Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-12 / 2. szám

ban sem volt — pórlázadást is eredményezett. Csak maradjon azagape = szeretet-vendégség, lakmározni és vendégeskedni nem egy. „Ez együgyü vendégségben" helyett meglepő lenne kissé: Együgyü lakomát diktáltatni. Homilia = gyakorlati beszéd, azaz gyakorlati célú ? Igy lenne aztán predicatio, katekhisatio, országgyűlési beszéd = homilia. Márhiában! Bizony csak körül kell azt írnunk a mit egy szóval helyesen vissza nem adhatunk. Az értelem rovására takarékoskodni olyan fajta gazdálkodás, mint a chinai nők láb-kicsinyitáse, melynek természetes eredménye a kacsamódra járás. Symbolum=hitidom s ennélfogva symbolicus könyv = hitidomos könyv, holott pedig az már régóta hitágazati nevet visel. A symbolum szó eddigelé leginkább jelképpel fordíttatott, a mely, ha nem minden esetben fejezi is ki a symbolum értelmét, a hitidomnál mégis csak találóbb, melyből kevés változtatással könnyen lehetne hitforma, hitalak, sőt szerző szerint bekeretezett hit, vagy hit-keret is az imály-keret mintájára. Urvacsorai jelképek, mégis csak jobb, mint urvacsorai hitidomok, a kenyér és bor inkább csak jelei talán a Krisztus testének és vérének, mint idomai. De hát ha az az idom szó olyan ellenállhatlan, például: „A régi vallás idomai. Fel kell tüntetni az egyházat, mint idomitó és idomított... társadalmat. A szigornokság uj idomot nyert" sat. sat.— Ordinatior=rendemezés, diakónus — sz er p ap, gyertyavivő—vi 1 áros. Ezek zárjel között vannak ugyan „magyarítva"; de nem hiszem, hogy ugy gondolkozott volna szerző, mint az egyszeri kis diák. Többen laktak együtt szegényesen. Levelet irt, igy kezdve a szokásos megszólítás után : „Én mint eddig, ugy most is". Ekkor, miért miért nem ki kelle mennie s csintalan kamarása nagy hirtelen igy egészité ki a félben hagyott mondatot: „bolond vagyok." Visszatérve természetes, hogy dühösködött, de csakhamar megbékélt, hallván, hogy azt zárjel közé lehet tenni s ugy majd nem is olvassák. De bezzeg bizony csak nem sokáig késett az atyai „döngető" s szinte szédült tőle szegény elámított kis diák. Társa aztán azzal vigasztalta: „látszik, hogy nem járt apád iskolába." Ha Pozsony közelebb volna Debrecenhez, még gyanúm támadna, hegy szerzőt is tévútra vezette valaki. Ordinatío zárjelen kívül szerző szerint is — papi rendbeavatás, zárjel között már — rendemezésj diakónus zárjelen kivül = diakónus, belől = szerpap, igy tehát subdiakonus = alszerpap? Ha a diakónus azért szerpap, mert szertartást végez, akkor: episkopos = szer-püspök, presbyter-^. szer-„kőrnők" s a sok szeres szónak aztán „sem szeri, sem száma." Azonban a diakónus talán nem is igen lehetne pap, egyháztörténetész ur? Valamint a gyertyavivőből is csak ilyenformán gyártható v i 1 á r o s — feltéve, hogy a gyertyavivő mindig égő gyertyát hordoz : — mint határos, mert hat, k o p á r o s, mert kop, zsibáros, mert zsib, tehát: viláros, mert vil. Épen ilyen találó levezetés a következő is: „sovány mint a só, halvány, mint a hal s hitvány mint a hit." A fáklya- és lámpavivő nem lehetne-e szintén vil áros? Ha igen: akkor jutottunk oly közös szóhoz, mely most már néhány régi jót teljesen feleslegessé tehet. ,,A ki szelet vet, vihart arat." Az ily zárjelezett szavak p?dig csak maradjanak továbbra is rekeszek kőzött, ha hogy a szerző tollában nem maradhatnak. Ascetismus = szigornokság, asceta = szigornok — sanyaronc. Mind a három alakban előfordul. A szigornok nem eléggé asceta, a sanyaronc pedig „vadon"-uj, mint a minő mezben lépteti fel szerző remete Antalt. Igaz, hogy van már: f n t o n c, tanonc, de akárkiért a kútba ugorni még nem törvény. És hát miért ne lenne jó az a szokásos önkinzó, vagy testsanyargató, ha már minden áron magyaroskodunk ? Az asceta fogalmábau ott van az én, vagy az enyém, Liogy a sanyaroncban föllelhessük, ahoz fantázia Kell. Igen bizony, fantázia, miről azt tartják a költők, hogy az varázsvessző, mely: „Ha megcsapja az omladékot éjjel, Ébrednek a hősök ... a rom fölépül." És csakugyan látjuk megélénkülni a „Debreceni Grammatiea" omladékait. Hatvani szelleme működni kezd s a megnyilatkozott ürvényből (Hades) és siralagokból (sirbólt) egymást törve aszag-i dómban (múmia) rontanak elő: igazságérti tanuk (martyr, vértanú), kornokok (presbyter), szövegészek (exegetak), hitelemzők (hermeneuta), térencek (convertiták), hitujoncok (katekhumen) s egy kördében (circus) gyüldévé összelődnek. Homlokukon á b á n a 1 ra i állapot j e l é n y e (attributum), kezükben v é d m é n y (apologia) és keresztyén élet-szabályzat (apostolica constitutio); ajkukon tudalom (gnosis); szivükben fönnelgő ezerévlési vastag váralmak (chiliasmusi remények). A szent borongás korszakának, vagy előkészületi idénynek befejezése után uj idomulatba sodortatva, Bemeritő János (keresztelő), a bus jövőt mérlegelő Jézus és fogolykodó Pál tanitmányai felett, minők péld: szentelmény („a gyülekezeti adomány az urvacsorához s a beszentelő ima együtt"), olajzás, illő idomban kiszolgáltatott eretnek keresztség, mennybemeuet, egyenl ónyegüség sat. hitvérekhez (hitrokon) illetlen felizgult szóváltásba (collatio péld: carthágoi) bonyolulnak s miután akülönséget eredeztető vélelmek s nyilatkozmányok fogékon ytalanfüggetlenzet i(indepentismu6Í)ö nelégségig (önteltség) és szellemben fogyatékos érzéstele n s é g i g fokozódnak, egy fensőbbszerüséggel telyes (ly) tetsztestü intéznök feddelmes intelme és ajós soros könyvek (körülbelől sybillai könyvek) előzetes tanulása után a kezökbe adott felhatalmazványokkal egy ajtón ok segédkezése mellett eme szavakkal bocsáttatnak