Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-14 / 37. szám
felett, mint tanácskozásuk eredményét közrebocsátottak. Ami már most a részletes jelentést illeti, ez — tekintve az anyag bőségét — eléggé áttekinthető. Az académiában első félévben 11 rendes-, a másodikban 10 rendes és 1 rendkívüli tanár működött. A tanulók száma 159 volt, kik közül tbeologus 60, jogász 80, bölcsész 19 ; a jogászok közül 30 magántanuló ; vallásra nézve helv. 139, ág. 2, r. kath. 14, gör. kath. 1, izr. 3; nemzetiségre nézve mind magyar; tápintézeti tag 24. ösztöndíjas 6. A gymnasiumban 11 rendes-, 1 segéd-, 1 helyettes tanár és 3 végzett hittanballgató működött. A tantervben nem csekély változások történtek, mik közül a legfontosabb az, hogy á latin irodalom és a természetrajz tanítása szaktanárokra bízatott. A tanulók száma a 2-dik félévben 589 volt, időközben eltávozott vagy vizsgálatlan maradt 27, év végén volt 562, kik közül vallásra nézve helv. 511, ág. 7, r. kath. 41, g. kath. 6, izr. 24; nemzetiségre nézve mind magyar; jótéteményre nézve tandíjmentes 9, tápintézeti tag 146, ösztöndíjas 28, tankönyveket ingyen kapott 29. A következő rovat a pályázatokról s azok eredményeiről szól. A theologiai szakban 2 pályakérdés tüzetett ki, a jogiban 1, a bölcsészetiben 2, a gymnasiumban 4. A könyvtár vétel utján 102 müvei gyarapodott, az ajándékba kapott könyvek nincsenek Öszszegezve. Az érem gyűjtemény még mindig nincs rendezve. Szaklap és folyóirat 31 járt. A természetrajzi muzeum vásárlás utján egy górcsővel, és ajándékozás utján 300 müdarabbal szaporodott. Egy bonc- és szövettani gyűjtemény alapja 35 darab készitménynyel meg lett vetve; ezenkívül az állat- és ásványcsoport újra rendeztetett. A természettani muzeum épenséggel nem, a szépészeti pedig mindössze két darabbal gyarapodott. Ifjúsági egylet 8-féle létezik. Az ifjúsági könyvtárban van 2540 darab, szaporodott 142 darabbal. A főiskolai nyomda a lefolyt évben 26 müvet állított ki 84,959 példányban. A jövő tanévben igazgatók lesznek a gymnasiumban Zsindely István, az académiában Bokor József. TÁRCA Sayous Ede francia iró a magyar reformált egyház megalapításáról. („P. N.f t ) Nagy szerencsének mondhatjuk mivelődési és magyar nemzeti szempontból, hogy a németeken kivül most már más müveit nemzetek is foglalkoznak hazai viszonyainkkal. Jövőben nem kell attól tartanunk, hogy, mint a németek kizárólagos ismertetéseikben mindig tették volt, csak gyengéinket fogják feltárni a világnak ; mert akadtak férfiak, kik a tények és tiszta igazság szemmeltartásával nem kénytelenek gyalázni bennünket, sőt olynemü előnyöket hozhatnak fel mellettünk, melyek birtokában bátran dicsekedhetünk azzal, hogy az európai polgárisultság létrejöttének mi is tényezői valánk bizonyos mérvben. Találkoztak az angolok és franciák között férfiak, kik saját tapasztalatuk nyomán kívántak maguknak meggyőződést szerezni a magyar állapotok mibenlétéről; kik a legnagyobb buzgósággal igyekeztek felderíteni amaz összefüggést, mely a művelődésben köztünk és a nyugati nemzetek között létezik ; kik e nemes törekvésükben a tudományosságot is gyarapitandók, céljok egyszerűsítése végett nyelvünket is megtanulták, azt mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából sajátukká tették. Ilyen a franciák között Sayous Ede, párisi-tanár és nagybuzgalmu iró, ki nyelvünket nemcsak érti és beszéli, hanem ír is magyarul, még pedig elég világossággal arra nézve, hogy magát megértethesse. Egyéb dolgozatokon kivül, melyekkel hálánkra érdemessé tette magát, leginkább „A magyarok és politikai irodalmuk története 1790-től. 1815-ig" cimü müvével vonta hazánkra a müveit világ figyelmét. Oly munka ez, mely alapossága és tömör szabatossága mellett egy csomó uj adatot tartalmaz és mintegy kiegészítője az eddig a kije lölt korra vonatkozólag megjelent magyar müveknek. Legújabb munkásságának eredménye gyanánt ama nevezetes dolgozatát üdvözölhetjük, melyet „A magyar reformált vallás megalapításáról" a francia protestáns történeti társulat értesítőjének május havi füzetében tett közzé. Sayous fáradozása hiábavaló nem volt, s ö megtalálta az összefüggést és illetőleg a szellemi kapcsot, mely hazánk és Franciaország között már a tizenhatodik század óta létezik és mind a mai napig is fenáll. A németeknek, kik főbüszkeségüket abba helyezik hogy a világfontosságu reformatiot ők hozták létre, soha sem jutott eszükbe itt Magyarországnak is megadni az őt megillető jelentőséget, • ők a reformatio dacára is barbároknak neveztek bennünket; jött Say.ous és azonnal kiviláglott, hogy Magyarország legfájdalmasabb korszakai egyikében, teljes resignatióval osztozott ama nemzet sorsában, mely páratlan megpróbáltatásai dacára sem veszt tette el a szellemi vezérséget. Ugy van, irja Sayous, Lipócsászár protestáns gályarabjai egyidejűleg vonták a gályákat a francia Lajos protestáns gályarabjaival a földközi tengeren, és a százados üldöztetések alatt egyaránt fogytak hitsorsosaink az országban. De a szabadság hajnala is egyidejűleg derült fel és áldjuk érte sorsunkat, hogy most már aggály nélkül tekinthetünk a jövőbe és munkálkodhatunk azon, hogy a sorsazonosság a két ország hitsorsosainak rokonszenvét örökre megszilárdítsa. Sayou3, kifejtve a reformatio térfoglalását Magyarországon, hol, mint Franciaországban is, egy királyné lett szószólójává,— nálunk Mária,Lajos király özvegye, ott Margit, I. Ferenc neje ; -— rátér tulajdonképeui tárgyára, a calvinismusra, melynek eszméi egyre nagyobb hódítást tettek a
