Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-11 / 19. szám

volt. Az ez idő óta felmerült mozzanatokat most lesz szerencsém részletesen előterjeszteni. A népoktatásügyi törvény végrehajtása érdekében, a köztörvényhatóságokhoz egy magas miniszteri leirat érkezett, melyben Szatmármegye köztörvényhatósága is felhivatik, hogy miután már szervezve és rendezve van, az 1868. XXXVIII. népoktatási törvény e célra rendelt szakaszainak végrehajtását, munkálkodása és hatósága körébe vegye fel, s végrehajtó közegeit ne csak oda utasítsa, hogy a népnevelési törvény életbeléptetésére és az ügy kifejlésére rendelt törvényes közegek felhivásaira azonnal segédkezet nyújtsanak, hanem rendelje el egyszersmind azt is, hogy a községek látogatása alkalmával az iskolák és a gyermekek iskoláztatása állapotára gondjait mellőzhetlenül kitérjeszsze, a község elöljáróságait a népoktatási törvény reájok eső része végrehajtására szigorúan kötelezze, a mulasztásokért mind a községi elöljáróságot, mind általok a gyermekeik iskoláztatását elhanyagoló szüléket elengedhetlenül megbüntesse. Az igy kiadott rendeletei végrehajtásáról pedig, minden évnegyedes gyűlése alkalmával illető közegeitől kérjen számot, és e jelentések alapján keletkezett végzéseit, az 1868. XXXVIII. törvénycikk 130. §. 4-ik száma alatti, és 132. §. rendelete értelmében, a cultusministeriumnak teendő jelentéseiben szintén foglalja be. Bár ha a köztörvényhatóságokhoz a nm. cultusminiszteriumtól, több időszakokban jöttek is már a kösoktatási törvény végrehajtását sürgető leiratok, illetőleg rendeletek, -de ily részletes, s a törvény végrehajtását komolyan követelő, a törvény által meghatározott kötelességeket világosan kijelelő, s az eljárásban a részletekig kiterjeszkedő utasitás a köztörvényhatóságokhoz még nem menesztetett E fontos, s a közoktatási törvény végrehajtásában mindenesetre forduló pontot képező miniszteri rendeletre Szatmármegye bizottmánya egyhangúlag elhatározta, miszerint szolgabiráit oda utasitja, hogy minden hónapban kerületeiket bejárván, azon hanyag szülőket, kik tanköteles gyermekeiket nem iskoláztatják, a törvény értelmében büntessék meg, s erről jelentéseiket terjeszszék be. Hasonlóul a népoktatási törvény végrehajtása érdekében az egyházi főhatóságokhoz intézett a nm. cultusminiszter ur egy körlevelet, melyben a hitfelekezeteket őszinte nyíltsággal nyugtatja meg, s eloszlatni igyekszik azon aggodalmakat, melyek azon hit és feltevésből származtak, mintha a vallás és közoktatásügyi miniszter a hitfelekezeti iskolákat az azokat fenntartó egyházaktól községi közös iskolákká akarná elhódítani, s szándéka volna ez által e téren régóta működő hitfelekezeti tevékenységet és befolyást elébb korlátok közé szorítani, s végre teljesen megszüntetni. Felhívja azonban az egyházi főhatóságokat, hogy ott, a hol az 1868. XXXVIII. törvény kivánatainak még eddig nem tettek eleget, hassanak oda, hogy ott az iskolák rendezését a törvény értelmében mielébb hajtsák végre. E fontos, s a hitfelekezeti aggályokat megnyugtató körlevél csak jótékonyan fog hatni a tanügyre, s bár ha tankerületemben a fenn megnevezett aggályok eloszlatására, ugy hiszem, mentől kevesebb anyagot szolgáltattam, mert kezdettől fogva erős volt azon meggyőződésem, hogy épen a tanügy terét csatatérré alakítani nem szabad, mert a felekezetekkeli harcban a veszteség és áldozat csak egyedül a tanügy haladása lehetett, s bár ha hittem és hiszem, hogy a nemzetünknél annyira hiányzó olvasztó erő cregbitésóre semmi sem hatna jobban, mint ha egy forrásból merítenénk a műveltség és tudomány anyagát ; de ugy magam, mint a tisztelt iskolatanács sem hatott oda, hogy bármily eszközzel is oda kényszerítse a felekezeteket, hogy iskolájuk felekezeti jellegét levetkezve, azt községi közös iskolává alakítsák át; midőn azonban ezt tettem, semmi tekintély sem hatott reám, hogy a többség akaratából eredő határozatnak szabad tért engedjek, mégis e megnyugtató körlevél jótékony hatása csak e rövid idő alatt is szemlátomást észlelhető. Most áttérek részletes iskolaviszonyainkra. Mult iskolatanácsülésünk óta, dacára a járhatatlan utaknak, személyesen vizsgáltam meg a következő községekben az iskolákat, u. m. Császló, Gacsály, Ricse, Juzta, Berek, Nagy-Hodos, Kis-Hodos, Nagy-Palád, Kis-Palád, Bot-Palád, Garbolc, Méhtelek, Száraz-Berek, Mikola, Egri, Batiz, Batiz-Vasvári, Udvari, Berend, Dobrács-Apáti, Pettyén, Puszta-Daróc, Atya, Pete, Nagy-Géc, Sima, Tótfalu, Szamos-Bécs, Tatárfalva, Csegőld és Tunyog községekben 36 iskolát. E körutam alkalmával, mig nagy és tehetős községekben csekély mulasztásokat találtam , addig a kis és szegényebb községekben azon arányban nőtt a mulasztók száma, a mily arányban kisebb vagy vagyontalanabb a község, mi világos jele annak, hogy a tanügy szoros összefüggésben van a talajja és vagyonosodással. A megvizsgált 36 iskola közül ki kell emelnem a nagypaládi, kispaládi és botpaládi h. h. felekezeti iskolákat, melyek nemcsak azért tűnnek ki, mert azokban az összes tankötelezettek igen kevés, és indokolt kivétellel járnak az iskolákba, hanem azért is, hogy az összes kötelezett tantárgyak taníttatván, azokban a növendékek igen szép haladást tanúsítottak. Azonban tartozom az igazságnak azzal, hogy ezek között legjobban kiemeljem a botpaládi iskolát, mely tanítójának nem csak szorgalmáról, de képességéről is fényes bizonyságot állított ki. Ezek után mint jó, s a haladás utján levő iskolákat emelem ki, a gacsályi, tunyogi, szárazberki, mikolai, egrii, batizi és udvarii h. h. iskolákat. Magára csak az iskoláztatásra nézve nagy haladást tapasztaltam a batiz-vasvári ós udvarii gör.-kath. iskolákban, hol most ezelőtt egy pár évvel alig volt egynehány iskolába járó, mig most váratlan megjelenésemkor is tömve találtam az iskolákat, kétszeresen örvendetes volt ez reám nézve, mert különösen a batiz-vasvári gör. kath. felekezetet magam kényszeritettem iskolaépület vásárlására, s az igy kialkudott ós megvásárolt iskolaépület