Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-04 / 18. szám
nyilatkozhatott volna, hajlandó-e a miniszterelnökséget elfogadni vagy nem, vette ő Felségének kéziratát Kolozsvárit, melyben tudatott vele, hogy be nem várhatván Bécsbe leendő fölmenetelét, báró Récsey Ádám lett helyette kinevezve, amint hogy az az által ellenjegyzett october 26-iki parancsban Yaynak kötelességévé tétetett, hogy mindaddig Erdélyben maradjon, mignem minden dolgait ott befejezné. Ugyanakkor az erdélyi katonakormányzó, báró Puchner meg Bécsből azt a rendeletet vette, hogy lefegyverkeztetvén egész Erdélyt, Yay királyi biztosságát szüntesse meg. Puchner e rendeletet közlötte Yayval azzal a hozzáadással, hogy ha parancsának nem engedelmeskedik, elfogatja. Puchner felszólítása épen ellenkezőjét eszközölte annak, amit várt. Yay ahelyett, hogy Puchnernek engedve hivatalát letette volna, épitve a királynak hozzá intézett parancsára, most lépett ki a védelmi harc terére és a székelyeket fegyverfogásra s a Szászföld elfoglalására szólitván fel, mindaddig Erdélyben, illetőleg Kolozsvártt maradt, mig csak azt az osztrák seregek fegyverrel el nem foglalták. Ez volt Yay életében a legválságosabb korszak. Az átkos kamarilla által meginditott ármányok forradalmi gyors föllépést tettek szükségessé; Vay pedig bármennyire imádta is a szabadságot, soha sem kereshette azt az alkotmányos loyalitás utján kivül; ő, a trón, a rend és hazája törvényeinek fáradhatlan bajnoka, kormányozni akart még akkor is, mikor harcolni kellett volna. Kik Yay-t ezért gyöngeséggel vádolják (mert hazafiatlanságot még a rosz indulat sem merne ráfogni), nem ismerik a férfijellem végzetszerüségét. Yay, kinek mint alkotmányhű férfinak teljes életében az szolgált vezérelvül, hogy a hazaszeretetet a fejedelem iránti hűséggel egyeztesse, nem léphetett a torradalom terére mind addig, mig Puchner árulása előtte tisztán nem állott. — A Puchner ellen akkor (oktober 21-én és 23-án) kiadott nyilatkozványai, melyekben a hazafi egész elkeseredésével határozottan sikra száll és a gyalázatos árulás leleplezése után a haza megmentésére általános népfelkelést hirdet, eléggé feltüntetik az erényes polgárt, de az, hogy e fellépés akkor történt, mikor már minden elkésett, azt is mutatja, hogy Yayféle jellemek forradalomcsinálásra nem valók. A polgári becsületesség e mérsékletét sem a fölhevült hazafiság méltányolni, sem az udvar igazi motívumai szerint felfogni nem tudta. Igy történt, hogy a szabadság-harc gyászos bevégezte után 1850-ben Bécsbe hivatván, Magyarország kormányzóságával kínálták meg. Yay alkotmányossághoz szokott lelke fellázadt és minden habozás nélkül visszautasitá az önkényuralom e kínálatát, aminek aztán az lett a következése, hogy vele egyidejűleg érkezett le Pestre a rendelet, hogy azonnal perbe fogassák. Sok egyebek közt főleg két dolog rovatott fel büneül: a fentebb emiitett proclamatiók, melyekben a székelyeket fegyverre s a Szászföld elfoglalására szólitá fel, másodszor az, hogy még azon magánlevelekben is, melyeket az erdélyi főparancsnok b. Puchnerhez intézett, mindig a forradalmárok mellett nyilatkozott és igy jelét adta annak, hogy nem kényszerülve, hanem belső meggyőződésből és hajlamból tartott a lázadókkal. Három évi zaklatás után 1852-ben kötélre és javai elvesztésére Ítéltetett. Ö Felsége az Ítéletet négy évi fogságra szállította le, sőt ezen időnek is nagyobb részét elengedte, javait pedig gyermekeinek adta vissza. Fogságából kiszabadulván, magányba vonult, egész tevékenységét családja ügyeinek szentelvén, melyekkel addig országos teendői miatt nem igen gondolhatott. Még internálva volt, midőn az 1859-ik évi september 1-ején megjelent cs. nyiltparancs miatt fölmerült protestáns mozgalmak megindultak. A hallgatag szenvedés alatt 10 éven keresztül magába vonult, tépelődő hazafiság most először talált rést oly téren, hol a nemzeti elkeseredés az egyéni meggyőződés haragjával szövetkezve nyilatkozhatott. A protestáns kérdés országos ügy lett s Yay, ki mind elejétől fogva a nemzeti ügyet az autonom protestantismus szellemében hitte legjobban szolgálhatni, most elérkezettnek látta az időt ismét a cselekvés terére lépni. Akkor csendes mgányából kilépve mint egyszerű polgár megjelent az 1859. nov. 15-dikén Miskolcon tartott egyházkerületi gyűlésen, hol évekig tartott hallgatás után ismét felszólalt. Kinek ne jutna itt eszébe Kroezus, lydiai király néma fia, ki akkor szólalt meg, midőn atyja feje fölött látta lebegni a halálos veszélyt ?
