Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-10 / 32. szám

s még inkább nem azon gyalázatos célra, hogy tiszt. Kecskemóthy János ur, ki én tőlem soha még hidegséget nem tapasztalt, és a kinek személye ellen nincs kifogásom, ha tettét a példás megfeddésre felette móltónak nézem is, innen 21 esztendei szolgálatja után elmozdittassék. Ne nézzünk semmit egyebet, mint az ecclésia javát, diszét s azt a nyugodalmat, melyre nálunk oly nagy szükség van. Méltóztassék a tek. nemes consistorium a Vajánba kirendelendő követ uraknak a creditivát elkészíteni s protocollumainkból mindazon írásokat, a melyekre ott szükség lehet, nevezetesen az 1812. és 1813-beIi két protocolláris jegyzést az 5 köböl iránt s utolsó gyűléseinkét kezekbe adni. A felsőségnek az ilyenekbe az inspectiót megtagadni nem lehet s a prédikátori fizetések dolga egyenesen oda tartozik. Főfiscális tek. Dókus László urnák vélekedése az volt, hogy oda t. Fodor László s Zilahy Péter urakat kellene megkérnünk s küldenünk, s én magam is ezt óhajtanám. De a tiszt, esperes ur levele szerint mehetnek többen is. Bánion e részben a t. n. consistorium teljes szabadsága szerint. Én a creditiváért még ma délután beküldök, hogy még estig megpecsételve visszaküldhessem. Igy a követ uraknak öt egész napjuk lesz a Vajánba menetelre. Egyébiránt maradok legszívesebb tisztelettel a t. n. consistoriumnak Széphalom, reggeli 3 órakor febr. 2. alázatos szolgája Kazincy Ferenc. E levél megértésére azon körülmény tudása vet bővebb világot, hogy az egyházban két párt volt; egyik, mely élén Kazincyval, egy jól jutalmazott, mivelt és tudományosan készült papot akart a kettő helyett; másik, mely papjait a régi nyomorban hagyva, sem fizetés-emelést, sem reductiót nem akart és szegény Kecskemóthy, ki fogai hiánya miatt nem igen várhatott már meghivásra, ez utóbbiakhoz csatlakozott s ezeknek kedvéért még olcsóbban akart szolgálni, mint a mennyire már előbb fizetése fölemeltetett. Ez az az 5 köböl élet s ennek megtagadását tekinti Kazincy simoniának. Annyi bizonyos, hogy Kazincy terve előtt az öreg Kecskemóthy nagy gát volt; őt elmozdittatni nem volt ok, nyugalmazni nem volt mivel, szónoklása pedig érthetetlen volt, mely körű lmény végre is oda kényszeritette, hogy önkényt lemondott. (Vége következik). Fejes István, s.-a.-ujhelyi lelkésa. Nyilt kérelem minden protestáns espereshez. Méltóztatnak látni, hogy sok üdvös eszme alig hogy életet nyer papíron, azonnal halálát találja, ha az emberek közé jut. És sokszor oka ennek csekélységekben keresendő. Sokszor csak abban, hogy nem emel szót mellette az, kire sokak szeme függesztve van ; sokszor abban, hogy csekély fáradságunkat is sajnáljuk az eszme életeért áldozni, vagy lesünk valami alkalomra, hogy mások tegyenek érdekünkben. Igy áll a dolog most a „theologiai könyvtár"-ral is. Nagytiszteletüségtek ugy okoskodnak, bogy ez a társadalom ügye, tegye meg körülte mindenki a magáét s az üdvös eszme meg lesz mentve. Ez igaz. Ámde méltóztatnak azt is tudni, hogy sokan imának bizony ez ügyben a „Prot. isk. lap" szerkesztőségének, ha — ha. — A magyar emberben jó adag szemérmetesség van, s megbízás nélkül nem igen avatkozik oly dolgokba, mely csak formájára nézve is hivatalos embert illet meg ; értem valamely ügyben való körőztetést. Ha ezt nem esperes tenné vagy más hivatalban levő : mindjárt szó érné, ettől pedig a magyar ember fázik. Azért én az ügy érdekében, mely a magyarországi protestáns papságnak ugy szólván becsületbeli ügye, alázatosan kérem nagy tisztel etüségteket, ne terheltessenek alkalmilag egy aláírási ívet körözni a „theologiai könyvtárira. Jól tudják a nagy tiszteletű urak azt, hogy ha nem hivatalban levő ember tenna ilyet, mindjárt azt kérdeznék, hogy ki ő ? de egy esperestől ilyet senki sem kérdez. Mint láthatják ntgtek, oly lassan halad az aláírók száma, hogy a kívánt mennyiség isten tudja mikor érkezik be ; de ha emlékeztetni, zörgetni méltóztatnak, hiszem, hogy pár hó alatt tisztában leszünk azzal, hogy lesz-e ily könyvtárunk vagy sem ? Szabó Péter, pirosi ref. lelkész. Aláírási rovat „theologiai könyvtár" létesítésére. 183. Kármán József, ref. lelkész. Ujverbász. 184. Az unitárius theol. önképző-kör. Kolozsvár. 185. Széles Áron, ref. s.-lelk. Kis-Harsány, u. p. Siklós. 186. Csire István, ref. leik. Somogy-Nagy-Bajom. 187. Széles Endre, ref. lelkész. Szinér-Váralja. 188. Garzó Gyula, ref. lelkész. Gyoma. S á r o s-P a t a k o n: 189. Kun Pál, ref. főiskolai tanár. 190. Molnár Lajos, III. éves theologus. 191. Bodou Barnabás, III. éves theol. 192. Rigó Lajos, III. éves theol. 193. Dezső Dezső, III. éves theol. 194. Szőlössy Ferenc, III. éves theol. 195. Kovács Gábor, I. éves theol. 196. Toronyai József, III. éves theol. 197. Kőrössy József, III. éves theol. 198. Komjáthi István, III. éves theol. 199. Nagy Bertalan, III. éves theol. 200. Emődi István, III. éves theol. 201. Márci András, III. éves theol. 202. Keresztesi Sándor, bölcsész. 203. Barta Mihály, bölcsész. 204. Kovácsi Sándor, III. éves theol. 205. Kormány Bertalan, III. éves theol.