Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-24 / 34. szám

követte, sokan részt vettek s csaknem minden szónok a legnagyobb súlyt a 13-dik tételre fekteté. A vita különben, melynek megértése az egyes német provinciák belyi viszonyainak kellő ismeretét föltételezi, a magyar közönségre valami különös érdekkel nem bir. A javaslatnak végre is minden pontja elfogadtatott s ezzel az ülést az elnök azon óhajtással zárta be, hogy a megvitatott egyházalkotmányi kérdés minél szerencsésebben, minél kevesebb ellenszegülés mellett oldassék meg. A franciaországi protestánsok orthodox része, mint lapunk mult számában emiitettük, a legtöbb francia lap közlése szerint, nagyszerű államcsínyen töri a fejét, mely,, ha sikerül neki, a különben is bomlásnak indult francia prot. egyházat összeforraszthatlanul ketté szakítja. A „Krchztg." szerint azonban a francia lapok ama híre korai, sőt ma még nem is egészen valószínű. A nevezett lap ez esemény alkalmából érdekes szemlét tart a francia protestantismus felett, melyet mi a következőkben adunk. Nem lehet tagadni — irja a „Krchztg," — hogy a lelkiismereti- ós a vallásszabadságot fenyegető veszély valóban nagy, s a ref. egyház szabadelvű consistoriumainak sürgős kötelessége, oly hamar és egyszersmind oly erélyesen, amint csak lehet, az orthodoxok üzelmeivel szembe szállni. Hét consistorium,u. m, a nimesi-i, royan-i, montauban-i, st. maixent-i, gensac-i, nancy-i és az anduze i, már közzé tették tiltakozásukat, a többiek is bizonyára rövid idő alatt követni fogják ezeknek példáját. Hogy az orthodoxok és szabadelvűek közti harcnak minő kimenetele lesz, azt természetesen ma még nem tudhatjuk; annyi azonban bizonyos, hogy e harc kitörése a jelen pillanatban nagyon is kétséges. Ha valaha, ugy most meg kellene feledkezniük a francia prot. pártoknak az egymás közti differentiákról, s egy zászló alá kellene sorakozniok, hogy a clericalismus üzelmeinek és túlkapásainak egyesült erővel ellentállhassanak. A clericalismus nem elégszik többé meg kegyhelyek fölfedezésével, búcsújárások rendezésével, kegyes manifestatiók kibocsájtásával, hanem most -már a protestánsok ellen is türelmetlenkedik s azokat üldözni kezdi. A püspökök és praefectek kezet fognak, hogy az evangelium szabad hirdetése elé akadályokat gördítsenek; a prot. isteni tiszteletek betiltatnak s a lelkészek, akik ily isteni tiszteleteket vezetnek, törvény elé idéztetnek; a biblia és a vallási iratok osztogatása bűnténynek tekintetik. Ilyen viszonyok közt Bersier és Fisch, párisi ref. lelkészek indíttatva érzék magukat a kormánynál lépéseket tenni, hogy az egyes vallásfelekezetek szabadsága és jogai biztosíttassanak. Ezen urakat Benlé, belügyminister, sőt maga Broglie herceg is biztosította ugyan, hogy a kormány elhatározott szándóka a vallásszabadságot megvédeni, uj templomok felállítása elé semmiféle akadályokat nem gördíteni s az isteni tiszteletek tartását, ha azok nem viselik a politikai és sociális értekezletek jellegét magukon, mindenkor megengedni; de azért felette kétséges, valyon a ministerek a clerus és a jezsuiták hatalmas befolyása következtében megtarthatják-e amaz ígéreteiket ? * Az osztrák clericalis párt ketté szakadt. Az egyik rész, az u. n. „katholikus politikusok" pártja, Rauscher bibornok vezetése alatt, a decemberi alapon áll; a a másik, Schwarzenberg érsek, az olmützi érsek ós a linzi püspökkel élén, „katholikus jogpárt"-nak nevezi magát s a feudálisokkal egy hajóban evez. A két párt most, a választások küszöbén, megkísérté az egymással való kiegyezkedóst; de miután ez nem sikerült, a jogpárt a szakadást nyíltan proclamálta, s a „Vaterlandban" kiadta külön választási programmját. Mindenekelőtt kinyilatkoztatják ebben, hogy ők a „speciális osztrák szellem" által vannak áthatva s mindenben nyilt ellenségei az „atheisticus forradalomnak" s azért nem egyezkednek sem ezzel, sem ennek hasonmásával a liberalizmussal. Követelik: 1. A kath. egyháznak az egész monarchiában szabad kifejlődését s az állam- és egyházhatalom szoros összetartását; 2. a dynasticus jognak szentül megtartását, mert az állam ép oly kevéssé áll az „isten kegyelméből" uralkod fejedelem, mint az egyház fölött; 3. az egyes királyságok és országok integritásának ós önállóságának a törté* nelmi jog alapján föntartását; 4. a nemzetiségek közt a valódi és tartós béke megállapítását. * Ledochowski, poseni érsek ügye nagyban foglalkoztatja jelenleg nemcsak a német, de az egész európai sajtót. Ledochowski, mint lapunk 32-dik számában említve volt, bizonyos, az uj egyházi törvényekkel ellenkező cselekvénye miatt törvényszék elé idéztetett, ő azonban nem jelent meg. Most kiváncsian várja a világ, mint fogja a német kormány az engedetlen érsekkel szemben viselni magát, s hogy fog hangzani az ítélet, mely — a távirat szerint - aug. 28-kán, akár meg fog jelenni a tárgyaláson az érsek akár nem — kimondatik. Hogy olvasóink fogalmat szerezzenek maguknak a vakmerőségről, melyet a püspökök még az ugyancsak erélyes és hatalommal bőven rendelkező német kormánynyal szemben is követnek, közöljük a „Krchztg." nyomán Ledochowski azon iratát, nelyet a törvényszékhez intézett s mely igy hangzik: „A lyrályi kerületi törvényszék fenyítő osztályának e hó l-jén kelt s 8-kára szóló idézésére tisztelettel ki kell jelentenem, hogy egy lelkésznek más prépostságba való áthelyezése kizárólag egyházi cselekvény, amelynek végrehajtására a püspök nemcsak jogosítva, de kötelezve is van. Ezen oknál fogva nekem sem ezen ügyben, sem bármi másban, amely kizárólag egyházi és szellemi természetű, az apostoli szentszéken kivül semmi más hatóság illetékességét elismernem nem lehet. Lelkiismeretemmel nem egyeztethetem tehát meg, hogy a .ki-