Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-23 / 12. szám

* A porosz közoktatásügyi miniszter tekintettel arra, hogy a népiskolák egy osztályában 80 tanulónál többnek lenni nem szabad, a tanit.óerők szaporítása végett 250,000 tallért irányozott elő s az egyes kerületeket felszólította, minő arányban kellene őket ezen összegben részeltetni ? Magától érthető, hogy ezen esetben a tanitóképezdék szaporításáról is fognak gondoskodni. Nálunk Magyarországon nem igy szerzik az adatokat, hanem bízzák a véletlenre s az okmányokkal ellátott folyamodványok számára, hogy évenként ismételhessék : „nálunk még tetemesebb összeget a népiskolai célokra hasznosan beruházni nem lehet." * Elsass Lotringenben az uj népiskolai törvény sokkal gyöngédebben s a helyi viszonyok kellő tekintetbe vételével van alkalmazva, mintsem azt előre várták. Ez igen jó hangulatot idézett elő, melynek egyik tanúsága, hogy az elsassi tanítók badeni kollegáikkal egyesülten egy tanitó-szövetséget alkottak. KÜLÖNFÉLÉK. * Nyilatkozat. A „Prot. Egyházi s Isk. La*" f. évi 10-dik számában a „Különfélék" rovatában, az „interconfessionalis viszonyok a házasságban" cím alatt a „Pesti Naplóban"-ban Dr. Székács József ur által közrebocsátott cikksorozat ismertetője az ott szóban forgó ministeri rendeletet, mely hazai törvényeink értelmében a minden engedély nélküli szabadon házasulhatást engedélyezett a szentszék által elválasztott s protestáns hitre áttért egyénnek, „nagy tévedésen alapulónak" nyilvánítja. A hivatolt ministeri leirat König Péter újvidéki lakos ismeretes esetére vonatkozik (lásd az ág. hitv. evang. egyházegyetem m. 1872-dik évi gyűlése jegyzőkönyvének 9-ik pontj.). A mennyiben immár az egyetemes gyűlés ez ügybeni határozata főkép az által indokoltatik, hogy az evang. egyház a maga hitelveit a kathol. egyház hitelveinek alá nem rendelheti, a mi ugy hiszem, a hitfelekezetek törvényes egyenjogúságából kétségtelenül kifolyó, s a mennyiben másrészt a prot. hitre áttértnek „áttérése utáni minden cselekvényei azon egyház tanai szerint itélendök meg, melybe áttért, s az általa elhagyott egyház elvei reá nézve semmiben sem kötelezők" (1868. LIII. t, c. 8. §.), tisztelettel kérem a feutemlitett ismertető cikk íróját, szíveskedjék az egyh. lap utján a fontos ügy iránti tekintetből közelebb kifejteni abbeli nézetét, miszerint t. i. a fentemiitett ministeri rendelet „nagy tévedésen alapul." Kelt Eperjesen, márt. 11, 1873. Sztehlo János, evang. lelkész s főesperes. Közöltük e sorokat, mint a melyek felszólítanak bennünket, hogy adjuk magyarázatát annak: miért tartjuk mi a hivatolt miniszteri rendeletet tévedésen alapulónak. Érveink a következők. Minden oly rendelet, mely egyes esetre vonatkozva tért enged általános szabály hozatalára, már csak azért is tévesnek mondható, mert nem emelte ki, hogy csupán jelen esetben, ilyen és ilyen körülmények folytán bír érvénynyel; de feltéve — a mint utólagos értesülésünk szerint az ugy is van — hogy a kérdéses miniszt. rendelet kellőleg indokoltatott, kérdezzük: lehet-e az abban concrét esetre engedélyezett jogot átvinni oly esetekre, melyek attól nagyban különböznek, főkép a házassági viszonyok nagy fontosságú kérdésében ? Mi nem akarunk par force ellentétes álláspontot foglalni el az egyetemes gyűlés határozataival, melyek szabadelvüségből eredtek ugyan, de a viszonyok tekintetbevétele nélkül; hanem semmi esetben sem nyomhatjuk a helyeslés bélyegét oly rendeletre, mely akalmat adott a törvényesség leple alatt a házassági viszonyok teljes összezavarására. Sapienti pauca! , ff. * Felszólítás. Az 1869-ik évben egy, a theologiát a pesti ref. theol. intézetben végzett lelkészjelölt volt az utrechti egyetemen, ki az egyetemi könyvtárból tévedés vagy feledékenységből egy darab könyvet magánál tartott, mely C. W. Opzoomernek következő kisebb muukáit tartalmazza : Oratio de philosophiae natúr a. Amst. 1852. Het karakter der Wetensckap. Amst. 1853. De restouratie. Amst. 1854. Het teeken des tijds. Amst. 1859. Geschiedenis en wijsbogeerte. Amst. 1860. Cartezius. Amst. 1861. Lessing, de uriend der waarheid. Amst. 1858. Az illetőt, kinek nevét még most jó hírneve érdekében elhallgatom, ezennel barátságosan felkérem, hogy önmaga s honfiai iránti kötelességből vagy a könyvet, ha az még birtokában volna, vagy értékét az egyetemi könyvtárnokhoz vagy pedig alulírotthoz (Utrecht. Atlas) ápril hó közepéig annyival inkább elküldje, minthogy ellenkező esetben kénytelen leszek nevét nyilvánosságra hozni s tettét a közönség Ítéletére bízni. Fejes Dániel.*) * Nekrológ. Arany Antal, vaáli segédlelkész ur a közelébb elhunyt sukorói lelkész Obernyik Eduárd nekrológját beküldte hozzánk. E nekrológ lényegét az alábbiakban veszik olvasóink. Obernyik, a hires „Brankovics" szerzőjének rokona, született Etyeken (Fehérmegye) 1818-ban. Tanulmányait testvérbátyjával Lászlóval együtt, ki mint vaáli rektor halt el 1862-ben, szülőhelyén kezdette s Sz.-Péterin és Sukorón, ahol atyja Obernyik László lelkészkedett, végezte be. Az algymnasiumot Kun-Sz.Miklóson, a felsőbb tanulmányokat Kecskeméten, a theologiát Debrecenben végezte jó sikerrel. A theologia bevégezte után mint akad. rektor Zámolyon volt két évig s ekkor atyja, gyöngélkedő egészsége miatt maga mellé vette őt káplánnaK 1843-ban. Atyja halála után 1849-*) Kéretnek a hazai lapok e sorok átvételére.