Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-13 / 15. szám

— Trefort miniszter legközelebb Aradon fog időzni, hogy személyesen vezesse a tárgyalásokat a városi és a megyei hatéságokkal a leyceumnak még a jövő tanévre leendő megnyitása iránt. Az aradiak ugy tervelik, hogy a gymnasiális tanosztályokkal egyidejűleg egy reáltanoda megnyitása is eszközöltessék. — A bndai állami tanitóképezdében a felső nép- és polgári iskolai, továbbá a népiskolai (elemi) tanitóképesitési vizsgálatok f. é. március hó 30 tói április 4-ig tartattak. Felső nép- és polgári iskolai tanképesitésre jelentkeztek 26-an. Ezek közül képesittettek 11-en, még pedig 4-en elégséges, 5-en dicséretes, 2-en kitűnő általános osztályzattal. A népiskolai tanképesitésre jelentkeztek 9 -en. Ezek közül egy jelölt általános dicséretes osztályzattal képesittetett, E vizsgálat befejeztekor Bója Gergely vizsgálóbizottsági elnök tartott buzditó beszédet. — A középtanodai növendékek önképzö-körei felett folyt a vita a középtanodai tanáregylet legközelebbi gyűlésén. A fontos ügyet, Ney Ferencz egy hosszabb dolgozatban tárgyalta, kimutatván, hogy ezen önképzőkörök fennmaradása igen üdvös, de a vezetésre jobban kell ügyelni, hogy a visszaélések kikerültessenek. Kifejtvén ezen intézetek üdvös hatását az itéleterő, szépérzés, társadalmi élet s hazafias érzelem stb. fejlesztésére vonatkozólag példányképül felemlíti a pestvárosi főreáltanoda önképző körének működését. A jelenvolt tanárok elvileg egyértelmüleg nyilatkoztak az előadóval. — Gyászjelentés. A nagy-e nyedi Bethlenfőtanoda tanári karát ismét nagy veszteség érte; alig pár hónapnyi időköz multán újra megjelent a halál s JANCSÓ JÓZSEF, az állat- és növénytan kitűnő tanára, csak néhány napig tartott ismétlődő rohamos tüdővész után, folyó hó 29-én délután 6 órakor, 52 éves korában áldozatul esett. A kinyílt sir a tudománytól fáradhatatlan buzgó bajnokát, az állat- és növényélettan legaprólékosabb és legmélyebb titkainak egyik leghívebb, legélesblátásu önálló buvárlóját rabolja el. Tanártársai a szeretetreméltó, jóakaratteljes barátot vesztik el; tanítványai a kiválóan érdekes, szép előadásu tanárt siratják. Az ember, a tudós vesztesége felett érzett fájdalmat sokszorozza a feláldozó, gondos családatya elvesztése által megrendített család keservének látása! A gyászoló özvegy, Stark Emili a, ki 14 éven át élvezé és emelé vele a családi élet boldogságát, 4 kiskorú árvája: Ilona, Ida, József, G i z e 11 a, kiket atyai gyöngéd szeretéte, nemes példája, bölcs oktatásai vezéreltek az erény és ismeret ösvényén, egyszerre váratlanul veszték el gyengeségük erős támaszát, a bizonytalan jövő biztos vezérlőjét! Az, a ki adja a tudásnak és bölcseségneklelkét, pótolja ki főiskolánknál az elhunytnak helyét; az, a ki, ha minden elhagy is, meg nem feledkezik az ő gyermekeiről, őrködjék atyai gondjaival a földi támaszát vesztett család felett! Nagy-Enyed, 1873. márczius 29-én. Áldás emlékére, béke poraira !! Nekrologját kérjük. * Helyreigazítás. A némethoni Gusztáv-Adolf-egylet 1873-ik évi küldeményére vonatkozó jelentésben tévedés történt. Ugyanis, nem Nagyszombat, hanem Szombathely (Steinamanger) kapott 407 ftot. Sztehlo András. NEKROLÓGOK. I. Született és meghalt, — ez képezi a legtöbb embernek nemcsak siriratát, hanem élete történetét is, kik közül társadalmi előnyös állásánál fogva nem egy válhatott volna hasznos tagjává az emberiségnek, ha hivatásának kellő öntudatára emelkedik. A korán elhunyt férfiú, kiről ez alkalommal a kegyelet szavával megemlékezni akarok, nem tartozott ezek sorába : hivatása magaslatának kellő öntudatára emelkedve, nemzeti közművelődésünk egyik derék harcosa volt. Szerény munkaköre s rövidre terjedt élete nem biztosíthattak neki fényes jövőt, bár kitartó szorgalma és nem köznapi tehetsége még hasznos gyümölcsöket teremhettek volna. A gondviselés nem akarta igy. Március hó 28-án, élete 47-ik évében hunyt el a kis váci reform, gyülekezet közszeretetben és tiszteletben részesült jeles tanítója: Paál Máté egy fiatal özvegy nőt s három árvát hagyván maga után. Nehéz volna az egyház és család veszteségét mérlegelni s megmondani: melyiké nagyobb a kettő közül? A veszteség nagyságát mindegyik eléggé érezi. A boldogult 1826. ocfcob. 18-án született Verőcén, néhai Paál József és Kovács Erzsébet földmives szüléktől. Iskoláit kezdte Losoncou 183é-ben s ugyanitt a jogi és theologiai tanfolyamot is bevégezte 1846-ban ; a következő évet szintén Losoncon töltötte, a hol mint a főiskola seniora és az egyház 'segédlelkésze működött ; de megbetegedvén, haza költözött. Itt kérte fel öt a váci ref. egyház küldöttsége az üresedésbe jött tanítói állomás elfoglalására, s ezen megtiszteltetésnek engedve hivatalát 1848. septemb. 12-én elkezdette. Első házasságba lépett 1848. novemb. 10-én, néhai Kulifay Borbálával, kitől három gyermeke maradt: József, hittanhallgató, Máté és Piroska. Második nejével, Budai Juliánnával 1868 septemb. 9-én kötött házasságából egy gyermeke sem maradt. E rövid vázlata ama hasznosan eltelt, közjóra világított munkás életnek, mely szerény működési körével, ha nem ébreszthetett is közfigyelmet, de ott, hol 25 évig terjeszté áldásait: a kis váci reform, gyülekezet értelmes tagjainak közbecsülését és kellő méltánylását kiérdemelni mégis képes vala. A vezetése alatt álló népiskola a pesti egyházmegyei tanügyi bizottság által évenként beterjesztett jelentésekben egyházmegyénk legkitűnőbb iskolájának emeltetett ki s derék, képzett tanítója egy alkalommal 100 frt államdijjal jutalmaztatott. Tanítványai közül, az elemi osztályok bevégezése után évenként többen vétettek fel a kegyesrendiek kitűnő gymnasiumába, anélkül hogy a felvételi vizsgán valaha csak egy is visszavettetett volna. Hivatala fontosságának teljes öntudatával birt s a tanügy terén, időnként, nem egy üdvös reformot létesített. A közelismerés, melyben ennek folytán részesült, nem tevé soha elbizakodottá: csak becsvágyát éb*