Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-20 / 29. szám

tetlenek elitéltessenek és eltaszíttassanak, ha csak a legkisebb részleteiben is előirtchablon-hoz nem tudják, vagy nem akarják szabni magukat. Nem, a magyar nemzet nincs olyan állapotban, hogy mellőzhesse, félretolhassa azon anyagi és szellemi kincseket, melyek a protest. tanintézeteket még ma is fentartják, és a magyar nemzetnek tudnia kell azt, hogy az egy mintára öntött államintézetek, a legjobb esetben is, a dolog természetéből folyólag hajlandók alaki bureaukratismusba, merev egyoldalúságba esni. Ugyanazért a magyar állam hivatva van, hogy ezeknek a protest. középtanodáknak inkább könnyítse, mintsem nehezítse a léteit és felvirágozást; mindenesetre kikötvén, hogy a felekezetek is emelkedjenek az államérdekek jelen követelményeinek elfogulatlan felismeréséhez. kétségen kivül vannak feltételek, melyek nélkül a növendékekkel csak időt és költséget tékozoltató intézet lehetséges, de jó iskola lehetetlen. E föltételeket kijelölni nem nehéz, és ezek ám legyenek kiszabva mint kötelezők nem állami középtanodákra nézve is, de ezeken tul semmi. Különösen indíttatva érzém még magamat a tanári fizetésről szólani. Bizonyára óhajtandó, hogy a tanárok lehetőleg jól legyenek díjazva és biztosítva. De valamint a magasabb dij indokolásában arra hivatkozni, hogy miként dijaztatnak az üzleti könyvvivők és ügyvezetők, ugy a tanoda felállhatását és igy a célnak megfelelni képességét attól mérni, hogy annak fentartói képesek-e a díjazásban az állammal versenyezni : egyaránt helytelen. Tudni lehet, hogy Magyarország ezen javaslatban kitett igényekkel még évekig nem volna képes, a felekezetekéi nélkül, annyi középtanodát felállítani és fentartani^ a mennyire a nemzetnek szüksége van. Pedig ez az egy föltétel megszüntet minden felekezeti középtanodát. És valami képtelenség-e az, hogy a felekezetek tudnak nevelni ifjakat, kik hivatásukat nem az üzérek változó nyereségére tekintve ismerik fel, s kikből szerényebb fizetés mellett is versenyképes tanárok lesznek ? Hiszen akkor hová legyenek a felekezetek a lelkipásztorsággal, mely intézményt megszüntetniök elvégre sem lehet ? Ne siessünk ezt elhinni és ne siettessük az eseményeket, hogy erről tényleg meggyőződni legyünk kénytelennek. Ép ebben az irányban lehetnek legjótékonyabb hatással azok a TÁRCA. Kazincy Ferenc, mint a sátoralja-njhelyi ref. egyház fögondnoka 1814—1818-ig. A közelebbi időben ismét több becses adatot olvastam a lapokban Kazincy Ferencnek még mostanáig sem teljes életrajzához s olvastam azt is, ho>,y Horváth Döme „Ujabb levelek" kiadását tervezi s a végből azokat buzgalommal gyűjti. Kötelességemnek tartom tehát. én is nyilvánosságra hozni, a mi részben módomban van, annyival is inkább, mert közleményem a nagy literátort egy uj oldaláról tünteti föl, mint főgondnokát saját vallásfelekezetének, i tehát kiválólag speciális munkakörben* De a nagy szellemekre nézve nincsen csekély munkakör. Kazincyra nézve Tsem volt az az újhelyi ref egyház főgondnoki hivatala ; mert a mit ezen állásában tett, az egyházunk történetében korszak-alkotó volt nemcsak reális eredményekben, hanem szellemileg is, miután kora elfogult és szük látkörü nézeteit túlhaladva, az egyház és iskola viszonyait magasabb kulturai érdekek szempontjából tekintette és rendezte. De szóljanak a tészegény felekezetek, melyeknek élete és lelkesedése kevésbé a tömegben, mint egyesekben nyilatkozik. Végül a felügyeletről, melynek kell ébrentartani az egész rendszert. A felügyeletnek a törvényjavaslatban előirt mód szerinti gyakoirása helyes és szükséges, csakhogy a nem állami középtanodák fentartói köteleztessenek, illetőleg azoknak engedtessék meg, hogy ezt a tisztet saját közegeik által teljesítsék, fenhagyván a kormánynak, hogy akár közvetve, akár közvetlenül mindenkor tudomást szerezhessen az ilyen tanodáknak is ugy anyagi mint szellemi és erkölcsi állapotáról, mely állapotoknak a kormány által is leendő nyilvántartása és ellenőrzése maguknak a felekezeteknek érdekében sem tölösleges. Nem igénylem, hogy a középtanodai oktatás ügyére vonatkozó eme nézeteim mindenki által elfogadtassanak, de bízom benne, hogy indokolvák azok annyira, a menynyiből kitűnik, hogy az ezek szerint követett uton, tehát egynél több, és pedig lényegesen különböző uton is célt lehet érni. Mi ha elismertetik, többé nem tarthatunk attól, hogy a törvényhozás, midőn részletesebben is meghatározza az állami középtanodák kellékeit, akkor egyszersmind oly merev mintát állítana fel, mely épen az egyöntetűségnél fogva nem csak kizárná a rendszerek versenyét, sőt lehetetlenné tenne minden nem állami tanintézetet, holott azok nélkül az ország ez idő szerint még el sem lehet. E szerint kikötendők lennének legfölebb a következők : hogy a középtanodai oktatás nyelvészeti alapon a classicai és ujabb mivelt nyelvek segítségével eszközlendö; hogy mik a kellékei azon érettségnek, mely a növendék által a nyolc osztály bevégeztével tanúsítandó ; hogy bármelyik intézet vizsgálat alá vonhat bármelyik osztályába magát fölvétetni óhajtó növendéket ; hogy legkevesebb hány tanár kívántatik bizonyos számú osztályokhoz, és hogy e tanárok csak tanárképezdében, akár állami, akár felekezeti, de törvényesen megerősített képezdében jól végzett egyének lehetnek; hogy avatott, pontos, buzgó felügyelet gyakoroltassák, teljes épségben tartatván a kormány részére a jog, hogy a nem állami tanodák állapota felől is rendesen értesíttessék, s azt, különösen pedig az érettségi vizsgálatokat, akár közvetve, akár közvetlenül ellenőrizze. Garzó Imre.