Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-30 / 13. szám

szágos törvény ilyetén intézkedése ki is vihető, ha a törvény erélyesen alkalmaztatik. Nem a confirmatió korábbi vagy későbbi időre való tétele, hanem a törvény helyes és szigorú alkalmazása fogja tehát azt eredményezni: hogy lesz ismétlő iskola. Miért ne járhatnának a gyermekek a confirmatió felvétele után is iskolába ? hiszen kezünkben van a törvény, mely által őket arra kényszerithetjtik. Némely egyházakban a tizenegyéves gyermeknek is feladják a confirmatiót, ha arra értelmi kifejlése felszabadítja, s mégis az igy confirmált gyermek jár tovább is az iskolába, mig a 12 évet be nem tölti, mert addig járni kötelességének ismeri. Ha tudtul adjuk neki, hogy a törvény a 15-dik évig követeli ezt, addig is járni fog; ha nem, akkor a törvényt vehetjük foganatba. Tehát csak a törvényt tartsuk meg szigorúan. Azt mondja Sz. ur, hogy mindaddig, mig ismétlő iskola nem lesz, oly éretlen gyermekeknek adjuk a szent vacsorát, a kik annak értelmét felfogni nem képesek. Attól függ, hogy miképen akarja ő megértetni a gyermekekkel e szertartást. Ha ugy, miként azt az orthodoxia kívánja, ugy a 16-dik sőt a 46-dik évben sem lesz arra képes a gyermek. De ba ugy, miként azt mi, kik az ujabb vallásos nézeteknek hódolunk, megértetni akarnánk ; ha azt nem vesszük egyébnek, mint egyszerű vendégségnek, milyent szoktunk egyes nagy hazafiak és érdemeket szerzett férfiak tiszteletére és emlékezetére a végből rendezni, hogy ott annak alkalmával az illetők érdemeinek felemlitései által magunk is hasonló cselekedetek véghezvitelére buzdittassunk, mondom, hogy ha igy akarja; akkor elégséges a 12 esztendő, mert ezen egyszerű dolgot megértheti már azon gyermek, ki hat éven át szorgalmas ós törvényszerű iskoláztatásban részesült. A „szőrszálhasogatások" 1-ső pontjában Sz. ur még meg emlékszik az erkölcsi bizonyítványokról is. Sz. ur kérdezi: hogy mi tévők legyünk a kétes jellemű erkölcsi bizonyítványok hitelesítésére nézve ? Én azt tartom, hogy ha az illető egyén erkölcsi állapotát és viseletét a községi elöljárók által kiadott bizonyítvány nem hűn bizonyítja : egy lelkésznek sem szabad azt aláírni. De az ujabb időben nem is szükséges ez, legalább azon községben, hol e sorok irója él, sohasem kívánják a lelkész aláírását s a beadott s csak egyedül a községi elöljárók által aláirt erk. bizonyítvány mégis törvényesnek találtatott mind a közigazgatási, mind a törvénykezési közegek által. De ha mégis különösen kívántatnék, akkor tartsa magát a lelkész a törvényhez s tegye azt a mit a tiszta igazság kíván. Minden ilyes esetben azonban a presbyteriumot összehívni nem lehet, mert ez physikai lehetetlenség. Az megtörténhetik egy kisebb községben, de p. o. Pesten, Miskolcon vagy Debrecenben hogy fogja ezt Sz. ur eszközölni ? hiszen lehet, hogy e nevezett helyeken harminc erk. bizonyítvány is szükséges hetenként, minden esetnél összehívjuk a presbytériumot ? Hogy valyon aztán, az ily bizonyítványok, vagy a változatlan értesítők aláírásáért vegyen-e a lelkész fizetést: azt kinek-kinek a körülmények s saíát generozitása szabja meg. Mi az ilyen fáradság nélküli dolgokért nem veszünk semmi dijt. Hevesi T A. Jrl G jAl. Könyvismertetés. A sinai Codex. Notitia editionis codicis Bibliortim Sinaitici, auspiciis Imperatoris Alexandri II. susceptae. Accedit catalogus Godicum nuper ex oriente Petropolin perlatorum. Item Origenis scholia in Proverbia Solomonis partim nunc primum, partim secundum atque emendatius edita; cum duabus tabulis lapidi incisis. Edidit Aenoth. F. G. Tischendorf, theol. et philos. doctor, palaeol. bibi. in acad. lips. prof. publ. ord. etc. Lipsiae, F. A. BrocJchaus, 1860, 4°. A „Reform" idei 56-ik száma szerint, a magyar tudományos akadémia febr. 24-ki ülésében, „báró Prónay Gábor Tischendorf lipcsei jeles tanárnak, barátjának, egy beküldött ujabb müvét nyújtotta át az akadémiának, s ajánlotta figyelmébe. A könyv cime : „Notitia editionis codicis Sinaitici.u

Eddig terjed a „Reform" közlése Tischendorfnak a biblia egyik legfontosabb codexéről adott ismertetésére vonatkozólag. Tischendorfnak irodalmi működése annyira ismeretes a tudós világ előtt, 1841 óta oly rendkívüli érdemeket szerzett magának a bibliai szöveg kritikája, különösen pedig az uj testamentomi szöveg javítása körül, *) hogy valóban csodálkozni lehet, hogy a biblia egyik legfontosabb és legrégibb kéziratáról, a sinai codexről adott nagybecsű tudósítása, annak megjelenése után 12 évvel jutott a magy. tud. akadémia szine elé, s innen a közönség tudomására. Én nem emlékszem arra, hogy hazánkban valaki a sinai codex ismertetésével foglalkozott volna. Nyomára sem akadtam ennek sehol. *) Ez okból — habár} későn is — *) Tischendorfnak a kezünk alatti codexen kivül nevezetesebb kiadványai a következők : Codex Ephr. Syri, Lips. 1813 és 1845; Cod. Fr. Augustanus, Lips. 1846 ; Monumenta Sacra inedita, Lips. 1846; Ev. Palat. ined. Lips. 1847; Cod. Amiat. Lips. 1850 és 1854; Cod. Claromont. Lips. 1852; Fragm. Sacr. Palimpsesta, Lips. 1854. Ezeken kivül az uj testamentomból nyolc kritikai és ugyanannyi stereotyp kiadást eszközölt. Kiadta a LXX kritikai (3-dik) kiadását is két kötetben Lipcsében 1860-ban. *) Lapunk komoly megrovást^érdemelne, ha a theologiai tudománynak oly nagy horderejű mozzanatát mind ez ideig hallga-