Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-15 / 24. szám

a protestáns theologiai irodalom létesítése ügyében, Bámulatos zsibbadás szállta meg a dicső ősök utódait, a martyrság szenvedései között megedzett ós vallásuk életerős szellemét áldásosán kifejtő elődök maradékait. Nemes lelkesedéssel készek osztozni mindabban, a mit korunk vívmányként mutat fel, a társadalmi és politikai téren mint szereplők működnek; de midőn arról van szó, hogy a tudomány fejlesztése céljából saját érdekükben szellemi ós anyagi kincsüknek csak egy kis részét hozzák áldozatul, vajmi kevesen vannak, kik arra készek. Pedig ez életkérdés rájuk nézve. A theologiai tudomány hü ápolása, eredményeinek elsajátítása ós a gyakorlati életben való érvényesítése, mig egyfelől protestáns egyházunk szilárd alapját biztosítja, addig másfelől képessé teszi annak szolgáit magasztos missiójuk eredménydus betöltésére. Lehet, hogy nélkülözést, önmegtagadást kiván az e terén való forgolódás, de az kótségbevonhatlan, hogy egyedül ez adja meg ama fölényt, melylyel minden egyes papnak birni kell ; ez szilárdítja meg a prot. nép vallásos öntudatát, ennek a művelődésre befolyó nagy hatalmát, és igy az áldozat vagy önmegtagadás által létesített műveltség a befektetett tőke kamatait bőven hozza meg. A jelen állapot nem tartható fenn tovább. Az ujraébredés, mely az irodalmi munkásság minden terén észlelhető, a züllöttség, mely prot. népünk életerét megakasztja, egyaránt ösztönöznek arra, hogy tegyünk valamit mi is ós mutassuk meg öntudatos, jóakaró működésünkkel, hogy magasztos célunkkal tisztában vagyunk. Nem áldozat lesz ez tőlünk, hanem mélyen érezhető, tovább nem halasztható szükségesség. A magyarországi protestansegylet kitűzte a zászlót, mely körül minden egyesnek sorakoznia kell, hogy betöltse a hivatást, melylyel az élet nagy útjára elbocsátva lett. E zászló egyik redőjén olvasható a theologiai irodalmi munkásság fontosságának komoly tudata, óbreszszük fel azt tehát magunkban is ós vállvetve működjünk közre. Teremtenünk kell oly theologiai irodalmat, mely a tudomány minden ágát felölelje; teremtenünk kell oly közönséget, mely annak minden részletét megértse, aziránt érdeklődjék, s ha kell, tevőlegesen folyjon be annak további fejlesztésére. Sajátságos viszonyok fejlődtek ki a theologiai irodalom terón közöttüuk, hazai protestánsok között, melyeken ugy, ahogy módunkban áll, javitanunk kell. Mig Németországon, Angliában, Hollandiában, sőt mondhatni Franciaországban is aránylag véve hasonlithatlanul több theologiai munka jelenik meg és forog közkézen mint nálunk, addig hazánkban egy egészen sajátságos, de a tényleges viszonyokból természetesen folyó circulus vitiosus nagy akadályt gördít annak elébe, hogy a prot. theologiai irodalom művelői és pártolói — activ és passiv erői — kifejlődjenek. A protestáns theologiai tudományos munkák megjelenhetósének nagy akadálya, hogy a csekély kelendőség nem fedezi a kiadás költségeit s ha mégis néha-néha megjelenik egy-egy, a kiadó kénytelen oly magas árt szabni, hogy a közönség vásárlási kedve teljesen lelohad. A kiadó drágán adja, mert nem veszik; a közönség pedig nem veszi, mert a munka ára magasra van emelve. Ezen örökös circulus vitiosusban lebegünk, kezünk meg van kötve, szabadulni nem tudunk belőle. De egy másik oldala is van a dolognak. A theologiai tudományos irodalom kevés művelőt mutat fel, mert pártolói nincsenek; tehát nem emelkedhetik oda a tudomány, a hová emelkednie kellene, ós a közönség nem részesülhet ugy a tudomány vívmányaiban, miként részesülnie kellene. E bajon segítendő tette dr. Kovács Ödön azon a jobbak lelkében élénk viszhangra talált indítványt a prot.-egylet irodalmi bizottságában, hogy a prot.-egylet kísértse meg egy theol. könyvtár alapítását oly módon, hogy három óv alatt 130 —150 ivnyi terjedelmű, részint külföldről átültetendő, részint eredeti jeles müveket tartalmazó vállalatot indítson, és szólítsa fél a közönséget aláírásra, 4 ft. évi dij fizetés mellett, három évi kötelezettséggel. Ezen indítványt a magyarországi protestánsegylet 1872-ik évi közgyűlése tárgyalás után lényegileg elfogadta és a kivitelt a választmányra bizta. A választmány ez ügyben még mindeddig semmit sem tehetett. Indítványozó az „Egyházi Reform" f. évi második számában újra felelevenítette gyakorlati indítványát ós egyszersmind ajánlotta Pfleiderer Ottó, jenai tanár „Die R e 1 igion, ihr Wesen und ihre Geschiehte" cirnü munkáját lefordítás és kiadás végett. Ajánlotta továbbá P. Janet „Le m ater i a 1 i sme contem porain", A. Reville „II is tőire du dogme de la diviuité de J. Christe", A. Coquerell „II is tőire d ii Credo" című munkáit. A kiadásra vonatkozólag tervezete a következő: Évenkint 45 iv