Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-06 / 14. szám

425 426 T -A, ±rt O JAL. Köuyv ismertetés. (Vége.) Egy faiskolai tankönyv vagy keresztyén egyháztörténetem Első korszak Az egyház függetlenségének kora 33—313-ig K. u. Irta Balogh Ferenc, hittanszaki tanár a debreceni ref. kollégiumban. I. füzet. Deb. recen. Kiadja ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvárus. 1872. III. Eredetiség a felfogásban. „Mennél jobban vizsgálom Annál inkább csodálom." „A meghatározásoknak" — mondja Laboulaye — megvan az az általános rosz oldaluk, hogy igen gyakran maguk sem értik, a kik mondják, azok pedig a kiknek adják, teljességgel nem értik." („Vasárnapi Ujs." 1872.) „A vallás" — olvashatjuk szerzőnknél — „tulajdonkép láthatlan, de érezhető szellemi erő" (Hát nem tulajdonkép micsoda ?) „mely az embert Istennel hozza a hit kötelélce áltál összeköttetésbe, — erkölcsi hatalom, mely az anyagi világ mellett és fölött létező erkölcsi világ tagjává avatja, — lelki hatály, mely az egyénben a puszta természeti létet magasztositó uj életet képez és ápol; isteni vágy, mely az örökkévalóság tudahnává szilárdul a kebelben ; magasztos érzelem, mely a szeretetben halhatatlanul." Ez a meghatározás nyitja meg a kezünk alatt levő mti legelső §-át. Mintha csak ezt is olvassa vólna Laboulaye. Bizonyos philosophia-professor egy tanitványát Leibnitz mikró- és makrokosmosának meghatározására szólitá fel. A meglepetett bőlcseségkedvelő alig sejtett hozzá többet, mint a róka a jég vastagságához, de elég bátor volt, hogy belefogjon a harangöntésbe is. Hirtelen összegondolt dörgedelmes mondatokban elpergetett néhány püffőgő szót. A professor philosoíiae nem értette meg. Hasonlag a második próba alkalmával is. A diák felbátorodva, állitani kezdi, hogy ő érti ám » kérdezetteket ! Conticuere omnes, mig nem a professor ilyetén képen fakad ki : „eredeti ember kegyed!* Eredetiség itt — érthetetlenség. „Sem a kik mondják, sem a kiknek adják." Sem a professor, sem a diák. Az ilyen eredetiség merő veszedelem. Pedig efféle szerzőnknek a vallást illető meghatározása. Megértik-e a kiknek szánva van V A hit e meghatározás szerint csak eszkőz, a vallás eszköze, összekötő hid ég és föld között, Jákób lajtorjája. De hát hol veszi magát ez a hit? Alapszik talán ama „láthatlan, de érezhető szellemi erőn," melylyel együtt lesznek Istenre való vonatkozásukban vallássá? Vagy valami örökölt, őseinkről nyert tulajdon ? Vagy a kereszttízzel jutunk birtokába ? A bit és vallás egymástól megkülönböztetése a félreértések kikerülése végett Ls célszerű lenne. De midőn szerző a hitet a vallás oly előfeltételévé teszi, hogy hit és vallás szinte azonosak, akkor egyiket a másiktól különválasztani teljesen felesleges. Hiszek Istenben s vau vallásom, vallom Istent és van hitem; igy okoskodhatunk szerző szerint. Az ember eszes állat, a vallás hites szellemi erő. Ez egy meghatározás. És eléggé eredeti. De a vallás még „erkölcsi hatalom is, mely az anyagi világ mellett és fölött létező erkölcsi világ tagjává avat." Vagy alatta, vagy felette, vagy benne. Szerző szerint mellette és fölötte, azaz az anyagi világtól teljesen külön létezik az erkölcsi világ. A vallás már az a hatalom, mely az anyagi korlátolt világból egy végtelen világba ragad a hit karjain. Elviszi-e oda magával testi részünket is, vagy csak a léleknek jut eme szerencse ? Ha csak ez utóbbinak, akkor az igy létesülő világ nem erkölcsi, hanem lélek-világ. A mennyiben pedig a lélek már az írás szerint is arra van hivatva, hogy a testet a szentlélek templomává nemesítse, azzal szükségképen szoros életegységre is vau kötelezve. Hol test és lélek van, ott eo ipso — és csak is ott — van erkölcsi világ, vagy is: az erkölcSi világ az összeforrott test- és lélek-világ közös vívmánya, eredménye; tehát sem nem alatta, sem nem felette, hanem benne. Ember: test és lélek : erkölcsi világ. Benne élek, én teremtem. Senki és semmi nem emelhet belé, magam száműzhetem magamat belőle csupán. A vallás sem emelhet belé, de igenis szebbé teheti, megszentelheti azt. A vallás továbbá „lelki hatály, mely az egyénben a puszta természeti létet magasztositó uj életet képez, és ápol." A hatály alatt bizonyos átalakító erőt kell gondolnunk, ugy gyanítom A vallásnak átalakító hatalma kétségtelenül van, de hogy a vallásos érzelmek megszólalása előtt az ember pusztán természeti létü-e az uiár méltán kérdés tárgya . Különben attól függ minden, hogy mit ért szerző a természeti lét alatt ? Ha talán merően állati létet: az esetben téved ; mert a gyermekből, ki pedig az Istenről még sejtelemmel sem bir, — az ö játékai, csevegése a megkülönböztetésben nyilvánuló sat, tulajdonaiban már ott mosolyog az ember a puszta természeti lét felett, vallás nélkül, Isten nélkül. De eljö a vallás is, és pedig nem mint a természeti lét felett álló n^gy hatalmasság, hanem mint a természetes ember-lót kimaradhatlan, jellemző tulajdona; eljö később, az életfolyam előbbre haladása alkalmával ; kifejlik az emberi természetben gyökerező csirából, a mint ezt az emberiség története igazolja. Csak ember az, kinek vallása, van. Mert vallásom tudott lenni, épen azért nem voltam puszta természeti lét. Különben szerző maga is mondja, hogy a „vallás... egyedül az emberi lélekben jő létre, az emberiséggel kezdődik, s az emberiséggel végződik.". Mi lesz tehát az a „puszta természeti lét* &