Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-14 / 37. szám

Külföldi egyház és iskola. * Angol bucsujárók. Mig a józan német kormány a búcsújárás mint erkölcsrontó intézmény megszüntetésén fáradozik, azalatt a franciák egyik bucsujárást a másik után rendezik, sőt még a hidegvérű angolt is megszállta a fanatismus s legközelebb egy tekintélyes csoport látogatta meg Paray de Moniált, hogy bűneit ott leimádkozza. A dologban a legsajnosabb az, hogy a bucsujárók közt Anglia legnagyob aristocrata családjai is képviselve voltak; ott volt pl. Norfolk herceg, Aroundel-Wardour lord, lord E. Howarcl, Herberttea lady, az özvegy Lothian marquisnő stb. A gőzös, mely a jámbor nyájat szállitá, a szent sziv zászlaja s az elszenderült egyházi állam s a britt királyság lobogói alatt vitorlázott. A bucsujárók sept. 4-én érkeztek Paray le Monialba, ahol Mermillod mondott misét. A Yeuillot „ÜLÍvers"-je ez alkalomból fékvesztetten ujjong örömében s olyan lármát csap, mintha már egész Anglia meghódittatott volna Jézus szent szivének. Nem foszthatjuk meg a közönséget az élvezettől, hogy az „IJnivers" őrjöngését egy idézettel be ne mutassuk. „Az angolok — irja a nevezett lap — aggódnak, és igazuk van, mert szomszédaink korunk egyik legnagyobb eredményében (mondhatjuk, dicső eredmény ! szerk.) vesznek részt. Hatalmuk és gazdagságuk közepette, a protestantismus amaz erősségében, melyet bevehetlennek tartottak, a szent római egyház örök ifjúságának egész erejében tűnik föl. Eltemették, mégis fölkelt! A „Times" irja: Még megjárná, ha ez emberek a józan catholicismust vallanák, de képtelenségbe esnek, Jézus szent szivét imádják; nagy isten, mit nem érünk még meg! A mit még látni fogsz, oh komoly és sárban fetrengő collega, az Jézus arájának visszaadott hazád lesz. Ez a VIII. Henrik mocskos kezei által emelt építmény utolsó remegése, ez az igazság diadala ! Te meg fogod látni. E pillanatra Hamlet fölkiáltására szorítkozunk: Horatio! vannak e világon dolgok, melyeket philosophiád meg nem fejthet!" íme, tessék egy sütet az „Univers" abroszán feltálalt lepényből. És — csudálatos! — vannak emberek , akik ezt is meg tudják emészteni! * A német kath. főpapok versenyeznek egymással a törvénysértésben. Ledochowski csak a napokban marasztaltatott el néhány száz tallérban s most Kött, fuldai püspököt kellett megbüntetni illetéktelen kinevezések miatt. Ezen törvénysértések a püspökökre nézve 200—1000, az alpapokra 100—200 tallérnyi büntetésekkel végződnek. „Igy — irja a Religio — előbb-utóbb beálland azon időpont, amidőn az akként megbüntetettek mindene el lesz confiscálva, kérdés, mi lesz akkor ? Akkor kezdődik a drámának második felvonása: a püspököknek s a többi papoknak bebörtönzése !" Ha a püspökök csak akkor fognak bebörtönöztetni, amikor nem lesz miből fizetniök a váltságdijat: akkor a Religio szerkesztőjével együtt a mostani nemzedék aligha lát püspököt börtönben. Már pedig ha a jelen nemzedék nem részesül ebben a látványosságban, az utókor még kevésbé; mert a német kormány megteszi az intézkedéseket, hogy a mostani hazafiatlan, a nemzeti törvényeket tiszteletben nem tartó papság helyét a jövőbea hazafias, igazi német papság váltsa fel. Avagy a többi közt az alább ismertetett törvény , illetőleg szabályzat is nem e célból hozatott-e? * A porosz lutheránusok aug. 27-kén gyűlést tartottak, melyről a „Kirchenzeitung" egy hosszú, de metsző gunynyal irt tudósítást közöl. Az eléggé látogatott gyűlés tanácskozása zavart és összefüggéstelen volt; a szónokok tücsköt-bogarat összehordtak beszédjökben; nem akadt senki, aki a conferentiának irányt tudott volna adni. Hiába, nincs többé Hengstenberg, nincs, aki után induljon a nyáj! A gyűlés lefolyásáról különben, ha terünk engedi, közelébb bővebben. * A hivatalába visszahelyezett dr. Sydow — irja az „E. p. K." — aug. 10-én lépett először ismét a berlini szószékbe, mely előtte hét hónapig el volt zárva. Az öreg lelkész iránt való lelkesedés valódi örömünneppé tette e napot; s a kisded templomot a szó értelmében virágos kertté alakították át. Nem lehet leírni a lelkesedést és meghatottságot, mely az egész gyülekezetet és a szabadelvű agg lelkészt egyiránt áthatotta, ki békülékeny szónoklatát e szavakkal végezte: „Jobb lesz, feledni a multat s megemlékezni azon kötelességről, mely minket illet. Szivem és lelkem fájdalmaiért az volna a legnagyobb elégtétel, ha megszűnnék az egyházi közönyösség s egy uj, munkás élet jőne létre, a melyet az egyház-tagoknak egymás és a papjuk iránti vonzalma, összetartás és kölcsönös szeretet tenne láthatóvá, emelne érvényre!" Ezt bizony, el prédikálhatjuk mi mindnyájan, s az volna legszebb dicsőségünk, ha e cál elérésére munkálkodnánk legjobb erőinkkel. * Államvizsgák német theologusok számára. A német kormány az egyházpolitika terén halad a maga megkezdett utján, erélyesen, ott, a hol máskép nem lehet erőszakosan, a hierarchia által eléje gördített akadályokat biztosan és gyorsan elhárítva s némely, a dühtől eszét vesztett főpap apró incselkedéseit visszatorolva. Mig a belügyminisztérium egy, a búcsújárások megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslaton dolgozik s a községi törvény átalakítása közben az egyházi corporatiok jogviszonyait rendezi : azalatt a vallásügyér a theologiai államvizsgákra vonatkozó 1873. máj. l"-kén hozott törvény mikénti végrehajtására nézve egy rendeletet bocsájtott ki, melynek főbb pontjai a következők : A vizsga célja megtudni, valyon a jelölt a lelkészi hivatalra nézve szükséges általános tudományos képzettséggel bir-e. A vizsgáló-bizottságot a vallásügyér nevezi ki egy évi tartamra. A vizsgára jelentkezőnek ki kell mutatnia a német nyelvben való jártasságát, továbbá, hogy valamely német gymnasiumban távozási (mi nálunk érettségi) vizsgát tett s végre, hogy három évig theologiai előadásokat hallgatott valamely német egyetemen vagy valamely a minister által tanításra felhatalmazott egyházi seminariumban. A vizsga tárgyai: bölcsészet, történelem és német irodalom ; mindezen tudományoknál a fősuly nem az