Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-09 / 10. szám

kívánni: nincs értelme, ez könnyen viszályt hinthetne el; a mérsékelt osztály-, a szabad rendszer életbeléptetendő ; az órabeosztást bizza a kormány az illető tanodák igazgatóira, ha a tantárgyakat kiszabja is. Hogy nem állami középtanodákban alkalmazandó tanár 3 évig tartozzék külföldi egyetemeket látogatni, nem helyeselhető, hanem igenis valamelyik prot. főiskolában elhalaszthatlauul kell tanárképezdét állitni. A tanárok számának meghatározása a kormánytól, nem helyes, mert kisebb gymnasiumban kevesebb számú növendék levén, a tanárok is többre haladhatnak. A kormány által kiszabott órák száma kevesbíthető. Párhuzamos osztályok felállítása itt szükségtelen, mert a tervben levő reáliskola a középtanodából a növendékek nagy részét el fogja vonni. Az épületek célszerűsége ellen itt nem lehet kifogás. A kormány által javaí-olt könyv- és természettan-szertár felállítása, valamint a 10 havi szorgalomszak, helyeseltetik. A félévi vizsgák eltörléséről is szól még a min. javallat, ez itt eddig sem volt szokásban, de a tartatni szokott szigorlatok, fentartandók, ezek különben is ismétléssel járván, nem hatnak zavarólag, a szüléknek pedig jól esik, hogy gyermekeikről félévenkint is hallanak hirt. De fentartandó az évi közvizsga, ünnepélyesség, a szülék és felügyelőség megnyugtatása szempontjából. Az érettségi vizsga jogosultságát elismerik, azon alapon, melyet már ismertettünk ; de hogy a vizsgákon a kormányt tanfelügyelő képviselje, nem helyeslik, eljöhet ugyan, ugy mint bárki, de rendelkezési jog nem illeti. Az államot a középtanodai igazgató kinevezése csak akkor illethetné, ha a kormány az illető intézet költségének felét viselné. Sürgeti még a tanárkar, hogy a jövő iskolaévben már az uj tanterv lépjen életbe. Tisza Kálmán siet annak kifejezést adni, hogy a 8 osztályú gymnasinm felállítását ő is halaszthatlannak véli, de e tervhez most nem szólhat, mivel ez alkalommal hallotta ezt először, ily fontos dolog pedig rögtönöseu el nem intézhető ; az országgyűlés jövő télen fogja tárgyalni ez ügyet, tehát még van erre idő. Inditvátíyozza, hogy a javaslat nyomassék ki, s a tagoknak küldessék meg, hogy igy legyen kinek-kinek ideje tanulmányozni e tárgy körül. Révész Bálint püspök helyesli az indítványt, de szükségesnek tartja, hogy a határozathozatallal a kormány előztessék meg. Ajánlja, hogy az áprilisi tanügyi gyűlésre tűzessék ki e tárgy. Ez indítványt Tisza is pártolván, elfogadtatik. Hasonló értelemben határoztak a jogakadémia kérdésében is. Felolvastatott ugyan a jogi tanárkar véleménye, de az is kinyomatni rendeltetett, s az áprilisi gyűlésre tüzetett ki. A jogtanárkar véleménye röviden oda megy ki, hogy a pr. jogakadémia fenntartása a tudomány és nemzetiség szempontjából mulhatlanul szükséges ; a javaslat szerint lenne 4 osztályú, 10 tanárral. A tanári véleményben kimondott elveket a bizottság magáévá teszi s azokat elfogadja, azonban Tisza K. indítványára ennek tárgyalása is elhalasztatik, miután az ő indítványára, a gazdasági bizottság felkéretik, hogy adjon véleményt, mikép lehetne a tanárok fizetését eszközölni ? Ezek voltak a főbb tárgyak a gyűlésen. Mikép fognak e dolgokban intézkedni ? az még a jövő titka. Mi csak a főbb elveket akartuk itt röviden vázolni. („Hon.") T A FL G A. A márinarosszigeti polgári nőnöveltléröl. Évek óta foglakozunk azon fölvetett kérdés megoldásával: mikép lehetne egyházunkban leányiskolánkat egy oly „polgári nőnöveldé"-vé átalakítani, hogy az elméleti tantárgyak taníttatásán tul fenmaradó s igy rendelkezés alatt állható órákon női munkák, úgymint közönséges varrás, kötés, horgolás, stb., gyakorlati gazdasszonykodás műveleteiben is nyernének előadást és oktatást polgári nőnövendékeink, és pedig az anyagilag jobbmódu szülék gyermekei mérsékelt fizetés n. ellett, mig a szegény szülékéi egészen díjmentesen ? Ennek az a jó következése lenne tapasztalható, hogy leánytanoncainkat a köteles iskolázási évek lejárta előtt nem kénytelenittetnek szüleik női munkákban való képeztetés végett egyes magánvállalkozókhoz adni s ez által egyrészben a tanintézetbe rendesen járástól idő előtt elvonni, hanem megmaradva az iskolában, a kétoldalú növeltetés a kivánt időpontig sikeresen befejeztethetik, s szembetűnő létszám-csökkenés nem fog bekövetkezni, mint előbb. Léteznek ugyan már — legyen hála a nőnövelésügy lelkeseinek! — nálunk oly leánynöveldék, melyekben szakavatott s kitűnő műveltséggel biró úrhölgyek tanítják eléggé terjedelmesen ós sokféle ágazatában a női munkákat, de — fájdalom ! — ezekben korlátolt anyagi helyzetű polgárszülók legtisztább akarattal sem taníttathatják— ugy látszik, még ez idő szerint — leánynövendókeiket. Kellett azért az ilyeneknek gyakorlati képeztetésüket s oktatásukat lehetőképen előmozdítani, sürgettetvén a kor haladásra intő szózatától. S épen az erről való gondoskodás komoly pillanatában lépett föl ezelőtt három évvel a lánynövelés egyik buzgó s fáradhatlan munkásságu barátnője, Yárady B. Róza úrhölgy, ki, hogy tanköteles polgárleányaink körül az égető hiányon segíthessen, nemes fölajánlásával kezdte meg gyakorlati nőoktatásait a leányiskolái helyiségben nyilvánosan, az egyház és érdeklődő szülék örömére. A három év eltelt, s Yárady B. Róza úrhölgy fáradozását közeliöinerés kisérte ugyan, de méltányos ju-