Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-18 / 20. szám

münsteri, ermelandi és hildesheirai püspökök. Következő­kép hangzik: „Jól tudjátok, minő helyzetben van Jézus Krisztus egyháza az egész világon és főleg hazánkban. Közelébb a törvények egész sora fog életbe lépni, melyek az egy­háznak istentől alkotott alkotmányával lényeges ellentét­ben állanak. Még mikor e javaslatok az országgyűlésnek beterjesztettek, főpásztori kötelességünknek tartottuk ugy a trón, mint mind a két ház előtt határozottan és nyíl­tan szót emelni azok ellen. De ti is jól tudjátok azt, hogy az összes kath, püspökök ilyetén elszakítása a pá­pától, a kath. papság ilyetén elkülönítése a néptől, a kath. egyház feloszlását fogja maga után vonni hazánkban. Látva e veszélyeket ós ezekkel szemben a törvényes fő­papjaitok küzdelmeit, ti is kijelentettétek felirataitokban, hogy történjék bármi, ti hiven fogtok ragaszkodni a szent­egyház és a főpásztoraitokhoz, megosztva velők a küz­delem nehézségeit és keserűségeit. Hitetek és az egy­házhoz való ragaszkodástok e nyilt, bátor, magasztos ós megható bizonyítékai nagy vigasztalásunkra és örömünkre szolgál a jelen idő mostoha viszonyai között. Mi, kik sz. Bonifác sírjánál tanácskozásra gyűltünk össze, hüségtek ezerszeres bizonyítékaiért mindnyájotoknak köszönetet mondunk, mi e bizonyítékokat meg fogjuk tartani és őrizni, mint drága emlékeket az egyház szo­morú idejéből. Mi megtartandjuk azokat, mint rendithet­leu hüségtök bizonyítékait, s felhívunk mindnyájatokat a J. Krisztus szerelmére, hogy minden körülmények között szilárdan ragaszkodjatok elveitekhez ós adott szavaitokat tettel váltsátok be. De az emiitett előterjesztések nem bírnak törvény­erővel; történjék bármi, az emlékiratainkban kifejtett alapelveket, melyek nem a mieink, hanem a keresztyénség és az örök igazságéi, állhatatosan és egyetértőleg védel­mezni fogjuk és ugy teljesitendjük pásztori kötelességün­ket, hogy halálunk óráján bátran megjelenhessünk az isteni pásztor Ítélőszéke előtt, ki magát övéiért ál­dozta fel. Hivatkozva az apostol szavaira, melyek szerint a püspökök vannak hivatva az egyház kormányzására, köte­lességünkhöz hiven, a reánk bizott egyház vezetése és kormányzása tekintetében semmi olyat nem fogunk meg­engedhetni, a mi a katb. hit törvényeivel és az egyház isteni jogával ellenkezik. Ti pedig tartsátok magatokat megtörhetlenül szi­lárdan ahoz, hogy csak az a törvényes püspök, ki a szent atyától, a szent széktől, az egyház egységének e kutforrá­sátói küldetett ki. Hasonlókép csak azt tartandjátok tör­vényes lelkipásztorotoknak, kit az illetékes püspök, e hi­vatalra méltónak s képesnek találván, kiküldött és ki a püspökkel egyetértésben él. Miuden más csak betolakodó. Az egyháznak istentől nyert alkotmánya szerint senkinek sem lehet azon joga, hogy a világi hatalom határozata alapján az egyházi ítéletek ellen egyházi kérdésekben a világi forumhoz apellálhassou. A ki ezt teszi, a kiközösítés büntetését vonja maga után. Mi az egyház állandó szokásához hiven, az egyházat érdeklő minden vitás kériés eldöntését a szent atyára bi­zandjuk, kit Krisztus az egyház főpásztorának tett és ki iránti engedelmességünkben isten segítségével mindnyájan meg fogunk maradni." Végül imára hivja fel a klérust és a híveket. (ff) A rajnavidéki evang. papság szintén gyű­lésezett Düsseldorfban ós Falck kultusministerhez való felterjesztés végett a következő pontokat fogadta el: „1. Államunk legújabb egyházi törvényhozása nem egyéb, mint védelem az ultramontanismus ellen, melynek inkább politikai, mint egyházi céljai vannak. 2. Az egyház és állam közti határok jogérvényes megállapításának jogosítványa az államfenség jogaihoz tartozik. 3. Az államfenség jogainak helyes alkalmazása mel­lett minden evang. egyház teljesítheti istentől elébe sza­bott feladatát. 4. Az állam és egyház teljes elkülönítése sem nem kívánatos, sem teljesen keresztül nem vihető. Annak ke­resztülvitele inkább az államnak, mint az egyháznak ártana, stb." KÜLÖNFÉLÉK. * Nagy-Bányáról irják lapunknak: Ref. egyházunk a mult hóban két nevezetes ünnepélyt ült. Apr. 20-kán búcsúzott ugyanis el tőlünk Csanálossy György lelkészünk, ki 35 éven keresztül oly buzgalommal és ta­pintattal viselte hivatalát, hogy ugy a gyülekezet, mint a város a legnagyobb ragaszkodással és tisztelettel visel­tetett iránta. A távozó tiszteletére apr. 23-dikán díszebéd rendeztetett, s másnap történt elutazása alkalmával nagy­számú közönség csatlakozott kíséretéhez. Apr. 27-kén uj lelkészünk Gulyás Lajos tartá beköszöntőjét. Megér­kezésekor nagyszámú, különböző felekezethez tartozó pol­gárság fogadta a város határán ős kisérte be a városba. A nagy templom, amelyben beköszöntő-beszédét tartá, diszes hallgatósággal telt meg. A két rendű ünnepélyt a dalárda szép éneklése emelte. Általános a vélemény, hogy az uj lelkészben j^les papot ós szónokot nyert egyházunk. * A székelyudvarhelyi ref. collegium kétszáz évi fenállásának ünnepélyét máj. 22-kén, áldozócsütörtökön fogja megtartani, mely ünnepélyre s az ugyanazon nap estéjére tervezett táncvigalomra a fenirt tanoda elöljáró­sága a nevelésügy barátait s különösen az intézet volt növendékeit meghívja. * A budai ev. egyház köréből utólag értesítenek bennünket, hogy a közelébbi lelkészválasztás alkalmával a megválasztott Scholz Gusztáv 83 szavazatot nyert. A másik jelölt Grátz M. verseci lelkészre ellenben 73-an adták szavazatukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom