Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-31 / 35. szám
1099 1100 házak kettőnél több osztályba, — semmit sem segit a bajon, először azért, mert különösen a mi egyházkerületünkben ez a nagy egyformaság, vagy legalább csekély különbség miatt, nem lehetséges, másodszor azért, mert ez az ügyet csak bonyolultabbá, az érdem megállapítását még lehetetlenebbé tenné. És én az uj törvényjavaslatnak azt, hogy— mint az vddigiekből láttuk, — positiv haszna nincs, létező állapotainkon egy cseppet sem segit, még mind meg tudnám bocsátani; azt mondanám: szentelt viz, kisértsük meg igénybe vételét, próbáljunk meg vele egy kis babonát ; sokszor az uj ruha ünnepélyesebb hangulatra költi az embert, kíméletesebb magatartásra szoktatja azt, aki viseli: igen, de az előttünk fekvő törvényjavaslat határozottan ront, sokkal több kárral és veszélylyel jár, mint azt az ember első tekintetre gondolná. Nem vetem szemére azt , hogy mennyire korlátozza, az eddig méltán tiszteletben tartott protestáns szabad választási jogot, a melylyel ha nem bírnánk, megszereznünk kellene igen sok tekintetek miatt, s a mely jog hitelveinkből, egyháztársadalmi berendezkedésünkből szükségképen következik ; mellőzöm azt, hogy az eftele csonkítás, lassaukint ravaszul folytatva utójára oda is kinőheti magát, hogy nálunk is divatba jő a „lelkészi kinevezés", a patronatusi rendszer, mint a római katholika egyházban ; hanem igenis kiemelem első sorban azt, hogy az uj törvényjavaslat által ajánlott választási rendszer, lelohasztja a jelesebb ifjú tehetségek munkaszeretetét, mely csak akkor emelkedhetik ós ruganyosodhatik, ha idejekorán megfelelő munkakörhöz jut. A törvényjavaslat folytonos előhaladásra való ösztönt , sőt kényszerítő erőt lát e rendszerben, én az ellenkező eset bekövetkezésétől tartok és pedig épen azért, mert a megvárakoztatás, a késleltetés, a martyrkenyérre való fogás világos szárnyszegése a lélek röptének, határozott megölése a jóravalóságnak. A lelkészi pályára épen az általános nyomorúságos anyagi ellátás miatt évről évre mindig kevesebb jó tehetségű ifjú lép ; c^ak az kell még, hogy a törvényjavaslat által célzott osztályozás által egy második kápláni t ngődő cyclus állíttassák fel a téren ; csak az kell még, hogy a káplánoktól azon reményt is elvegyük, mely szerint tehetségüknek, készültségüknek megfelelő tisztességes álláshoz juthatnak adandó alkalommal ^ a kápláni évek után, — s meglátjuk, hová jutunk ^ftpok dolgába ü . meglátjuk, hány embernek lesz kedve ol-y& n pályátválasztani, amelyen folyvást isten igéjével kell magá t vigasztalnia, ha „hozzá illő eledellel nem tápl^lha t ja magá t !?« laát fölveszem a jobb esetet, megengedem, hogy az 'd j r e ndszer nem riasztja el a most is csekély számú vállalkozókat. Különösen a tiszáninueni egyházkerülp >tet akkor is baj fenyegeti ; ránk a törvényjavaslat r^kkor is csak veszedelmet hoz. Dacára a legközelebbi conventen nyilatkozott békés és egyesülési hajlamoknak, ez idő szerint távolról sem lehet még kilátásunk egyöntetű, sőt egységes lelkószválasztási törvényre. Megfosztatván már most a mi uj tőrvényünk netaláni életbeléptetése által a segédlelkészek azon reménytől, hogy egyenesen jobb egyházakba is megválasztathatnak, nem szükségkép megapasztja-e ez káplánaink számát ; nem megy-e közülök a legtöbb oda, hol a választás igy megszorítva nincs ; hol megelégszenek egy sor hét sovány esztendő eltöltésével; hol még ha osztályozásra kerül is a dolog, az utolsó is kap annyit, mint nálunk majdnem a legelső ? Aztán azt sem gondolták meg a törvényjavaslat ajánlói, hogy a novitius és gregarius-féle megkülönböztetés átültetése a papi pályára, milyen nagyban növelni fogja a lelkészi testület közötti kasztszellemet, az ezzel együtt járó irigységet és áskálódást a kisebbeknél, a kevély lenézést és boszuvágyat a nagyobbak részéről, és p3dig annál bizonyosabban, mert itt jövedelem után méretik az ember minősége; valóban csak egy kicsi lépés a megkezdett irányban, s igen könnyen megtörténhetik, hogy a reformált egyház kebelében is ismétlődni fog azon processus, melylyel a római pápaság hatalmi fejlődésének történetében találkozunk, hol, mint tudjuk, a roppant tekintély megalapítása azon ártatlan ós természetesnek látszó megkülönböztetéssel kezdődött, hogy a jobb jövedelmű városi papok nagyobb tekintélyt s rendező befolyást igényeltek maguknak az egyszerű ós szegény falusi, az abauji javaslat szerint „másod osztályú" papok felett. De ha mindettől félnünk nem lehetne és nem kellene, van a törvényjavaslatban egy igen veszedelmes oldal, mely egymaga elejti azt. E törvényjavaslat a a benne célzott választási jog megszorítása által meg lesznek büntetve épen a jobb, a nagyobb jövedelmű s áldozatkészebb egyházak. Egy furcsa anomaliába megyünk bele, mi abban áll, hogy miután a törvényjavaslat alapját képező elvből természetesen következik az, hogy rendes körülmények között a legidősebb lelkész egyúttal a legérdemesebb is, a legjobb egyházak mindig kiérdemült ugyan, de fáradt lelkészi erőt kénytelenek választani, vagy pedig nem tesznek eleget a törvény elvének, a mely esetben aztán nem tudom, miért sürgetjük azt ? Nem fogja-e e körülmény veszélyeztetni az ilyen egyházak anyagi ós szellemi jólétét, a tagok egyháztartási buzgalmát, eltürik-e sokáig, hogy az ő egyházuk állandó nyugin t é z e t legyen ? Mindezen kérdéseket és igen valószínű eshetőségeket komolyan meg kellet gondolniok azoknak,, a kik a törvényjavaslatot ajánlották, komolyan meg kelf gondolniok azoknak, a kik elfogadni s érvényre emelni akarják. Az egyházkerület által e törvényjavaslat feletti előleges véleményadás végett kiküldött bizottságra bizonyára nehéz és komoly feladat megoldása várakozik. Miután igen hihető, hogy az egyházmegyék, elismert tekintélyükben megbízva, ő utánuk fognak a kérdés felett szavazni, jó lesz meggondolniok, hogy egyházunk egyik életkérdése az, mi felett Ítéletet kell mondaniok; jó lesz különösen az egész hollandi rendszert hiteles adatok alapján komolyan, kimerítően tanulmányozni, hogy erős meggyőződés! szerezzenek maguknak a felől, mely szerint e rendszei
