezdhette meg teljes erővel. S ha most végig tekintek a megfutott egy évi ténykedésre, azt találom, hogy egyletünk, habár korunk sokoldalú zajos elfoglaltsága mallett nagy feltűnést nem okozott s a mai társadalom anyagi irányára erkölcsi eszméivel nagy vonzerőt nem gyakorolt is, mindazáltal nem maradt egészen figyelmen kivül, hanem több izben adott életjeleivel a közfigyelmet magára vonta. Legyen már most szabad egyletünk ezen életjeleit röviden a t. közgyűlés előtt feltüntetnem sat. közgyűlés becses tanácsát az egylet jövő évi működési irányára kikérnem. A m. évi egyleti közgyűlés, tekintve, hogy a Németországból kiűzött jezsuita-rendnek hazánkba való tömegesb letelepedése az egylet céljának : a felvilágosodás és lelki szabadságnak megsemmisítésével, nemkülönben az ország belnyugalmának megzavarásával s a hitfelekezetek közti egyenetlenség szitásával azonos volna, azon határozathozatalra kényszeritve érzé magát : hivassék fel szab. kir. Kassa város közgyűlése, hogy sorakozzék azon nemes példával előrement városokhoz, melyek területűkön a jezsuiták letelepedésének határozatilag ellene mondottak. Tekintettel ezen közgyűlési határozatra, van szerencsém jelenteni, hogy az ezen határozat foganatosítására kiküldött bizottság megbízatásának eleget tett az által, hogy szab. kir. Kassa város közgyükéhez ez ügyben folyamodványt nyújtott be. Van szerencsém jelenteni azt is, hogy nevezett város közgyűlése a hozzá beterjesztett folyamodványt több hasonló beérkezett folyamodványnyal együtt f. é. febr. 7-én tartott ülésében tárgyalta s a jezsuiták kitiltását s hasonló intézkedésnek megtételét a képviselőház- és minisztériumnál sürgetni elhatározta. Az egylet céljainak kivitelével megbízott testület, a választmány. Ez háromszor ülésezett, f. é. jan. 8-án, apr. 29-én és jun. 25-én. T. közgyűlés ! Ha az ember természetes módon fejlődik, akkor az ő felfogása az életről és világról folytonos változásokon megy keresztül, régit elvet, ujat felvesz, ugy hogy 30-ik évében egészen más szemmel nézi az életet és a világot, mint pl. 10-ik évében nézte. Ily processuson kellene átmenni az egyháznak is. Elvetnie kellene időnkint az elavult ruházatot, az elévült tantóteleket és szertartásokat; táplálkoznia kellene folytonosan azon igazságokkal, melyeket az emberi szellem felfedez, haladnia s növekednie kellene az idővel, hogy szellemi fensőbbségével irányozhatna minden kort, minden nemzedéket. Az egyháznak élőfának kellene lenni, mely a földben gyökeredzve, koronájával az eget, a világosság kutforrását keresi. De a helyett, hogy mint a fa, szabadon fejlődnék, azon kimért határok közt terjed, melyeket alapitói kiszabtak, s fattyuhajtásnak keresztel mindent , a mi ezen határokon túlterjed s elmetszi azokat, nehogy, úgymond, a fát megrontsák, elpusztítsák. De a levágott, elmetszett ágak nem fonnyadnak, nem száradnak ki, mint az egyház óhajtaná, hanem azok csiráiból és magvaiból egy uj növényzet, egy uj fa sarjad ki. A szabad szellem, melyet az egyház kebeléből kirekesztett, az egyházon kivül magának a tudomány, a művészet és humanitás által uj birodalmat teremtett. A mult ós jelen század tudományhősei között alig találunk egyet , ki igazhitű lett volna, alig kettőt, kik az egyház iránt közönyösek nem lettek volna. A legnagyobb egykedvűséggel engedték magokat az egyházból kirekesztetni korunk nagyjai ós nemesei, egy Lessing, Goethe, Schiller, Humboldt. De ők azért mégis halhatatlanok s az ő eszméik irányozzák századunkat. Az ő általok elhintett magvakból fejlődött a világ nagy kertjében a tudomány, művészet ós humanitás azon nagyszerű és terebélyes fája, mely korunk minden jobbjait árnyékába vonja. Ez uj, csillogó és dushajtásu fához hasonlítva az egyház fáját, ez utóbbi törpének, kopárnak és elvénültnek látszik. Amannak ágairól az irodalom számtalan uj meg uj termékei mint Ízletes, zamatos gyümölcsök függenek alá, emerről csak a mult századok elfonnyadt, megkeményedett ós emészhetlenné vált termékei. Ki csodálkozhatik azon, hogy az utóbbiaktól elfordul korunk nemzedéke, s tömegesen siet amazokhoz, ha lelke friss és egészséges táplálók után kívánkozik ? És azt igen természetesnek találom; s nem vagyok azon nézetben, melyet egy tudós ellenfelünk, — a ki azt hiszi, hogy az a kenyér, melyet az egyház évezredek előtt sütött kemencéjében, egyedül idvezitö tápláléka minden nemzedéknek az idők végéig, — a „Kundschaftsblatt" f. évi 14-ik számában e szavakkal fejezett ki: „Oft ist der Magén verdorben, daher der Geschmack so verschieden". Korunk éltetőbb tápot óhajt, mint a minőt az egyház jelen stádiumában nyújt s ha azt ott keresi, a hol azt feltalálhatja, akkor csak a minden élő lénybe beoltott önfentartási ösztönnek és törvénynek tesz eleget. De itt már az a kérdés áll elő : birják-e a tudomány, művészet és humanitás gyümölcsei az emberi lélek minden igényeit, az emberi sziv minden szükségeit kielégíteni ? S erre határozottan „nem"-mel kell felelnünk. Vallás nél-76