Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-25 / 21. szám

E napon tartá ugyanis nevezett helyen a szirákköri ág. h. ev. tanitói kar szokásos évi értekezletét, melynek végét ós koronáját az úgynevezett „versenyvizsga" képezte. Több mint egy éve annak, hogy a nemes áldozatkészségéről ismeretes s a népnevelés szent ügyét igazán szivén hordozó, kiérdemült kerületi felügyelőnk, Dessewffy Ottó ur, lendületet akarván adni az oly üdvösnek bebizonyult s törvénykövetelte, de kissé nehézkesen kerékvágásba jövő, úgynevezett ismétlők oktatásának, szívélyes sorok kíséretében rendelkezésére bocsáta az újonnan választott szirákköri ev. körlelkész urnák 300 o. é. ftot oly kéréssel, hogy ez összegből 3 év folytán évenként a sziráki körnek egy, a harmadévi ismétlőkkel legjobb vizsgát tett tanítója 100 ftnyi jutalomban részesittessék. E nemeslelkü ajánlaton lelkesülve, a tanügy körüli fáradhatlan buzgalmáról ismeretes körnökünk azonnal elhatározta, még gyümölcsözőbbé tenni e nemes magvat. Lelkes fáradozását dus siker koronázta; mert ügyes kezei alatt ez alaptőke egy év lefolyta alatt megháromszorozódott, miután felszólítására több nemeskeblü tanügybarát sietett letenni áldozatját a népnevelés oltárára. Adakoztak jelesül: Veres Pál ur, Nógrádmegye alispánja 100 ftot, b. Podmanicky László ur 100 ftot, Plachy Tamás ur 100 ftot, liadvánszky Mária, szül. b. Podmanicky urnő 50 ftot, Szontag Ferenc ur 25 ftot, b. Prónay Gábor, egyetemes felügyelő ur 15 ftot, — és hallomás szerint gr. Gyiirky Ábrahám, Nógrádmegye főispánja 300 ftot. Fáradozásának ily szép sikerét látván a buzgó kör. nök ur, elhatározta, — egyetértve az alapító tagokkal, — ez évben a begyült összegnek csak egy részét jutalomkópen kiosztani, a többit pedig ugyan e célra kamatoztatni. Ily módon gondoskodván a jövőről az alapítók, elérték azt az örömöt is, hogy már ez első évben három tanitói dijat kitűzhettek, még pedig 100, 50 és 25 o. é. forintban. Hogy pedig a részrehajlás gyanújának még árnyéka se férhessen e nemes ügyhöz, hanem a valóságos érdem jutalmaztathassék, elhatároztatott, első kisérletképen, jobb módozat hiányában, a tanitó urakat egy, a rendes tanitói értekezlet alkalmával tartandó versenyvizsgára felhívni, a melyen a pályázók kötelesek legyenek, két-két általuk választott harmadévi ismétlőkkel valamennyi az esperesség által kitűzött tantárgyból — kivéve a vallást, nehogy más felekezetű tanoncok a vizsgálatból kizárva legyenek, — az összes tanitói kar s az ítélő és dijosztó bizottmány előtt vizsgát tenni. Az érdekeltség nagy volt, s a sziráki tágas iskolai teremben egybegyűltek a kör össze3 tanítóin kivül a díjalapítók közül többen, nemkülönben a szomszéd lelkészek s a város előkelőbb lakosai. A pályatéren ugyan, bár buzgó körlelkészünk közreműködésével körünk valamenynyi iskolájában az ismétlők oktatása behozatott, csak 4 tanitó jelent meg tanoncaival; azonban büszke öröm dagasztá kebleinket, látva a tanoncok kivétel nélküli szép készültségét, hallva értelmes és szabatos, bármely tárgyból s bármely oldalról tett kérdésekre való feleleteiket, s tapasztalva, miszerint protestáns iskoláink, küzdve bár az akadályok legnagyobbikával, a szegénységgel, nem szűntek meg az uj iskolai törvény s annak fokozódott kívánalmai mellett sem, zászlóvivői lenni a haladásnak. De hogy rövid legyek, ezen a maga nemében talán első versenynek eredménye annyira kielégítő volt, hogy a dijosztó bizottmánynak bizonyára nehéz feladat jutott a 4 versenytárs között az elsőbbségi sorrendet megalapítani. Mindamellett az első dij Osztroska Lajos vauyarci, a második Fábry Lajos kutassói, a harmadik pedig Honócy Sándor , ugyancsak vanyarci tanitó uraknak ítéltetett oda, mely dijak körnök ur által azonnal ki is szolgáltattak a hangos éljenekkel üdvözölt nyerteseknek. Nem feledkezett el azonban a dijosztó bizottmány a tanitó urak dicsőségét kieszközlött tanoncokról sem, hanem azok is, e nevezetes nap emlékéül, fejenként 1 ftjával jutalmaztattak. Hála, háromszoros hála a nemeskeblü tanügybarátoknak ! Ilyeket adjon az ég nagy számmal szegény hazánknak és teljesedni fog mindennapi könyörgésünk: „Népnevelés, jöjjön el a te országod \u S z 1 u i k a Mihály, béri ev. lelkész. T jQl Jtrl O Egy újonnan alakult egyház, melynek szüksége van a segélyre. Bérces hazánk legdélibb pontján, az oláh határszélen, egy téres lapálylyá kitáguló völgyben terül el Petrozsény községe, jelenben végső vasúti állomás, és közvetlen szomszédságában Deákgyarmat, Livazeny, Lónyaigyarmat és Siec nagy kiterjedésű gazdag koszén telepeikkel, melyeknek mivelésére számosan, magyar hazánk minden tájáról, minden nemzetisége és felekezetéből összecsődültek. Egy a jelen idő gőzerővel haladó mozgalma által ide, a havasok vadregényes bércei közé varázsolt telep ez, távol a nagy világ lármájától/ Az ipar és munkásság jelei mutatkoznak itt minden felől. A gépek zöreje, a füstölgő kémények nyomasztó gőze, a bányák üregeiben viszhangzó csákányok mind, mind arról győznek meg, hogy itt egy szép jövőt ígérő fiatal gyár-városban vagyunk. Azonban, ha szép rendben épült s eléggé la-41*