Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-31 / 35. szám

megérteti mindenkivel önön józan Ítélete. Vallásra, mi abstract bebizonyithatlan tételekkel foglalkoztatná a lelket s a figyelmet a minden erőt igénybe vevő jelenből a kétes jövőre, a földről a távol égre irányozná minden látható haszon nélkül, már sem idő, sem szükség nincsen. Es hogy ezen nézet egyre terjed, arról néptelenedő gyűléseink, üresülő templomaink, a növekvő zúgolódás az egyházi terhek viselése körül, ugy hiszszük elég érthetően tanúskodnak. A protestantismust a hitbuzgalom nevelte s tartotta eddig fenn. Apáink, midőn a megújított hitet elfogadták, elestek a kath. egyház minden anyagi javadalmaitól. Nem támaszkodhattak templomaik, iskoláig emelése körül püspökségekre, apátságokra stb. Az egyház minden lépten-nyomon csak áldozatkész buzgalmukra hivatkozhatott; de épen ez, a hit által élesztve kipótolt mindent. Es most ? A kor túlzó anyagi irányának hatása, mint rómalak emelgeti a fegyvert egyházaink felett. Midőn divattá küzdi fel magát a vallástalanság j midőn egyházügyekkel nem gondolni, egy-^gy gúnyos megjegyzéssel vállat vouva napirendre térni a vallási kérdésekről, főkép ;LZ ujabb nemzedékben megszokottjelenség; mi dm isteni tisztelet látog atása sok helyen már nem is tartatik a miveltséggel megegyezőnek, s egyházi gyűléseinket még csak néhány, az öröklött kegyeletet a vallás iránt hiven őrző, nagyobb részt öregebb világi ur móltatja figyelemre: ily körülmények közt csak szorongva gondolhatunk az egyltáz jövőjére. Ily viszonyok csak sülyedésc jósolhatnak. A kiket nein érdekel az .egyház ügye, természetes, hogy azok nem is áldoznak érte örömest. Példájukkal csak a részvétlenséget s zugolódást terjesztik az egyházi terhek viselése körül. A közbuzgalom hültóvel arányban szaporodnak az egyliaz hianyai. Helyzete mind kétesebb lesz, mind döbbentőbben tünteti fel a szomorú tengós kórjeleit. A tartózkodás a kihatóbb reformoktól egyházunkat, iskoláinkat illetőleg, a nem palástolható számos sebek, mind fólreérthetlen bizonyságai annak, hogy a szegénység diemona kisórt, melylyel megszokjuk mentegetni magunkat. Es pedig, ahol a protestantismus, mtsnak engedve át a haladás zászlaját, rid^g stabilismusba sülyed, ott ellenkezésbe jön az őt életre hivott magasztos eszmével s elveszti létezésének jogosultságát a korszellem előtt. Igazolja más szóval azon állítást, hogy a prot. egybáz alapja a puszta rószvétföveny, mely lassankint elmosódik s a reá emelt épület romba dől. Ezen állítást igen is komolylyá teszi előttünk a tudat még, hogy hatalmas ellenség áll a rés előtt. A jezsuitizmus a kath. egyházban, a türelmetlenség e hű képviselője készül s ujuló buzgalommal tervezi támadásait. Hannibal ante portás! A jezsuiták még nem feledték el a régi célt, a protestantismus megbuktatását. A múltban óriás erőfeszítésük apáink hitbuzgalmán megtörött, az unokák hideg közönye most ismét harcra hivja őket sbiztositni látszik számukra :i végdiadalt. Vallási társulatok szervezésével, a nevelés irányával folyton élesztik azt az exclusiv hitet, mely az örök igazságot s üdvöt egyedül saját egyházához köti, s nem csak a ragaszkodást hozzá, hanem a hódítást is szent kötelességének tartja. Átalában a tapasztalat nyíltan hirdeti már jelenleg, miszerint híveinek vallásosságát illetőleg a kath. egyház előnyben van a protestantismus felett, s a mi nagyon fontos, a felsőbb osztályok versenyezni látszanak egyháziasságban az alsóbb renddel. Ha van is kifogása a népnek itt-ott papja ellen, egyházához imádatszerü kegyelettel vonzódik. Ennek ellenében mi nagyrészt csak baljóslatú jelenségekre utalhatunk. És pedig a hitbuzgalom, az összetartás egyszersmind győzelem a részvétlenség s tehetetlen szétziláltság ellen. A hitközöny terjedését még vógzetteljesbnek találjuk, ha tekintetbe ve?zszük a kath. ós prot. egyház anyagi helyzetét és papjainak állását. Ott az egyház ós iskola, ügye anyagilag biztos alapra van fektetve, melyen az egyesek megerőltetése nélkül is a siker reményével küzdhet. Nálunk az egyháznak anyagi tekintetben ismertető jele a szegénység. Egykor a lángbuzgalom fedezte, kipótolta gazdagon minden hiányait, most azonban a növekvő részvétlenség miatt óriás akadályul áll ez előttünk a haladás utján. A kath. egyházban a papi hivatal most is szép tért nyit mind a férfias ambitiónak, mind a tetterőnek. A gazdagság, a fény, mivel ott az emelkedés reménye kecsegtet, hatalmas vonzerővel bir, hogy magához gyüjthesse a legkitűnőbb tehetségeket mindegyik osztályból. És pedig mind az anyagi, mind a szellemi erő igen fontos tényező a verseuy mezején. Nálunk az egyháziatlanság a papi állás elhanyatlását is maga utá > vonja. Tekintélye, befolyása fogyton fogy. A mivelt osztály tagjai a legjobb eset-