Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

A szentatya ugy látszik nem tudja nélkülözni jezsuitáit. Ám ne nélkülözze ! Mi tudjuk mit tartsunk felőle és ilyszerii egyházpolitikájáról : „madarat tolláról, embert barátjáról" még akkor is megismerhetni és megítélhetni, ha az az ember véletlenül csalhatatlan. ISICOLAÜGY. Vidéki gyiimasiumaiiik. Ily cim alatt a „Debrecenében egy cikk jelent meg, mely ha ujat nem mond is, a figyelmet mindenesetre megérdemli. Régen kimutattuk a többi közt mi is a sok apró-cseprő gymnasium céltalanságát, sőt káros voltát ; de> sajnos, felszólalásaink eddigelé eredményre nem vezettek. Talán a „Debrecen"-neksikerülni fog az, aminekünk nem sikerült, s a tiszántúli kerület , melynek területén a legtöbb ilyen apró gymnasium vegetál, meghallgatja a jó tanácsot. Reméljük azonban, hogy a többi kerület is meg fogja tenni e tekintetben azt, amit tennie kell. Megkívánja ezt tőlük ugy a közel jövőben életbeléptetendő törvényjavaslat, mint saját jól felfogott érdekük. A „Debrecen" emiitett cikke igy hangzik : A tiszántúli ref. egyház kebelében tudomásunk szerint annak főfelügyelete alatt főiskolánkon kivül még két lyceum és 13 gymnasium, vagy reálgymnasium van. Jól tudjuk, hogy a tanügy terén a közeljövőben már kiváló mozzanatoknak nézünk elébe, s ennek felgondolása mozgásba is hozza egyházkerületünket, gondolkozván jó előre magáról a főiskoláról. De még eddig senkinek sem jutott eszébe , hogy mi törtéuik a vidéki gymnasiumokkal, ha az alkotandó törvény kívánalmai szerint nem tudják magukat berendezni ? Annyi bizonyos, hogy az egyházkerület a maga zsebéből itt semmit nem tehet, mert hiszen főiskolánk lenne az első, melyre figyelmet kell fordítni. Itt is annyi a hiány ! Nincs bölcsészeti tanszakunk sem, pedig theologiát tartunk. E nevetséges helyzetnek megszüntetése volna az első szükség, s erre sincs pénz. Egyházkerületünk pedig ki nem kerülheti, hogy valamit, — habár csak szóval is — a vidéki gymnasiumok érdekében ne tegyen. Azon a „nagy" tanügyi gyűlésen, mely a tavaszon tartatott s a melyen semmit sem határoztak, — ha jól emlékezünk — Tisza Kálmán azt mondá, hogy a középtanodai oktatásról szóló törvényjavaslat a következő télen már a képviselőház előtt tárgyalás alá kerül. Itt volna tehát az ideje, hogy tanügyünk felől ugy gondolkozzunk, hogy ama törvény, ha szentesittetik, meg ne lepjen bennünket. Első kérdés ugyan itt az lehet, hogy van-e szükség minden fenálló vidéki gymnasiumra? Habozás nélkül kimondhatjuk az ítéletet, hogy — nincs. A gymnasiumok feladata ezentúl nem lesz oly széles körű, mint eddig, a mennyiben a nagyobb városokban állított és állítandó reáliskolák elvonják amonnan a tanulók azon részét, a melynek kedvéért gyakran el kellett térni a gymn. szoros feladatától. Kisebb városokban is, a tőr vény értelmében, polgári iskolákat kell állítani, s igy az oly helyen, hol eddig 3—4 osztályú gymnasium volt, ez feleslegessé válik, mert hiszen az előbbi intézet is ad annyi tudományt, ha nem többet, mint emez. Az az egy-két ifjú pedig valamely városból, a kik magasabb cél felé törekednek, nem érdemli meg, hogy érettök külön iskolát tartsunk. A gymnasiumok növendékei ezentúl meg fognak fogyni, s nem lehet attól tartanunk, hogy az e pályára lépő növendékek a tiszántúli egyházkerületből meg nem férnének a debreceni főiskolában, a máramarosszigeti és hódmezővásárhelyi lyceumokban Nem igen forog hát fen annak szükségessége, hogy a vidéki apró gymnasiumok mindnyájan fenmaradjanak. Azonban 2—3-nak megtartása nem ártana — a tanügy érdékében. Csakhogy itt az a kérdés áll elő, hogy ki rendezze be azokat a törvény kívánalmai szerint ? Az illető egyháznak vagy városnak kell itt megnyitni erszényét. Mert ugy látszik, nemsokára el fog jönni azon boldog idő, midőn a rosz iskolák nem türetnek. Vagy jó gymnasium kell tehát, vagy semilyen! Ha a költséget meg nem ajánlja az illető egyház vagy város, akkor természetesen le kell mondani gymnasiumáról. Van több oly hely, a hol most is csak ugy tengetik a kis gymuasiumot. Ezeknek menthetetlenül el kell enyészni, mint ilyeneknek akkor, midőn az ügy több és jelentékeny áldozatot követel. A polgárok nem is lelkesedhetnek annyira ezért ugy, mintha átalánosabb érdekű intézet volna. Jó lesz erről idején gondoskodni. Véleményünk szerint, a VI. osztályú gymnasiumok helyett, a hol ezek fen nem tartathatnak, reáliskolát kellene alapítani; továbbá a IV. osztályú gymnasiumok helyett felsőbb polgári iskolát kellene állítani. Ez volna a haladás. S bármely városnak közelebbi érdeke volna ez, mint a gymnasium nyomorgatva fentartása. Közéig az idő, midőn e felett határozni kell. Nem szabad tehát késnünk, hogy gondolkozzunk ez ügyről komolyabban. A jelen iskolai tanrendszer még csak egy évig állhat fen. Vigyázzunk és készüljünk !