Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-11 / 19. szám

volt. Az ez idő óta felmerült mozzanatokat most lesz szerencsém részletesen előterjeszteni. A népoktatásügyi törvény végrehajtása érdekében, a köztörvényhatóságokhoz egy magas miniszteri leirat ér­kezett, melyben Szatmármegye köztörvényhatósága is felhivatik, hogy miután már szervezve és rendezve van, az 1868. XXXVIII. népoktatási törvény e célra rendelt szakaszainak végrehajtását, munkálkodása és hatósága körébe vegye fel, s végrehajtó közegeit ne csak oda uta­sítsa, hogy a népnevelési törvény életbeléptetésére és az ügy kifejlésére rendelt törvényes közegek felhivásaira azonnal segédkezet nyújtsanak, hanem rendelje el egyszers­mind azt is, hogy a községek látogatása alkalmával az iskolák és a gyermekek iskoláztatása állapotára gondjait mellőzhetlenül kitérjeszsze, a község elöljáróságait a nép­oktatási törvény reájok eső része végrehajtására szigorúan kötelezze, a mulasztásokért mind a községi elöljáróságot, mind általok a gyermekeik iskoláztatását elhanyagoló szü­léket elengedhetlenül megbüntesse. Az igy kiadott ren­deletei végrehajtásáról pedig, minden évnegyedes gyűlése alkalmával illető közegeitől kérjen számot, és e jelenté­sek alapján keletkezett végzéseit, az 1868. XXXVIII. tör­vénycikk 130. §. 4-ik száma alatti, és 132. §. rendelete értelmében, a cultusministeriumnak teendő jelentéseiben szintén foglalja be. Bár ha a köztörvényhatóságokhoz a nm. cultusmi­niszteriumtól, több időszakokban jöttek is már a kösok­tatási törvény végrehajtását sürgető leiratok, illetőleg rendeletek, -de ily részletes, s a törvény végrehajtását komolyan követelő, a törvény által meghatározott kö­telességeket világosan kijelelő, s az eljárásban a részle­tekig kiterjeszkedő utasitás a köztörvényhatóságokhoz még nem menesztetett E fontos, s a közoktatási törvény végrehajtásában mindenesetre forduló pontot képező miniszteri rendeletre Szatmármegye bizottmánya egyhangúlag elhatározta, mi­szerint szolgabiráit oda utasitja, hogy minden hónap­ban kerületeiket bejárván, azon hanyag szülőket, kik tanköteles gyermekeiket nem iskoláztatják, a törvény ér­telmében büntessék meg, s erről jelentéseiket terjesz­szék be. Hasonlóul a népoktatási törvény végrehajtása érde­kében az egyházi főhatóságokhoz intézett a nm. cultus­miniszter ur egy körlevelet, melyben a hitfelekezeteket őszinte nyíltsággal nyugtatja meg, s eloszlatni igyekszik azon aggodalmakat, melyek azon hit és feltevésből szár­maztak, mintha a vallás és közoktatásügyi miniszter a hitfelekezeti iskolákat az azokat fenntartó egyházaktól köz­ségi közös iskolákká akarná elhódítani, s szándéka volna ez által e téren régóta működő hitfelekezeti tevékenysé­get és befolyást elébb korlátok közé szorítani, s végre teljesen megszüntetni. Felhívja azonban az egyházi főha­tóságokat, hogy ott, a hol az 1868. XXXVIII. törvény kivá­natainak még eddig nem tettek eleget, hassanak oda, hogy ott az iskolák rendezését a törvény értelmében mi­elébb hajtsák végre. E fontos, s a hitfelekezeti aggályokat megnyugtató körlevél csak jótékonyan fog hatni a tanügyre, s bár ha tankerületemben a fenn megnevezett aggályok eloszlatá­sára, ugy hiszem, mentől kevesebb anyagot szolgáltattam, mert kezdettől fogva erős volt azon meggyőződésem, hogy épen a tanügy terét csatatérré alakítani nem szabad, mert a felekezetekkeli harcban a veszteség és áldozat csak egyedül a tanügy haladása lehetett, s bár ha hit­tem és hiszem, hogy a nemzetünknél annyira hiányzó ol­vasztó erő cregbitésóre semmi sem hatna jobban, mint ha egy forrásból merítenénk a műveltség és tudomány anya­gát ; de ugy magam, mint a tisztelt iskolatanács sem hatott oda, hogy bármily eszközzel is oda kényszerítse a felekezeteket, hogy iskolájuk felekezeti jellegét levetkezve, azt községi közös iskolává alakítsák át; midőn azonban ezt tettem, semmi tekintély sem hatott reám, hogy a többség akaratából eredő határozatnak szabad tért engedjek, mégis e megnyugtató körlevél jótékony hatása csak e rövid idő alatt is szemlátomást észlelhető. Most áttérek részletes iskolaviszonyainkra. Mult is­kolatanácsülésünk óta, dacára a járhatatlan utaknak, sze­mélyesen vizsgáltam meg a következő községekben az iskolákat, u. m. Császló, Gacsály, Ricse, Juzta, Berek, Nagy-Hodos, Kis-Hodos, Nagy-Palád, Kis-Palád, Bot-Pa­lád, Garbolc, Méhtelek, Száraz-Berek, Mikola, Egri, Batiz, Batiz-Vasvári, Udvari, Berend, Dobrács-Apáti, Pettyén, Puszta-Daróc, Atya, Pete, Nagy-Géc, Sima, Tótfalu, Szamos-Bécs, Tatárfalva, Csegőld és Tunyog közsé­gekben 36 iskolát. E körutam alkalmával, mig nagy és tehetős községekben csekély mulasztásokat ta­láltam , addig a kis és szegényebb községekben azon arányban nőtt a mulasztók száma, a mily arányban kisebb vagy vagyontalanabb a község, mi világos jele an­nak, hogy a tanügy szoros összefüggésben van a talajja és vagyonosodással. A megvizsgált 36 iskola közül ki kell emelnem a nagypaládi, kispaládi és botpaládi h. h. felekezeti iskolá­kat, melyek nemcsak azért tűnnek ki, mert azokban az összes tankötelezettek igen kevés, és indokolt kivétellel járnak az iskolákba, hanem azért is, hogy az összes kö­telezett tantárgyak taníttatván, azokban a növendékek igen szép haladást tanúsítottak. Azonban tartozom az igazságnak azzal, hogy ezek között legjobban kiemeljem a botpaládi iskolát, mely tanítójának nem csak szorgal­máról, de képességéről is fényes bizonyságot állított ki. Ezek után mint jó, s a haladás utján levő iskolákat emelem ki, a gacsályi, tunyogi, szárazberki, miko­lai, egrii, batizi és udvarii h. h. iskolákat. Magára csak az iskoláztatásra nézve nagy haladást tapasztaltam a batiz-vasvári ós udvarii gör.-kath. iskolák­ban, hol most ezelőtt egy pár évvel alig volt egynehány iskolába járó, mig most váratlan megjelenésemkor is tömve találtam az iskolákat, kétszeresen örvendetes volt ez reám nézve, mert különösen a batiz-vasvári gör. kath. felekezetet magam kényszeritettem iskolaépület vásárlá­sára, s az igy kialkudott ós megvásárolt iskolaépület

Next

/
Oldalképek
Tartalom