Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-12 / 2. szám

ban sem volt — pórlázadást is eredményezett. Csak maradjon azagape = szeretet-vendégség, lakmá­rozni és vendégeskedni nem egy. „Ez együgyü vendég­ségben" helyett meglepő lenne kissé: Együgyü lako­mát diktáltatni. Homilia = gyakorlati beszéd, azaz gyakorlati célú ? Igy lenne aztán predicatio, katekhisatio, ország­gyűlési beszéd = homilia. Márhiában! Bizony csak körül kell azt írnunk a mit egy szóval helyesen vissza nem ad­hatunk. Az értelem rovására takarékoskodni olyan fajta gazdálkodás, mint a chinai nők láb-kicsinyitáse, mely­nek természetes eredménye a kacsamódra járás. Symbolum=hitidom s ennélfogva symbolicus könyv = hitidomos könyv, holott pedig az már régóta hitágazati nevet visel. A symbolum szó eddigelé leginkább jelképpel fordíttatott, a mely, ha nem min­den esetben fejezi is ki a symbolum értelmét, a hitidom­nál mégis csak találóbb, melyből kevés változtatással könnyen lehetne hitforma, hitalak, sőt szerző szerint be­keretezett hit, vagy hit-keret is az imály-keret mintájára. Urvacsorai jelképek, mégis csak jobb, mint ur­vacsorai hitidomok, a kenyér és bor inkább csak jelei talán a Krisztus testének és vérének, mint idomai. De hát ha az az idom szó olyan ellenállhatlan, például: „A régi vallás idomai. Fel kell tüntetni az egyházat, mint idomitó és idomított... társadal­mat. A szigornokság uj idomot nyert" sat. sat.— Ordinatior=rendemezés, diakónus — sz er p ap, gyertyavivő—vi 1 áros. Ezek zárjel között vannak ugyan „magyarítva"; de nem hiszem, hogy ugy gondolkozott volna szerző, mint az egyszeri kis diák. Többen laktak együtt szegényesen. Levelet irt, igy kezdve a szokásos megszólítás után : „Én mint eddig, ugy most is". Ekkor, miért miért nem ki kelle mennie s csintalan kamarása nagy hirtelen igy egészité ki a félben hagyott mondatot: „bolond vagyok." Visszatérve természetes, hogy dühöskö­dött, de csakhamar megbékélt, hallván, hogy azt zárjel közé lehet tenni s ugy majd nem is olvassák. De bezzeg bizony csak nem sokáig késett az atyai „döngető" s szinte szédült tőle szegény elámított kis diák. Társa aztán azzal vigasztalta: „látszik, hogy nem járt apád is­kolába." Ha Pozsony közelebb volna Debrecenhez, még gyanúm támadna, hegy szerzőt is tévútra vezette valaki. Ordinatío zárjelen kívül szerző szerint is — papi rendbeavatás, zárjel között már — rendemezésj diakónus zárjelen kivül = diakónus, belől = szerpap, igy tehát subdiakonus = alszerpap? Ha a dia­kónus azért szerpap, mert szertartást végez, akkor: epis­kopos = szer-püspök, presbyter-^. szer-„kőr­nők" s a sok szeres szónak aztán „sem szeri, sem száma." Azonban a diakónus talán nem is igen le­hetne pap, egyháztörténetész ur? Valamint a gyertya­vivőből is csak ilyenformán gyártható v i 1 á r o s — fel­téve, hogy a gyertyavivő mindig égő gyertyát hordoz : — mint határos, mert hat, k o p á r o s, mert kop, zsibáros, mert zsib, tehát: viláros, mert vil. Épen ilyen találó levezetés a következő is: „sovány mint a só, halvány, mint a hal s hitvány mint a hit." A fáklya- és lám­pavivő nem lehetne-e szintén vil áros? Ha igen: akkor jutottunk oly közös szóhoz, mely most már néhány régi jót teljesen feleslegessé tehet. ,,A ki szelet vet, vihart arat." Az ily zárjelezett szavak p?dig csak maradjanak továbbra is rekeszek kőzött, ha hogy a szerző tollában nem maradhatnak. Ascetismus = szigornokság, asceta = szigornok — sanyaronc. Mind a három alakban elő­fordul. A szigornok nem eléggé asceta, a sanyaronc pedig „vadon"-uj, mint a minő mezben lépteti fel szerző remete Antalt. Igaz, hogy van már: f n t o n c, tanonc, de akárkiért a kútba ugorni még nem törvény. És hát miért ne lenne jó az a szokásos önkinzó, vagy test­sanyargató, ha már minden áron magyaroskodunk ? Az asceta fogalmábau ott van az én, vagy az enyém, Liogy a sanyaroncban föllelhessük, ahoz fantázia Kell. Igen bizony, fantázia, miről azt tartják a költők, hogy az varázsvessző, mely: „Ha megcsapja az omladékot éjjel, Ébrednek a hősök ... a rom fölépül." És csaku­gyan látjuk megélénkülni a „Debreceni Grammatiea" om­ladékait. Hatvani szelleme működni kezd s a megnyi­latkozott ürvényből (Hades) és siralagokból (sirbólt) egymást törve aszag-i dómban (múmia) ron­tanak elő: igazságérti tanuk (martyr, vértanú), kornokok (presbyter), szövegészek (exegetak), hitelemzők (hermeneuta), térencek (convertiták), hitujoncok (katekhumen) s egy kördében (circus) gyüldévé összelődnek. Homlokukon á b á n a 1 ra i állapot j e l é n y e (attributum), kezükben v é d m é n y (apologia) és keresztyén élet-szabályzat (aposto­lica constitutio); ajkukon tudalom (gnosis); szivükben fönnelgő ezerévlési vastag váralmak (chilias­musi remények). A szent borongás korszakának, vagy elő­készületi idénynek befejezése után uj idomulatba sodortatva, Bemeritő János (keresztelő), a bus jövőt mérlegelő Jézus és fogolykodó Pál tanit­mányai felett, minők péld: szentelmény („a gyüleke­zeti adomány az urvacsorához s a beszentelő ima együtt"), olajzás, illő idomban kiszolgáltatott eret­nek keresztség, mennybemeuet, egyenl ó­nyegüség sat. hitvérekhez (hitrokon) illetlen felizgult szóváltásba (collatio péld: carthágoi) bonyolulnak s miután akülönséget eredeztető vélelmek s nyilatkozmányok fogékon y­talanfüggetlenzet i(indepentismu6Í)ö nelégségig (önteltség) és szellemben fogyatékos érzés­tele n s é g i g fokozódnak, egy fensőbbszerüség­gel telyes (ly) tetsztestü intéznök feddel­mes intelme és ajós soros könyvek (körül­belől sybillai könyvek) előzetes tanulása után a kezökbe adott felhatalmazványokkal egy aj­tón ok segédkezése mellett eme szavakkal bocsáttatnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom