Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-06 / 14. szám

semmi szentnek, semmi magasztosabbnak. Mit neki Isten, vallás, egyház ! Az élet az ősök hagyatékán ugy is eléggé kényelmes. A királynak az állami, az egyháznak a papiadót megfizetem. Többel nem tartozom. Nem bánthat senki, küzdeni pedig nincs miért, Isten ugy is elhatározta örök időknek előtte üdvömet vagy kárliozatomat. A mit Isten határoz, az megáll, az megmásithatlan. Mit nekem templom, vallás, egyház ! Azért csak vesd magad a gondviselés atyai karjaiba, csak imádkozd le öröklött bűneidet te boldog tudatlan, csak zugd e vallástevő ének hangjait: „Mert én anyám méhében, fogantattam vétekben", én addig majd kényelmesen vétkezem tovább, az én megváltóm jó, ő minden emberekért, tehát érettem is szenvedett: „igaz levén a hamisakért, hogy minket istenhez vinne." Bajos lenne tagadni, hogy vannak, kik ilyformán gondolkoznak. A példa aztán hat, de meg a tudákosság, a félbolcseség különben is a legszívesebb tanácsadó levén, a templom első padjai ásítozni kezdenek, lepheti őket. a por, mely reájuk az egyház épületének szúette oszlopaiból hull alá." Ezt megakadályozni nem sok fáradságba kerülne. Mélyebb, komolyabb pillantás az egyháznak 19 százados történetére, tálán segíthetne a bajon. Talán megtaníthatna bennünket, hogy a keresztyénség örök fej lésre van hivatva; meggyőzhetne a felől, hogy a lezajlott századok szeretetlen és terméketlen vitáinak alapját épen a mai nap közönbösséget^ szülő tanpontok képezék, mit kétségtelenül igen tudnak azok a valóban egyháziasan mivelt világi nagyjaink, kiknek száma — fájdalom — naponkint kisebb, s a kik szintén vagy teljesen visszahúzódnak az egyházi küzdelmes élet teréről, vagy ha még a küzdők élén állanak, teszik azt csupán kegyeletből, vagy javítási nemesebb szándokból, de legkevesebbszer meggyőződés sugalmazása alatt. A fegyveres harcok, egymásra szórt átkok, száműzetések s azok alapjának, inditó okainak tisztább ismerete hozhatnának már ma annyi jó eredményt, hogy az egyházi vezérférfiakat békés együtt működésre, javításra vagy építésre vezérelhetné. Talán figyelmeztetne minnyájunkat arra, hogy az isteninek vallott ügygyei szemben le kellene vetkeznünk nagyon is emberies vonásainkat: gyengeségeinket, hiúságunkat s nem ritkán önbálváuyozási hajlamainkat, hogy ne lenne végre közöttünk sem Péter-, sem Pál-, sem Apollos-párt t hanem egyesülnénk mindnyáján a tisztán jézusi elvek alapján ; hogy ne lenne közöttünk sem nicaeai, sem constantinápolyi, hanem Jézus lenne ami vezérlő mesterünk, ki az „ut, élet és igazság." „Vizsgáljátok az Írásokat, mert azokban örök élet vagyon"! A derűsebb nopok meghajnalodását egyházi életünk egén, ily utoa nemsokára iidvözőlhetnők. A vállvetett, a felekezeti szellemtől ment mukásság áldása nemsokára megteremné a régen nélkülözött táplálékot: az igazi, ábrándozás nélküli, történeti alapon nyugvó vallást, az egyháziasságot és tisztább erkölcsi életet. E nagy épülethez a legtöbb szilárd anyagot, szerintem, a bibliának s az egyház történetének kritikai tanulmányozása szolgáltatná. Ezért is foglalkoztam oly huzamosan Balogh Ferenc „egyháztörténetész" felekezeti színezetű s maradást sürgető keresztyén Egyháztörténelmével. Mielőtt ismertetésemet teljesen befejeztem volna, a megbolygatott nagy tiszteletű szerző jónak látta ellenem egy magas hangból készített „Nyilatkozat1

1

-tal lépni fel, (1. Egyh. és Isk. Lap 7-dik szám) a melyben nekem az ifjúnak sehogy sem tudja megbocsátani abbeli merészségemet, hogy idősebb ember nyugalmát észrevételeimmel háborgatom. Nem cáfolatot ir, mert arra szüksége, mint hiszi, nincs. Elégnek tartja, ha röviden ellenmond, ha engem tisztedetlennék, kegyélet és philosophiai érzék nélkülinek, ferditőnek, egyoldalúnak, részrehajlónak, külsőségeken kapkodónak, kicsinységekkel játszónak, ellenfelem hírnevét, értéhét beféketitönék, sőt ellenfelemet kivégezni vállalkozónak, méltánytalannak, könnyelműnek, kimélytélennék tüntet fel s ismertetésemet igazságtalan, tisztességtelen bírálatnak kiáltja ki, s ha végül még ennyi ékes és megtisztelő epitheton összehalmozása után jó tanácsot is ád. Ily halmaz alaptalan váddal szemben azonban a jó tanácsnak sem lehet reám annyi hatása, hogy Ellennyilatkozatomnak egy kis helyet ne kérjek e lapok hasábjain. *) Keressük az igazságot, mely szabadokká tesz! Radácsi György. *) Szíves készséggel adunk. Szerk. BELFÖLD. Törvényes-e vagy törvénytelen? (A szőrszálhasogatásokhoz.) A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. é. 8-ik számában, „az egyh, szőrszálhasogatásokhoz címzett cikkben fölvetett kérdéshez akarok szólani. Az eset, a mely körül a kérdés forog, a következő. Nagy István törvényesen egybekel Kis Ágnessel. Egybekelés után egy ideig együtt élnek, de később szétmennek s egyik egygyel, másik mással adja össze magát. Az asszony Széles Jánossal él, természetesen vadházasságban, gyermekeket nemzenek s ezek anyakönyvezésénél merül fel a kérdés : irassanak-e ezek Nagy István nevére, a kitől nem valók, de a kinek anyjuk törvény szerint felesége, törvényeseknek; vagy Írassanak Széles János nevére, a kitől valók, de a kinek anyjuk nem törvény szerint fesége, törvényteleneknek ? Mindenek előtt kijelentem, miszerint én §-tr

a mely ezen speciális esetre vonatkoznék, szintén nem ismerek. Ha ismer valaki, ám közölje s előtte tisztelettel és a §. előtt kész engedelemmel hajolunk meg. Egyelőre azonban legyen szabad közre bocsátanom azt, a mit a magam ré-