Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-04 / 18. szám

nisteri tanácsos s kolozsvári képviselő Hajós János, ugyanott, vallás- ós közoktatásügyi miniszteri titkár Buzogány Áron, ugyanott, marosszéki képviselők Bothos Kálmán és Jenei József; Kolozsvártt unitárius püspök Kriza János urak. Az unitárius hitközségnek, Szabódon, április 20-kán 1873-ban tartott teljes gyűléséből kiadják: K. Nagy István, megye gondnoka. Kelemen István, unitárius pap. Aláírási rovat „theologiai könyvtár" létesitésére. 9. Kerek Sándor, sóosvertikei ref. lelkész, u. p. Somogy-Sellye. 10. Bokor József, theol. tanár Sárospatakon. 11. Nagy Gusztáv, theol. tanár Sárospatakon. Bokor József ur hozzánk intézett leveléből közöljük a következőket: „Szükségesnek tartom eleve kijelenteni azt, hogy ez aláirás kötelező voltát csak egy bizonyos időtartamra ösmerem el. Ha sikerül összehozni kellő számú aláirót, hiszem, hogy az indítványozók ki fogják fejteni tervüket, s többek közt megállapitni azt, hogy az egyszer történt aláírást, mely könyvcyklusra, vagy menyi időre tartják kötelezőnek. Két ok áll előttem, mely ez intézkedés szükséges voltát — véleményem szerint — követeli. Az első az, hogy egy könyvtár létesítésit csak azon időig óhajtanám, az aláírással tagadhatlan együtt járó, kényszerrendszabály lyal eszközölni, mig közönségünkben fel tudtuk ébreszteni a figyelmet dolgaink iránt. Egy tiz év alatt, például, kiállná már e vállalat a tapasztalat tüzpróbáját ; s ha az általa nyújtott könyvek viszhangra találnak: feleslegesnek tartanám az aláirás kötelező voltát azon tul is kiterjeszteni. Kinek egyszer eltaláltuk a szájize szerint való könyveket, hozzánk fordul az annakutána is. Második okom, hogy egy ily vállalatot nem szeretnék monopolizáltatni. Az életfogytiglan való kötelezettséggel járó aláirás pedig a mi pénztelen, s a mai napig minden centrumot nélkülöző theologiai közönségünkben könnyen a monopoliumot eredményezhetné. Egy bizonyos, előre megállapitott évszám multán iróra s közönségre kell bizni, hogy hadd menjen pénzével és meggyőződésével oda^ hova akar. Nem kis érdemet szerzend magának a „theol. könyvtár" azzal, ha a mostani chaosnak bizonyos alakot ad, s az elemeket a válrokonság szerint különülésre elősegíti." Aláírjuk mi is e sorokat és B. J. ur megnyugtatására kijelentjük, hogy jelen aláirási rovatunkat csupán három évi kötelezettséggel nyitottuk meg. Mint kisegítő eszközt, addig mig theologiai irodalmunk olvasóközönséggel fog birni, készséggel ragadtuk meg e kény szerrendszabályt, állandósítását azonban se nem óhajtjuk, se nem munkáljuk. Szerk. Külföldi egyház és iskola. (ff) Németországi ujabb hirek. A németországi egyházi és politikai körök Bismarck herceg utóbbi beszédével foglalkoznak, melyet a porosz felsőház ápril 24-ki ülésében a papok kiképzéséről szóló törvényjavaslat feletti általános vita alkalmával mondott. E törvényjavaslatot benyújtása idejében közöltük volt olvasóinkkal, egyszersmind jeleztük azon ellenszenvet is, melylyel a kath. papság és az ultramontánok fogadták; ezek elleni küzdelmében Bismarcknak már többször volt alkalma nyiltan és határozottan kifejteni a porosz kormány törekvését, a nemzeti önállóság és állami függetlenség érdekében. Legutóbb Krassow gr. beszédére a következő nyilt és semmi mellékes szándékot gyanítani nem engedő válaszszal felelt : „Helyesen jegyzé meg a szónok, hogy az államkormány külpolitikájában 1871 óta meglehetősen feltűnő változás állott be; de ebből épen ellenkező következtetést vont lei azt mondván, hogy mivel a változás rögtön beállott, annak már régen elő kellett készíttetnie. Hogy miként lehet ily következtetésre jutni, nem értem. Hisz épen a változás rögtönisége bizonyitja a külügyi kormány békés szellemét azon időig, a Kómával való viszonyt illetőleg. Ha én az eddigi korszakban rögtön megtámadtatom az ellenféltől, kivel kiegyezni, kivel békében élni óhajtottam : ha látom, hogy ez ellenfél megrázkódtatja az államot alapjaiban : természetszerűleg védenem kell magamat és oly védelmi rendszabályokhoz nyúlnom, melyek rögtönieknek tűnnek fel, de sajnálom, hogy az előttem szóló, ki sok évig volt a külügyi minisztériumban, nem vett magának fáradságot, hogy e megdönthetlen igazság iránt tisztába jöjjön. (Derültség.) Ismeretes dolog, hogy én a confessionalis kérdések megoldásával az államilag megengedhető legszélsőbb határig mentem. Sőt eleinte oly messze mentem, hogy a jezsuitákat sokkal nagyobb kedvezményekben részesítettem, mintsem az Poroszországra nézve kívánatosnak látszott. Én megtettem ezt s oly hosszasan kerültem e téren a harcot, hogy attól tartok, miszerint igen is későn kezdettem azt meg s vau okom megbánni a békülékenységet, melyet ezelőtt magam is követtem és másoknak tanácsoltam. A katholikus egyház móltóságai engem e téren békeszerető embernek ismertek fel, a mint azt nekem bizalmasan be is vallották; de csak később vettem észre, hogy a bajt, mely ez elnézéssel karöltve jár, számitáson kivül hagytam. Ha már mégis kényszerültem felhagyni az engedékenységgel, erre engem azon mély meggyőződós vezetett, hogy a kath. egyház körén belül nem a kath. egyház, hanem a világi hatalomra való törekvés érdekében egy párt által oly politika űzetik, mely az állam alapjait veszélyezteti s ón mint miniszter nem tudtam felelősséget vállalni még egy további várakozásért. A papság világi uralmának pártja és az internationalisták pártja ellen, melyek mindketten tagadják, aláássák, megtámadják, vagy fenyegetik a nemzetet, a nemzeti miveltséget és nemzeti államot, ezen két párt ellen nézetem szerint