Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-07 / 36. szám

lönben minden rovata eléggé tartalmas s igy belőlük egy kis fáradsággal hű képet szerezhetünk magunknak a tanoda jelen állásáról. A tanári kar 9 rendes- és 4 rendkívüli tanárból állt. A tanulók száma 387 volt, köztük 37 magántanuló, eltávozott 7, tandíjmentes 28, vizsgát nem tett 17, vallásra nézve helv. h. 220, ág. 22, róm. kath. 49, g. kath. 11, izr. 85 ; lakhelyre nézve helybeli 163, vidéki 224. Érettségi vizsgára 57-en jelentkeztek s a vizsgát 40-en állták ki. Ösztöndíj 9, pályadíj is 9-féle létezik, ezenkívül külön rajzjutalmak is osztattak ki. Az értesítőben egy külön rovat van szentelve Szatthmáry szül. Mihanovich Karolina emlékének, aki a lyceumra 5000 ftot hagyományozott s akinek emlékét f. hó 25-kén leplezték le. E rovat után, melynek elhelyezése az iskola tisztán belügyeit tárgyazó rovatok közt valóban bántja a szemet, a iápintézetről szóló jelentés következik. A tápintézetbe 7 tanuló vétetett fel. Tanszergyüjtemények : a természettani muzeumban van 277 darab; a lyceumi nagy könyvtár 425 kötettel gyarapodott, s igy összesen van 8191 kötet. Az utolsó fejezetben közölve vannak az intézeti célokra, u. m. a tápintézet, a tanári nyugdíjintézet, a könyvtár stb. részére befolyt adományok. Kazincy Ferencnek egy kiadatlan beszéde. Az alább következő beszédet, — mely már régóta birtokomban van, de amelyre Fejes István, újhelyi ref. lelkész ur közleményei folytán lettem figyelmeztetve, — Kazincy mint főcurátor intézte az újhelyi gyülekezethez akkor, amikor Major József 1816. apr. 7-kén, mint újhelyi pap beköszöntő predikatióját tartotta. Címe: Beszód, melyet a predikátió végével a nagy számban felgyülekezett hallgatókhoz tartott tekintetes Kazincy Ferenc ur Abauj, Bihar, Sáros, Szabolcs, Szathmár és Zemplén vármegyék táblabírája, mint az újhelyi ecclésia főcuratora. Tekintetes nemes Ecclésia! Visszatekintvén a legközelebb elmúlt két esztendőre, s elnézvén, mely hánykódásokon kelle keresztül mennünk, mig hajónkat egy csendes révpart fogadhatá el, hol többé hánykódások nem várnak, nem lehet örvendve ezt nem kiáltanunk : Ujhely ujjá vagyon szülve, de ujjá tüz által született , mert ujjá csak tüz által születhetett. Egy az akol ezentúl mi nálunk is, tek. ns. ecclésia, egy mi nálunk is a pásztor és a kettő a szeretetre legméltóbb emberben mi nálunk is egy immár ! S ez a régen ohajtott szerencse, az a nyugodalom, mely zivatarokkal küzdő ecclesiánkat most várja , a melyet zivatarokkal küzdő ecclésiánk íme már bir, nem volt-e ez méltó, hogy érette áldozatokat tegyünk ? hogy érette azokat a rész szerint nagy terheket szenvedjük, a melyeket szenvedénk ? Feledjük e terheket és áldozatokat, tek. ns. ecclésia, ereszszük neki sziveinket a legigazságosabb öröm érzésének, lobbantsuk lelkeinket a bennünket szerető istenség háládatos imádására, a ki reánk hozá e szép napot, s ismerjük meg, hogy ide ez a láthatatlan kéz vezérle, mely a lelki világban a szerint érlel mindent egy grádicsról más grádicsra szintén a tökéletességig, a mint azt a testi világban a föld termései körül észrevehetetlenül ugyan, de mégis tagadhatatlan képen cselekszi. Mutassuk meg, hogy ezen atyai gondoskodásra nem voltunk érdemetlenek, hogy nekünk a közjó több mint minden, s világosságunkat hagyjuk ugy fényleni, hogy azt lássák mások is, s gerjedhessenek hasonló tisztaságú lángokra. Azonfelül, hogy azt tenni különben is kötelesség, nekünk azt egy közelebbi ok miatt is illik cselekednünk; mert rágalmazóink nem követtek-e el mindent, hogy ugy hireszteltesstink el, mint a kik között nyugodalom nem lakhatik ? holott ha igazságosak volnának , kénytelenek lennének megvallani, hogy némely történetek inkább hibás organisatiónknak vétkei voltak, mint a miénk, ha tagadni nem akarjuk is, hogy az emberiség gyarlósága szerint a veszélyes uton egyszer-másszor megsikamlottunk. Te pedig nagytiszteletü nemes és nemzetes férfiú, ki bennünket tanításaid és szép életednek példája által vezérleni, egy testté még szorosabban összeforrasztani s a világ előtt tisztáknak bizonyítani megjelenél, légy tőlünk szeretettel, bizodalommal, tisztelettel elfogadva annak nevében, akinek nevében hozzánk jössz. Jól érezzük mi, mely áldozatba került neked, hogy te azt a szép gyülekezetet, mely tégedet tizenegy esztendők óta birt, és a mely téged oly nehezen engedett nekünk, — elsiketülve a tégedet ijesztők sugallásai iránt, — elhagyád ; jól érezzük mi, hogy szeretetednek, bizodalmadnak e nagy bizonysága által tőlünk mit érdemlettél és mit érdemlessz. Minden szem, melyet körültekintve papi székedből magad felé láttál emelkedni, mutatta neked, hogy mi mindnyájan azonként vagyunk elbájolva szelidségednek azon szép lelke által, mely arcodról sugárzik, mint azok tapadtanak első meglátásodra beléd, a kik téged ezelőtt ötödfél hónappal Szepsiben megláttak, s kéréseikkel, hogy hívásunkat elfogadni méltóztassál, addig ostromlottak, mig tőled remélve tértek vissza közinkbe. S ez a szeretet nem fog kihalni kebelünkben ; Ujhely téged a szerint fog szeretni, ahogy téged a te Szepsid szerete ; mert hogy itt még inkább szerettessél, azt azért nem ígérjük, mivel lehetetlent igérni nem akarunk. Vetélkedni fogunk nem Szepsivel, hanem veled, s abban fogunk vetélkedni, hogy te szeretsz-e inkább minket, vagy mi tégedet; s ez a vetélkedés fogja szőni közöttünk azt a boldog egyességet, melyet semmi gyanú meg nem tántoríthat, semmi incselkedések el nem olthatnak. Te mi közénk nagy fénynyel jössz, ismerjük papi érdemeidet, tudományaidat, melyek ál-