Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-18 / 20. szám

nem is aspirált s igy semmi oka, hogy ügyét akármely politikai párt ügyével azonosítsa. A 48 előtti regime alatt, egy vallásfelekezet előjogozott egyháza a többi felekezetek mellőzésével, sőt azok rovására közjogilag az államhatalom egyik főtényezőjét képezvén, akkor igenis rendjén volt, ha a létezhetésóben fenyegetett protestáns egyház az egyenjogúság eszközlése tekintetéből a jogállam teljes mértékbeni valósítására törekedvén, ügyét közjogi szempontból tekintette és ostromát az önkényállam ellen mindannyiszor megújította, valahányszor módot talált szavát politikai téren is érvényesíthetni; minthogy az államhatalmat alkotó elemek elleni kifogásunk épen abban sarkallott, hogy mi mint protestánsok politikailag mellőztettünk, a protestáns ember mint ilyen volt politikai agitatióra utalva s neki okvetlen ellenzékinek kellett lennie. Ma különösen e tekintetben változott a helyzet; ma közjogilag egyik honpolgár olyan mint a másik, s az államhatalom gyakorlatában mindenre inkább van tekintet, mint arra, mi mint egyéni szentség a polgári közügyek terén vajha soha nem szerepelt volna. Ily viszonyok közt lehet valakinek kifogása ilyen vagy amolyan kormány ellen mint polgárnak, de semmi oka követelni, hogy a protestáns egyház mint ilyen foglaljon ellenzéki állást az államhatalommal szemben; sőt természetellenesnek mutatkozik, hogy mi, kik sok tekintetben előidézői voltunk a mai állapotoknak, mi legyünk ma azoknak ellenzői. De nem folytatom ezúttal érveléseimet; inkább bemutatom a „Pester Lloyd 4

ugyan e tárgyra vonatkozó jeles dolgozatát. Hadd lássuk, mikép ítélnek egyházunk körén kivül állók e kérdésekről általános szempontból. „A beszéd, melyet Vay Miklós báró ötven évi jubileumának alkalmából Miskolcon tartott, oly kérdéseket és ügyeket érint, amelyeknek jelentősége messze túllép egy felekezeti ünnepély határain. Ezen eszmék és kívánalmak oly férfiú ajkairól hangzanak, akinek még csekélyebb horderejű nyilatkozatai is, a protestantismus körén belül és a magyar állammal szemben elfoglalt állásánál fogva, fontossággal birnak. A tiszteletreméltó öreg szónok azonban a protestáns autonómiának azállamhoz való viszonyát választá elmélkedése tárgyául, — egy kérdést tehát, amely az állam és-az egyház közti viszony tisztázása és szabályozása körül forog; amely szerint az államhatalomnak egész határozottsággal és tiszta öntudattal oda kell működnie, hogy az egyházi suprematia féktelen követelésével szemben saját hatalmának ós hatáskörének önállóságát és függetlenségét megótalmazza; amely kérdés ennélfogva felette érdekes ós megérdemli, hogy beható vizsgálódásunk tárgyává tegyük. A protestantismus jelentékeny ós kitűnő tényező népünk szellemi életébert és törekvéseiben, — tényező, amelynek élénk és tevékeny közreműködése számos kérdés megoldásánál nagy nyomatékkal bir. Báró Vay a protestáns elemnek eme jelentőségét sikerülten kiemelé, miközben kulturéletünk múltjából találó példák bőségesen álltak rendelkezésére. Hisz azon fordulat is, amely a magyar állami viszonyok fejlődésében 1860-ban beállott s amely felelős kormányunk létesítését nem kis mértékben előkészité, n;;m csekély részben népünk protestáns elemének köszönhető, amely a haza függetlenségeért s a végpusztulással fenyegetett állameszméért határozottan és bátran sorompóba lépett. A protestantismusnak azonban nemcsak képessége van arra, hogy az állam organicus fejlődését előmozdítsa, de hivatása és kötelessége is az államot szakadatlan consolidatiójában erejéhez képest támogatni. *) Ez magva az előttünk fekvő beszédnek. A protestáns egyház ezen hivatásának az ujabb időkben nem felelt meg teljesen. Mintha az állam még ma is össze lenne forrva egy jogtalanul előjogozott felekezet érdekeivel és privilégiumaival s még ma is üldözni és akadályozni akarna minden szabadabb, önállóbb vagy más irányú törekvést a vallásélet és cselekvés terén; mintha a protestantismus és a kormány még ma is szemben állna egymással, mint két-három századdal ezelőtt, amidőn a politikai absolutismus céljainak könnyebb elérhetése végett, a vallási absolutismusra támaszkodott; mintha még ma is hazafiatlan és nemzetellenes idegenek befolyást gyakorolnának a magyar állam fejlődésére ós alakulására : — a protestantismus félénken, tartózkodólag és bizalmatlanul a százados békekötések, államszerződések és országgyűlési határozatok sáncai mögé vonul; az állammal szemben még ma is ha nem ís épen ellenséges, de mindenesetre idegenkedő álláspontot foglal el, s ily módon kivonja magát azon kö*) Jegyezzük rneg jól, hogy nagy különbség van á 11 a m ée kormány között és hogy itt államról van szó. 9«erfc