Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-20 / 16. szám

adhassa. A papok és tanítók által ültetett fák tehát, az egyházmegyei közgyűlésen pertárgy nem lehetnek. Nincs tehát az emiitett eperfától mit tartani. Egészen másképen áll azonban a dolog, ha pap és tanitó használhatatlan, vagy igen kevés hasznot adó földet tesz, trágyáztatás, irtás vagy bármiképen is használhatóvá, több hasznot adóvá, vagy ha tagositott birtokra tanyát építtet. Az efféle beruházásokat minden pap és tanitó, a maga javára s haszonélvezetére teszi ugyan; de hányszor megtörténik, hogy az illető beruházó már az első évben meghal vagy eltávozik. Ilyenkor csak egyszerűen maradjon a haszon az illető utódra, a beruházó vagy családja pedig semmi kárpótlást se nyerjenek? Ez nem egyezik meg sem a céllal, melyért az emiitett beruházások tétetnek, sem az igazsággal. Világosítsuk meg csak példával a dolgot. Az ágyai papi földek között van különösen 10 hold olyan, melyet sem feles ki nem vesz, sem haszonnal munkáltatni nem lehet. Én legalább 5 év alatt semmi hasznát sem vettem az emiitett 10 hold földnek. Hogy tehát ne csak névleg, hanem valósággal fizetés legyen az a 10 hold föld: a mult télen belőle hat holdat megtrágyáztattam, minden holdra 100 szekér trágyát hordattam, s minden szekér trágyáért 20 krt- fizettem. Vájjon, ha még én ez évben meghalok, vagy elmegyek Ágyáról, a befektetett 120 frtot teljesen elvesztettem-e ? Szomorú igazság volna ez. Hiszen ezen 120 frt beruházással az ágyai papi fizetés évenkint növekedett legalább is 20 frt biztosan kamatozó tőkével, s minthogy a trágyázás eredménye kihat legaláb is hat egymásután következő esztendőre: azt kívánja az osztó igazság, hogy utódom nekem vagy maredékaimnak, hat évet véve fel, fizessen minden évről, melyben a trágyázott földet használja, 20 frtot, azaz fizesse meg az egy-egy évre eső tőkét. Nézetem tehát az, hogy a papok és tanítók által tett biztosan kamatozó beruházások ne maradjanak visszatérítési kárpótlás nélkül. Azt sem lehet azonban kívánni, hogy az illető utód, az elődje által tett beruházásokat egy összegben s mindjárt az első évben fizesse meg. Meg lehet mindenkor a tett beruházásokat becsültetni, s meg lehet azon hasznot is, sőt az időt is határozni, amelyet és ameddig az utód húzni fog. Az igazság aztán azt kívánja, hogy ezen haszonért, melyet igy élvez, fizesse meg az utód az elődjének, az azáltal befektetett tőke azon részét, mely a hasznot hozó évekre esik. — Az utódra nézve elég az a haszon, melyet az előd által befektetett tőke kamatja nyújt. De hát mi itt a kamat ? Trágyázásnál a föld kapóssága s termékenysége, lec3apolásnál s irtásnál a föld használhatósága, építkezésnél a kész s azonnal használható épület. Ezek között azonban legbiztosabban megállapítható a trágyázás eredménye, mert azt mindenkor lehet hat évre tenni; s ha az illető trágyáztató a trágyázott földet hat éven keresztül használta : követelésről szó sem lehet. — Mindez azonban csak egy érdeklett fél egyéni véleménye. Szóljanak hozzá azok is, kik nincsenek érdekelve. Én e tárgyat csak azért hoztam elő, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ha az emiitett feltétel alatt nem lehet papoknak és tanítóknak trágyáztatni: néhány év múlva sok használhatatlan papi ós tanítói fizetéshez tartozó föld lesz, azaz sok papi és tanítói fizetés csak papiroson s névleges leend. Van még egy körülmény, mit a kötegyáni gyűlés alkalmából, mint ott is felmerültöt, megemlíteni szükségesnek tartok. Egy tanácsbiró roszalását fejezte ki a miatt, hogy az olyan lelkész vagy tanitó, kit egyik-másik egyháztag becsületében megsértett, vagy ki ellen egyikmásik egyháztag lázított, az illető sértőt vagy lázitót világi hatóság előtt beperli. E nézetet sem oszthatom; sőt részemről gyávának tartom az olyan lelkészt vagy tanítót, ki becsülete megsértéseért a ii:aga utján nem keres elégtételt, s ki a lázitót tartózkodó hallgatással akarja lecsendesíteni s magának megnyerni. A lelkész és tanitó is emberek, s mint ilyenek a haza törvényeinek védelme alatt állanak. Az egyházmegye és egyházkerület egy becsületsértő és lázitó ellen sem ad soha, de nem is adhat kellő elégtételt. Tehetne ugyan e tekintetben sokat az egyházmegye és egyházkerület. Tehetné nevezetesen, hogy a becsületében megsértett lelkész vagy tanitó számára gyülésileg kérne elégtételt, s maga a gyűlés emelne panaszt az illető lázitó ellen. De e tekintetben, tudtommal, soha sem intézkedett még egy egyházmegye s kerület sem. De talán nem is tehetné ezt. Elég az hozzá, hogy nem teszi. Tegyen tehát az érdeklett lelkész vagy tanitó. Ha azonban az illető becsületsértő vagy lázitó a gyűlésen is sért és lázit: ezt már nézetem szerint okvetlen ki kellene a gyűlésből utasítani azonnal, s ellene az illető polgári hatóság előtt magának a gyűlésnek kellene pauaszt emelni. Ha ezt gyakorlatba vennék az egyházmegyei és kerületi gyűlések: nem akadnának paraszt emberek, kik a nem az ő tetszésök s kedvök szerint hozott ítélet után kiabálnak a gyűlésen : „de hiszen azért mi nem fizetünk, mi azért kihordjuk a papot a határból, mi nem eresztjük be soha tiszteles urat a papi lakba." Ez pedig megtörtént a kötegyáni gyűlésen is. Hova vezet ez uraim, ha ennek idejében s erélyesen eleje nem vétetik ? Ez nem önkormányzat, hanem a sértő és lázitó részéről Önkény. Soha sem lehet az az igazság, amit a sértő vagy lázitó akar, hanem neki abban kell megnyugodni, amit a tanácsbirák határoznak, s ha a kimondott határozat után csak piszszenni mer is: én azonnal gyülésileg adnám át a nyugtalankodót az illető polgári hatóságuak. Ez is azonban csak egyéni vélemény. Meglehet, hogy én nem lennék jó tanácsbiró. A tanácsbirói tekintélyt lealázók ellen, mondhatom, szigorú tudnék lenni, s nem engedném meg soha, hogy önkormányzati alapelveken nyugvó gyűléseken egyesek önkénye sújtson vagy sértsen. Nagy Sándor, ágyai lelkipásztor.