Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-07 / 36. szám

A seminariumi oktatás elméleti és gyakorlati. Az első két év főkép a theoretikai oktatásnak van szentelve, ami a harmadikban megszűnik. A praktikus oktatás a második évben azáltal készíttetik elő, hogy a növendékek meghatározott rendben részint a seminarium gyakorlóiskolájában hallgatják az előadásokat, részint a tanításban segítenek. Harmad-osztályú növendékeknek az alsóbb osztályokban kell tanítani. • A seminariumi' igazgatói fizetés 3000 bir. tallér, tíz évi szolgálat után 4000, a segédé az első évben 1000 tallér, mely fokozatosan, bizonyos idő elteltével 3000-re emeltetik. A növendékek száma 1864 óta folyton növekszik. 1871-ben 780 volt, u. m. 588 férfi és 192"nő. 1871. tavaszán a seminariumból 146 tanitó és 47 tanítónő került ki. A vagyontalan növendékek ellátására az állam 45,000 tallért költ évenkint. Ami a közoktatás pénzügyét illeti, az a lehető legrendezettebb. Fellengző ábrándoktól, túlzó reményektől mentes államoknak épen az az egyik főismertető jelök, hogy financiáik rendben vannak, és Svédország e tekintetben is mintaállam. Minden áldozatra kész a népnevelés tekintetében, s épen ezért az oktatást átalában véve díjmentessé tette. Igaz ugyan, hogy az iskolakerületek föl vannak jogosítva minden iskolázó gyermektől valami csekély adományt követelni, de az, mint az előttünk fekvő tudósítás mondja, nagy ritkán esik meg, hogy az iskolakerület e jogát gyakorolja. Az iskolafentartás a községek terhe. líoldog teher, melyen egy ország szép jövője épül. S ha a, teher súlyos, melyet a község nem bir meg, ott van az állam, az nem engedi pénzhiány miatt elhanyagoltatni a népnevelést. A néptanítók kiképzése, az iskolák fölötti felügyelet költségei egészen az államkincstárból födöztetnek, valamint a tanitói nyugdijalapot is az állam tette le. A népnevelés legjelentékenyebb költsége a tanszemélyzet fizetése, melyre 1871-ben kiadatott mint tulajdonképeni díjazás 1.505,848 tallér, tehéntáplálékra 181,100, tüzelésre 177,010, a segéd- és kisiskolai tanítóknak 870,884, az iskolahelyiségek fentartására 666,422 tallér a községektől. De az állam sem fukarkodott, ha nem is adott annyit mint a községek. Az állam az iskolaszemélyzet fizetési pótlékára, a néptanitó-seminariumokra, a tanfelügyelőségekre, felsőbb népiskolákra, tanszerekré, szegény iskolák segélyezésére, tanitók nyugdíjazására 1.203,322 tallért adott ki, amit a községek tanügyi kiadásaihoz számítva, 3.777,249 bir. tallér jő ki eredményül. Nagy öszszeg ez, kivált ha meggondoljuk, hogy ez Svédországban, mint rendezett államban, nem annyira uj iskolák építésére, mint inkább csak azok fentartására kell. A mi budgetünk ellen sem lehet ugyan kifogásunk, mert Magyarország, jelen súlyos pénzügyi helyzete mellett már többet alig tehet, mint hogy az 1869-diki 1.367,400 ft. közoktatásügyi költségvetést ez idén már 4.632,628 ftra emelte; — és mégis, mily csekély ez a svédeké mellett, akiknél a népnevelési 1.203,322 tallér kiadáshoz járul még a középok-tatás 1.748,809 tallérnyi költsége. (Ld. Schweden. Unterrichtbwesen der Mittelschulen. (Gymnasien u. Realschulen). Stockholm. Druck v. J. Haeggström, 1873. 4-r. S. 17.) Az állam és a községek ilyszerü vállvetett erején, jóravaló férfiak gondos felügyelete és vezetése mellett? nem búsíthatja a svédeket emberi nemünk azon végzete, hogy .életünknek egész jövőnkre nagy hatású ifjú korában, átalán véve érzéketlen behatások alá rendeltettünk, s minekelőtte öntudatosan intézhetnők éltünk irányát és pályáját : egész jövőnkön határozott — a nevelés. Ilyformán nagy áldás a nevelés; áldásai egész nemzeteket képesek boldoggá tenni. Adja isten, hogy a magyar nép minél előbb érje utol a svédet; minek eszközlésére iskoláinkkal, értem a magyar népiskolákat, nem annyira mennyiségileg •— hisz e tekintetben j ó l állunk, — mint inkább minőségileg kell haladnunk. Ballagi Aladár. Uj szabadelvű prot. theologiai iskola Párisban. „A theologiai tudományok szabadelvű iskolája" (Bcole libre des sciences théologiques) fog a legközelebbi hónapokban Párisban megnyittatni, melynek programmja néhány nap előtt jelent meg az ottani vallási lapokban. Micsoda ennek az uj iskolának tulajdonképeni célja, nehánv szóval elmondhatjuk. Tudvalevő, hogy Elsass-Lotharingia Németországhoz visszakapcsolása folytán Straszburg theologiai facultása a franciákra nézve elveszett, és hogy kezdettől fogva kívánták, mily jó volna a francia protestantismus eme nagy veszteségét egy Párisban alapítandó prot. theologiai facultás által helyre ütni. E kívánság annálinkább jogosult, mert Montauban tudományos tekintetből Straszburgot sohasem pótolhatja, és az ottani református facultás a luth. theologusoknak a kívánatos oktatási eszközöket nem képes megadni. Ezenfelül amaz eszmének kivitele kivált azon körülmény által látszott megkönnyebbitettnek, hogy több straszburgi tanár, mint pl. Lichtenberger, Sabatier, és mindenekelőtt Colani, visszamentek Franciaországba ós tanügyi tevékenységük folytatására készeknek nyilatkoztak. Ez az oka, hogy tavaly mindkét hitközség, a ref. épugy mint a luth., a legszorgosabban foglalkoztak ezen kérdéssel. Különösen az utóbbi nyiltan kijelenté, hogy minden erejével rajta lesz, hogy vegyes, ref.-luth. facultás alapittassék. De egyúttal tekintve a fenfor<?ó nehézségeket és az uj facultás fölállításának sürgős szükségességét, ugy nyilatkozott, hogy egyidőre megelégszik egy • theologiai iskola alapításával, és ugyancsak a lutheránusok a maguk bizottságának meghagyták ily intézetnek lehető gyors fölállítását szorgalmazni. Sok és fáradságos előkészület után ez év kezdetén ugy látszék, hogy a dolog megnyugtató betetőzése közel van. Már jelentette is Bersier ur a „Journal de Genéve"-ben az erre vonatkozó miniszterialis kibocsátvány legközelebbi közzétételét, már megnevezte az uj iskola