Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-27 / 17. szám

első évben csak költséggel jár, minden legkisebb haszon nélkül. A hivatalnokra nézve ez időszakban tehát az illető földrész nemcsak hasznot nem hoz (lucrum cessans), hanem még azon felül is igénybe veszi erejét, addig egyebet nem tévén, mint fokozván a föld jövedelmi képességét. Sőt gyakran a negyedik év is alig hozza még meg csak a rendes kamatot is. Még inkább áll az, hogy a befektetett tőke nem törlődik az építkezések dolgában, melyek pedig a gazdálkodást hathatósan elősegítik, a menynyiben mind jószág, mind termés az idő viszontagságai ellen könnyebben óvható; és tapasztalás szerint soha sem törleszthető végképen. Mindezen dolgoknál nem fogadhatjuk el a természetjog azon alapelvét: „Qui in fundo alterius aedificat, non sibi aedificat* ; hanem inkább a természetjog azon alapelvéből kell kiindulnunk: „Successio vádit cuin onere". Tagadhatatlan, hogy a beruházás akármelyik nemére nézve nagy a különbség a közt, ha valaki sok éven keresztül még maga élvezhette azt, és igy a család jóformán kivehette az arra fordított költség és fáradság hasznát is, és a közt, ha valaki, alig hogy a költekezést és a fáradságot megtette volt, azonnal, talán váratlau halai által annak haszonélvezetétől elüttetik. Nehogy azonban az utód is túlságosan terheltessék hivatalba lépése alkalmával, előleges óvási elv gyanánt szeretném kimondatni, hogy csak oly beruházások aránylagos megváltására legyen szorítható, melyek a jövedelem fokozására, a földnek intensiv productivitására ós haszonéivezhetőségére valósággal szükségeseknek ismertettek fel ; minek következtében azután fényűzési építkezések és szenvedély szülte ültetvények, ezek csak önméltánylat folytán, semmi esetben kényszeritőleg (p. drága külföldi gyümölcsfák stb.) megváltására nem leendne ugyanazon arányban kötelezhető. P. tanya, istálló, kút, befásitás igenis igényt tarthasson aránylagos megváltásra, a mennyiben ilyenek a gazdászat nélkülözhetlen kellékei; minden fényűzési s felesleges építkezés ellenben már különös békebiráskodás utján lenne esetről esetre eldöntendő. Hogy biztosabban tájékozhassuk magunkat, vegyük külön az építkezés, külön a földjavitás és a szőlőskert-örökítésre történt beruházások megváltását. 1. Az építkezés, a mennyiben a legszükségesebbekre szorítkozik, u. m. tanya, ló- és marha-istálló, kút, tekintet nélkül arra, mennyi ideig használta az előd, de tekintet nélkül arra is, menny költségbe került az valaha (miután az építkezési anyagok ára s a munkabér is ingadozásoknak van alávetve): ha szabad egyezkedés nem sikerül, az előd örökösei és az utód részéről szabadon választandó két becslő biztos, kik ismét maguk egy részrehajlatlau harmadikat, ha lehet jogtudót, elnökül választanának maguknak, becsár szerint vagy per aversionem lenne megváltandó. 2. A föld előkészítése lóhere alá, a vető föld trágyázása, kert alapítása s szőlőskert-örökítése, ha a hivatalnok (a haszonélvezőnek elköltözése v. halála által) változása idejében még azon stadiumban volna, hogy csak költség volt még azokra és semmi tényleges haszonról szó sem lehet: okadatolt kimutatás szerint egész árban lenne megváltandó. 3. Azontúl, mikor t. i. a lucrum cessans már megszűnt ós a tényleges haszonélvezet veszi kezdetét; ezen időponttól fogva, a mint feljebb a pesti esperesség eljárása szerint említve volt, a 10 évet lehetne irányadóul felvenni, ugy hogy nagyobbszerü regulirozásnál, lapályos helyek feltöltésénél, ha ezek az illető presbyterium által constatáltatnak, minden évben a beruházásnak egy-egy tizedrésze törlődnék. 4. A gyümölcsfákra nézve elfogadnám a „bányakerületi utasítások" feljebb említett statutumát. IV. 33. lap 8. 5. Hogy a szőlőskert örökítésének megváltása (nem oly helyen, a* hol az egyház szőlőmivelésből élvén, tán már szőlőskert alakjában adja azt által hivatalnokának, hanem oly helyen, a hol a hivatalnok saját ipara által szőlőskertet alakított az egyébiránt üres fundusra) az előbb nevezett beruházásoktól eltérő módozatot igényel, azt annak természete hozza magával. Először is vitás kérdésnek tartatik sokaktól, valyon szőlőskert, a mennyiben még inkább van az időjárás esélyeinek kitéve, mint a szántóföld, nem inkább teher-e mint jótétemény az utódra nézve ? Azonban, hogy ez csak látszólagos érv, onnan tűnik ki, hogy a legkisebb földterület is kertté alakítva, többet szokott, szakértők szerint, jövedelmezni — ha t. i. már a termelés stadiumában van, — mint ugyanazon terület szántóföldül használva. E helyen tehát azon elvből indulunk ki, hogy a szőlőskert-örökítés hasznos beruházás, különösen ha az, a mint rendszerint a békési esperességben dívik, gyümölcsfatenyésztéssel karöltve jár. 33*