Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-27 / 30. szám

dásokat, vagy a bíráknak, vagy a kiknek illik megmondja; a ki pedig eltitkolja hasonló büntetése lészen. — III. Mi­vel a paráznaság igen eláradt e nemzetben, a nős paráz­nák, kik a szent házasságbeli kötelességeket hátrahagyván fertelmes életben találtatnak, halállal büntettetnek; a szabad személyek pedig a paráznaságért elsőben meg­pellengéreztetnek, annakutánna ha abban találtatnak, a magistratusok gondot viselnek rólok." — A 165-ik laptól a 198-kig azesperesi számadások ós üres lapokkal találkozunk. A 198-ik lapon az 1776-ki gacsályi, a 199-diken az 1777-ik máj. 22-ki óvári egyházmegyei gyűlé­sen ad mensam bejött összegek ós egyéb jegyzetek ta­lálhatók. A 200-ik lapon curialis Zsarolyán községe előljáró1 állitnak ki 1828. május 19-ón egy bizonylatot, melyben bi­zonyítják, hogy az 1828. márciusban Zsarolyánban dühön­gött nagy tűzben az özvegy nemes Váry Andrásné háza elégvén a nemes Váry-familia nemes levele s egyéb csa­ládi iratai beleógtek. A 203-ik lapon azon szúrás mellé, mely e jegyző­könyvet 17 . .érte, ez van jegyezve: „N. B. A rácok vagy németek szúrták által Gotzpeterrel." A következő két lap üres. Utánok kiszakított lapok tömege látszik. A 205-ik lapon: „Nomina Ludi magistrorum qui manubus propriis Legibus ac constionibus Ven. Tract. Szatmariensis subcripserunt ab anno 1828. d. Augusti 18." Megkezdi Tóth András penyigei rektor. Tart e beirás a 209. lapig. A 209-ik laptól üresek a lapok a 253-ikig, a hol „Nomina reverendorum ministrorum et professorum" van bejegyezve 1679—1725-ig. Komáromi Mihály csengeri pap kezdi meg évszám nélkül. Tart e beirás a 262. lapig ; s a 263-ikon ismét folytattatván, végzi a beirást a 280. lapon Muzsalyi László jul. 27. 1829., mint n.-péczi pap. E beiráa nyelve részint latin, részint magyar. Innen a la­pok üresek a 304-ig. A 304-ik lapon „az iskolamesterek eskíivóseknek formája" áll. 305-ik lap: „Matricula seu series nominum humanis­simorum Dominorum Levitorum, Rectorum et Cantorum." Kezdi Dálnoki György gyarmati rektor 1690. s végzi a 321. lapon 1836. május 3. Márky János candidatus. 2) B. jegyzőkönyv vagyis Solymosi Causarum protocollum. Címe: „Nóvum Protocollum venerabilis Dioeceseos Districtus Szatmariensis ; renovatum sub senioratu cla­rissimi viri ; Domini Michaelis Nagy Solymosi. Anno M. D. CC. XXIV. Die IV. Octobris." ívrét. Kötése, kemény, préselt fekete bőr. A címlapot előző fedél belső oldalán ezek olvasha­tók: „N. B. Noha usque ad A. 1727. diem 12. Mártii sok macula esett ebben a protocollumban; de ez után egy két árkus papirosra irja impure T. Nótárius uram pure igen szép iróval kell beíratni." Aztán : Nomina Pastorum Szatmariensum: Steph. Nyilas Milotaí superintendens 1612. Petrus Margitai superint. Stephanus Megyesi Senior 1642. Michael Szántai superint. 1640. Nic. Szathmari su­perint. Petrus Körmendi superint. 1677. Laurentius Füsz 1691. Michael Almosi 1692. Sámuel P. Váradi 1695. Jo­annes Macádi 1695. (Folytatása következik.) KÜLÖNFÉLÉK. Köszönetnyilvánítás. A pesti ref. theologiai iljuság megbízásából kedves kötelességet teljesítünk, midőn a magyar tud. akadémiának, Farkas József, Dr. Bal­lagi Mór, Tóth Ferenc, Balog Ferenc, theol. tanár uraknak és Szász Gerő, ref. lelkész és esperes urnák az elmúlt iskolai év folyama alatt könyvtára részére tett adományaikért őszinte szives köszönetünket nyilvánít­juk. Budapest, 1873. julius 19. S z ő c s Farkas, elnök-L é vay Lajos, jegyző. * Gyászjelentés. Salamon István aranyospolyáni ref. lelkész e hó 15-én, 50 éves korában, az uralkodó járvány áldozatává lett, özvegyet és két árvát hagyva maga után. Az elhunyt kötelesség teljesítő s köztisztelet­ben álló lelki pásztor, ezen kivül gondos és jól gazdál­kodó családatya, ki minden körben a köztisztelet és be­csülés tárgya volt, hívei előtt pedig mint szónok, mint tanácsadó, a szegények pártfogója, a népnek vezére feled­hetetlen marad. Az elhunytat az 1848-ik év mint végzett theologust találta, de ő másik két testvérével Istvánnal és Ferenccel honvéddé lett. Az idősebb István a szelindeki véres ütközetben elesett, az ifjabb Ferenc a forradalom végével egy ideig bujdosásban talált menhelyet, a közbelső István Szász-Szebesnól megsebesülve fogolylyá lett s a forradalom végéig Theresienstadtban fogva tartatott, mikor a császári hadseregbe beosztatott, honnan papi mi­nősége egy évi szolgálat után kiszabadította. Hazájába visszatérve az aranyospolyániak megválasztották lelki pásztorukká, mely minőségében utolsó napjáig, hívei és pályatársai előtt közszeretet tárgya volt. A három test­vér közül, kik egyszerre ragadták kezükbe a szabadság fegyverét, ma csak egy él: Salamon Ferenc történetírónk. Enyhítse bánatát a közrészvét. * Az aegyptologiának tanára Lipcsében, Dr. Ebers György, ki huzamosb idő óta Egyptomban tar­tózkodik, Thebe Akropolisának közelében egy öreg egyptomi­nak sírját fedezte fel s azt egyszersmind föl is ásatta. E sirban nagy érdekű fölirásra akadt, mely a megholt­nak élete történetét adja elő. Nevezett Amen-Emheb néven, Krisztus előtt a hetedik században élt, III. Tut­mes Pharao hadjárataiban részt vett. Átlépte vele az Eutrat folyót s nagy kitüntetésekben részesittetett általa. Több nyugotázsiai város elősorolása által okmány u

Next

/
Oldalképek
Tartalom