Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-06 / 14. szám

nunk. Alig töltött egy évet főesperesi hivatalában, melyet nagy buzgósággal kezdett meg s már, a munka kellő közepéről elszólította őt a gondviselés, élte 63 dik, lelkipásztori hivatalának 29-dik évében. Életrajzi adatai több oldalról beküldettek lapunkhoz barátjai, tiszttársai és lelkészi segéde által s azokból a következőkben közöljük életének és munkálkodásának képét. Pap Antal szegszárdi lelkész született 1809-ben november 5-dikén, Szegszárdon, Pap István és Benedek Mária szülőktől. A debreceni hires lelkész és superintendens Benedek Mihály, ki az ifjúnak nagybátyja volt, részint példája, részint egyenes biztatásai által folyvást buzdította az egyszerű, köznemesi rangú, de nem épen módos szüléket, hogy gyermekeiket taníttatni el ne mulaszszák. Így történt, hogy Pap Antal már az alsó gymnásiumi osztályok tanulására Debrecenbe küldetett nagybátyja gondjai alá, ki az egész iskolai pályát maga mellett akarta vele végeztetni. A uemes tervet azonban a derék öreg nem hajthatta végre, mert alig végzett az ifjú két osztályt Debrecenben, midőn Benedek püspök meghalt s a szülők jobbnak látták fiukat GyÖnkre vinni, hol akkor már a gymnasium, csekély alapja mellett is, két-három egyházmegye gyermekeinek szolgált a tudományok első kútfeje gyanánt. A gymnasium felsőbb osztályait ós a felsőbb tudományokat már ismét Debrecenben tanulta, mig aztán a theologiai tanfolyamra Pápára ment, hová az ak kori közlekedési viszonyok mellett sokkal könyebben eljuthatott, annál is inkább, mert a tolnai ifjak már abban az időben mind sűrűbben látogatták az emelkedő birü collegiumot. Tehetségei, szorgalma, eleven kedélye és megnyerő modora mellett, nem csoda, ha tanárai ós iskolai elöljárói figyelmét el nem kerülte s igy történt, hogy a theologiai tanulmányok végeztével, mint jó tapintatu nevelő, az első és második gymnasiumi osztály tanításával bízatott meg, mint collegiumi esküdt. Azonban, minthogy egyenesen a papi pályára készült, csak egy évig maradt a collegiumban s azután Szőnyre ment, hol három évi akadémikus rektorsága után a bécsi theologiai akadémiát is meglátogatta s még onnét meghivatott Sárközy Kázmér, akkori fehérmegyei alispán és országgyűlési követ házához nevelőnek, hol ismét öt évet töltött s csak ekkor jutott egyenes céljához, hogy pappá legyen. Előbb egy kis ideig Decsen volt Tolnában, mint helyettes lelkész s onnét 1844-bea szegszárdi rendes lelkószszé választatott, hogy megcsúfolja a közmondást, mely azt tartja, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Pap Antal mind szülővárosában, mind az egész megyében ismert.és kedvelt ember volt, ki papi hivatalának lelkiismeretes betöltése mellett egyszersmind a mivelt társaságoknak is egyik szeretett tagja volt. Előbb egyházmegyei tanácsbiróvá, majd egyházkerületi ülnökké választatott s többször volt alkalma megismertetni magát mint józan és higgadt tanácsadót, igazságos birót és meggyőző bókéltetőt. Egyházmegyéjében többször vett részt oly küldetésekben, hol tapintatának egyes kellemetlen, sőt elmérgesült viszályok lecsillapítása ós elsimítása is sikerült. Mint gondos gazdát, ki saját vagyonát is jól kezelte, az egyházmegye megválasztotta pénztárnokának s ez állását mindaddig megtartotta, mig aztán 1872 február végével a tolnai egyházmegye főesperességére választatott meg. Beigtatása óta épen egy évet és fél hónapot töltött hivatalában, melynek terheit annál nagyobb buzgalommal viselte, mert hosszabb idő óta tartott szédülései miatt a szószékbe különben is csak ritkán mehetett s igy lelkiismeretességének szinte jól esett, hogy folyvást volt előtte nyilt tér, a melyen egyházunk közjavára munkálkodhatott. Halálát is részben a tavaszi egyházlátogatás alkalmával szenvedett kocsirázás okozta, mely agyszélhüdés folytán következeit be, a mitől mind maga, mind rokonai és barátai különben is tartottak, korábbi szédülései után. Alig öt percnyi szenvedés után, éji 11 órakor hunyt el Szegszárdon, születése helyén. Temetése a helybeli ref. egyház s az egész város és a megye sok tisztviselőjének ós mivelt köreinek élénk részvéte mellett folyt le, melyről az egyházmegye sem maradt el, mert Vámos Dániel mórágyi lelkész és alesperes ur vezetése alatt csaknem az egész lelkészi kar s nagy számú tanitó volt jelen végtisztességtételénél. A szegszárdi dalárda és a református tanitók fölváltva énekeltek; a háznál Kálmán Dániel kölesdi lelkész ur áltál mondott buzgó ima után, a templomban Horváth Pál decsi lelkész ur mondott az elhunytat szépen és találóan jellemző beszédet, mig aztán a sirnál Somodi József helybeli segédlelkész ur vett bucsut boldogult főnökétől gyülekezete, egyházmegyéje s az egész gyászkiséret nevében. Pap Antal mint buzgó lelkész, munkás tisztviselő, nemes szivü rokon és jólelkű emberbarát volt ismeretes. Egyik testvére gyermekeit, minthogy soha nem nősült, saját gyermekei gyanánt nevelte; előtte alig pár évvel elhunyt édes anyját folyvást fiúi szeretettel és kegyelettel ápolta s e mellett más, nemes és szent célokra is áldozott. Saját egyházának orgonát készíttetett, a dunamelléki ref. egyházmegye tanári gyámegylete és a nagykőrösi képezde számára alapítványt tett stb. Benne a régi iskolának egyik olyan tiszteletreméltó tagja hunyt el, ki ifjabb lelkésztársainak jó tanácscsal mindig kész volt szolgálni s köztük a kiválóbbakat folyvást a legérdeklődőbb figyelemmel kisérte. Legyen áldott emlékezete! II. A medinai reform, egyházat érzékeny veszteség érte. Szeretve tisztelt lelkipásztora, híveinek atyja, önzetlen keblű barátja, tisztelendő Lepsényi Sándor ur, folyó évi március hó 25-dikén délután fél három órakor, hoszszas, kinos betegeskedése után örök álomra szenderült. Élete zajtalanul, de hasznosan folyt le szerény körében. Halála szelid és csendes volt, mint egy „égbe visszaröppenő sugáré".