Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-27 / 30. szám

ként az egyházkerületünknek jutandó államsegély egészbeni fordíttatása kiváltképen hangsulyoztatik. Ezen egyik oldalán a képezde nemlétesülbetés Charybdisót, a másikon a nyomorral küzdő egyházaink tetemes segélytől megfosztásának Scylláját magában rejtő kérdésre nézve hoszszabb tanácskozás után következőben történt a megállapodás. Esperességünk a tervezett ker. tanitóképezdének létesttlését felette szükségesnek látja s óhajtja ugyan, azonban a nem állandósított, tehát bizonytalan államsegélyre az örökös fenállásra hivatott képezdének jövőjét bizni nem mervén, sőt azt vélvén, hogy az államsegély az állam értelmezése szerint inkább közvetlen egyházi, mint iskolai célokra szokott engedélyeztetni : azt a kópezdére sem egészben, sem részben fordítani nem óhajtja s az egészet a segélyért folyamodó szegény egyházaknak kiosztatni kivánja annál inkább, mert a tanítóképezde oly közintézet, melynek felállításához és fentartásához ugy a vagyonos, mint a szegény, szóval kivétel nélkül minden egyház aránylag járulni köteles ; ellenben az államsegély oly pénzösszeg, melyből nézetünk sőt erős meggyőződésünk szerint ugy az állam, valamint magok az egyházkerületek is csak a szegényebbeket, a magukat saját erejökből fen nem tartható egyházakat kívánják gyámolítani; miből világosan az következik, hogy az államsegélynek a kérdéses tanintézetre való fordíttatása által a legszegényebb gyülekezetek legcsekélyebb, a legvagyonosabbak ellenben a legnagyobb államsegély-összegek ben részesülnének, mit tehetősebb gyülekezeteink a szegényebbek rovására — erős hitünk szerint — elfogadni nem is lehetnek hajlandók. Azon esetre pedig, ha a tervezett képezde államsegély nélkül nem volna létesíthető, egyházmegyénk, kiindulva azon tapasztalásból, mely szerint az állami képezdékből már eddig is több jeles tanitó került ki felekezetünk részére, — az Iglón lévő állami tanitóképezdébe oly szakképzett férfiúnak meghivhatását s alkalmaztatását javasolja kérelmezni a magas kormánytól, ki ott az ág. h. ev. képezdószeket egyházi énekjeink élőszóvali s orgonán való előadására oktassa, szóval felekezetünk számára éneklészeket s orgonistákat képezzen; e tanférfiunak díjazását az egyh.-kerület rendelkezése alatt levő képezdealapból teljesítené. Tárgyalás alá kerülvén a Szeberényi Lajos-féle „zsinati előmunkálatok"-ra nézve esperességünk részéről adandó javaslat megállapítása: ilyennek a m. évi esp. határozat folytán a miskolci és nyíregyházi gyülekezetek által elkészített javaslat fogadtatott el. Ezen javaslat a nevezett „előmunkálatoka

-ra tett észrevételekből áll, melyek annak cikkeit vagy ujakkal kiegészítik, vagy némely cikkeket kihagynak, némelyeket pedig módosítanak. E tárgynál különösen azon óhajtás fejeztetett ki egyházmegyénk részéről, hogy az erdélyi ág. h. ev. egyház, mennyiben politikailag már úgyis megvan a két testvérország között az unió, szervi összeköttetésbe lépjen, mint 5-ik egyházkerület, magyarhoni egyetemes ev. egyházunkkal s hogy miután a hit dolgában még nem ért meg annyira az id(*, hogy az ágost. ós helv. hitv. felekezet közt a teljes unió létrejöhessen, legalább az egyházi szerkezetre nézve tótessék meg a két prot. testvéregyház egyesülését előkészítő lépés. A gyűlés többi tárgyai inkább egyházmegyei belügyek lóvén, azoknak elősorolásával nem bátorkodom igénybe venni e lap talán sokkal érdekesebb közleményekkel betölthető hasábjait. Csak azt teszem még az előadottakhoz, miszerint fájdalommal vette a gyűlés tudomásul a gyorsan haladó időnek amaz intését, melyet az életkorának immár hetedik tizedében lévő, mindazáltal fáradhatatlan tevékenységű s mindig ifjú lelkű főesperesünk azon meghatottan kifejezett szavakkal hozott tudomásunkra, hogy a választási 6 év lefolyván, ennélfogva az esperességi elnökség, ide értve Materny János, munkaképes és tevékeny alesperesünket is, leköszönvén, az egyházak uj választásra felhivatni fognak. Adja isten, hogy mind három férfiút a következő 6 évben is az esperesség élén láthassuk. Mikler Sámuel, v nagykárolyi ev. lelkész, esp. jegyző. Aláírási rovat „theologiai könyvtár" létesítésére. 180. Sántha Károly, ev. Jelkész V.-Palotán. 181. Bodnár András, ref. lelkész Sajó-Kazán, Boraodmegyében. RÉGISÉGEK. Források a szatmári ref. egyházmegye történetéhez. (Folytatás.) 163-ik lap: „Anno 1677. die 6. Decembris. Az mnep (vasárnap) rontók, káromkodoknak, szitkozódok, nos és nőtelen paráznák ellen Szatmárvármegyének tetsző egyezéséből minden rendben, karban és állapotban levőknek kiadatott sententia: I. Rendelte a nemes vármegye, hogy a vasárnapnak Isten kívánsága szerint való megszentelése minden városokban, falukban felállattassék, robotos munkák, szélyeljárások, dorbézolás, lakodalmazás azon napon megtiltassák; e végre már a szatmári vásár is szeredára vitetik által, hogy annyival is inkább az emberek ne kényszeríttessenek járni. Az elmúlhatatlan kénytelenséget interim meg kell gondolni. — II. Az egeket^ angyalokat irtóztató és Isten ellen való, már mindenektől, nagyoktól s kicsinyektől, férfiaktól s aszszonyoktól szokásba ment káromkodó szitkokat, attával, teremtettével> parancsoltával s egyéb iszonyuságokkal a teremtő Istent szemtől szembe való szidalmazásokat, most újonnan a nemes vármegye tilalmaztatja, ugy hogy valakitől meghallják, akár paraszt akár nemes embertől, elsőben falóra ültetik ; ha másodszor ugyanattól megtudják a pellengérben megveszszőztetik. — A ki mástól meghallja e káromko-