Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-15 / 24. szám

csizmában s néha az egész öltözetét tevő tógában járt, vagy ha condrát vett fel, az is jó volt; convictusokban élelméről nem kellett gondolkodni, vagy ha3

igen, az nagyon kevésből kitelt; ember pedig több volt a soknál: akkor 20—40—60 forintos káplánság valódi paradicsomi boldogság lehetett, a papi kosztot pedig Luculltis asztalánál is feljebb becsülhette. De ma, midőn egészen megfordítva áll a dolog, hlidőn megkívánják a fiatal embertől, hogy tudományos képzettsége, theologiai alapja, társadalmi ügyessége, kellő finom modora, divatos' ruházata legyen; midőn maga is ilyen viszonyoknak és igényeknek megfelelőleg Igyekezett élni már iskolai pályája alatt s magán szorgalma, élelmessége és conditiója által már tanulói korában egy-két hónap alatt annyi jövedelmet szerezhetett, hogy egy káplánnak egész évi fizetése sem megy többre: ily körülmények közt 60—100 forintos káplánságért magát rabszolgaként évekig lekötni, azt hiszem, merő absurditás, s ily esetben egy ajtónállói vagy hivatal-szolgai ál • lás sokkal előnyösebb. Tegyenek ez ellen, kik tehetnek, mert ily állapotok magukat többé fenn nem tarthatják. A theologiától való távolmaradásnak oka végül kétségkívül a kor anyagi iránya is, mit tanüsit az is, hogy külföldi egyházainkban, hol a fentebb érintett abnormis állapotok nincsenek meg, a statistikai kimutatások évről évre jelentékeny szám-apadásokról tesznek bizonyságot. *) De az én csekély nézetem szerint, ha a fentebbi bajok csak némileg és orvosoltatnának, még e körülmény sem olvasztaná le a theologusok számát annyira, mint a a hogy most is van; mert pl. mivel volt vallásosabb csak a mult évtized, mikor pedig rajként sereglettek a theologiára az emberek; igaz ugyau, hogy ennek volt másban is alapja, mit alább fogok megemlíteni De másfelől tapasztaljuk azt is, hogy bizony, főleg mai napság, 10 közül 9 a pályát nem előszeretetből . és hivatottságból választja, hanem választja magáért a hivatalért, azon kenyérért, melyet az képes nyújtani, s igy mi csudál kőzni való van azon, hogy az ember „önző természeténél" fogva azon hivalalt foglalja el, mely előnyösebb, fényesebb jövővel kecsegteti, magának és családjának jóllétét, boldogságát minél jobban és állandóbban biztosithatja? *) Lásd „Prot. Egyh. és Isk. Lap" ez évi 5-ik szám, 472. lapját. Ezen röviden előadottakban látom leginkább okait mai időben az egyházi pályától való idegenkedésnek. Ha régen, midőn a papi állás az akkori viszonyokhoz és igényekhez mérten fényes, tekintélyes és anyagilag is jól jövedelmező s épen ezért, de másfelől azért is keresett volt, mert állami, politikai és más pályákra nem igen volt kilátás, vagy ha volt is, igen keveseknek jutott a szerencse elérni azt a nehezítő akadályok miatt; midőn a német korszakok, a Bach- és Schmerling-idők kelleténél nagyobb számmal szolgáltatták a theologusokat, ugy hogy theologus lett még az is, kiből a legjobb prókátor vált volna ; midőn egyetemeken ugy, mint más iskolákban az iskolai módszer, a „vaskalaposság" divatozott; midőn az ifjaknak nyújtott jövedelmi források soha ki nem apadtak, egyegy supplicatió, legatió, hová pirulás nélkül mehetett s nem kellett attól tartani az illetőnek, hogy a „patronusoknak" terhére lesz és a pátenst az ember után fogják dobni vagy széttépni, legatumot pedig annyit kapott, hogy nemcsak attól nem félhetett, hogy az utazási és más költségeket nem fedezi, hanem egy másik supplicatió és legatioig is bőven elég volt, mondom, hogy midőn az ilyen jövedelmi források anyagilag egészen biztosították a theologus ifjút; midőn mindezek igy állottak: nem természetes volt-e, ha a theologiai seminariumokban jelentkező ifjakat mind be sem fogadhatták ? De ma, midőn mindenütt, minden tekintetben ezeknek ellenkezőjét látjuk — mint fentebb alkalmam volt kifejteni; midőn mindenütt, minden tekintetben változtak a viszonyok, körülmények, mindenkinek mások az igényei, csak nálunk akarnak még mindent a régi institutiok alapján fentartani, s azt kívánni az embertől, hogy alkalmazza, szabja magát azokhoz, mintha bizony valakinek kedve volna régi, rosz, viselt ruhában járni, mikor ujat is hordozhat, vagy felnőtt embernek kedve kerekednék gyermekkorú ruháit felöltem? ily esetekben & dolgok természetes fejlődése a theologiától, papi pályától s általában az egyházi hivataloktól való idegenkedés. Meg kell szüntetni az okokat, s azonnal megszűnik az okozat is, vagy: a változott viszonyok a fennálló institutiók megváltoztatását sürgetik. Be n k e István, pesti ref. theologus. T .A. Ft C Könyvismertetés. Mutatvány Warga János „ Lélektan "-ának negyedik egészen átdolgozott kiadásából. >• . (Folytatás.) II. A tudó lélektanból. 35. §. A szemlélet fejlése különösen. Az érzéklett és megfigyelt tárgyra irányuló lélek munkásságából ugy áll elő a szemlélet, hogy a lélek előtt a . tárgy először is a maga érzéki közvetlenségében jelen legyen; másodszor a lélek a maga figyelmét a tárgyra, mint egészre, továbbá annak részeire és sajátságaira teljesen kiterjeszsze, s a tárgyról, mint ilyenről és mint ilyen szerezzen magának benyomást s határozott fölf'o gást. Ily tárgyi és alanyi tevékenység által lesz : 1. Szemléletünk a látérzék közbejöttével a külvilág minden téri és időbeli jeleneteiről együtt, mely hogy mily terjedelmes és gazdag, mutatja a téri és időbeli tárgyaknak nagy terjedelme, és hogy mily határozott az igy nyert szemlélet, mutatják a nyelvbeli kifejezések; minthogy a