Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-09 / 10. szám

A röpkedők vagy denevérek osztálya bonctanilag legközelebb áll a majmokhoz és igy az emberhez. Testök külseje a felületes vizsgáló előtt ugy tűnik fel, hogy ebből Ítélve önkénytelenül madárnak nevezi ezen két emlővel biró és nem nagyon aesthetikus kinézésű állatokat » vagy ha nem madár, akkor egér, bőregér, mivel külseje, feje és füle némelyikuek épen olyan, mintha az egértől kölcsönözte volna, ezen nem csudálkozom, hisz az egykori gymn. tanár igy explikálta. De mivel nem célom itten tudományos értekezést irni a denevérekről, csak röviden egyes részleteket emelek ki, hogy olvasóim megismerhessék belőle a denevérek családi életét, munkásságát és azon szerepet, mely nekik a természet háztartásában jutott és végül nem hunyom be szememet hibái előtt is. Azt mondják, a madár a világosság, a szerelem, a dal gyermeke. Egy testet nyert költői gondolat. Megfordítva áll ez a denevérekről. A denevér a sötétség, a magány gyermeke, a világosság gyűlölője; ebből kitűnik, hogy ha a világosság sugaraiban fürdeni nem szeret, akkor a sötétség szárnyain himbálózva keresi táplálékát. Már az est szürkületénél kibújnak nappali nyughelyükről, és minél inkább növekedik a pihenésre hivó sötétség, ők annál élénkebbek lesznek és számuk annál inkább növekedik már nálunk is, annyival inkább a meleg töldöv felé közeledve, mely tulajdonképeni hazájok. A denevér légi emlős állat; mellső végtagjai repülő készülékké vannak átidomulva, e végett a test két oldalán a bőr megnyúlt egész az ujjak végéig és szárnyat képez. De egy ilyen szárny nagyon távol áll bonctanilag a madarak szárnyától, mert mig a madarak szárnya toll által képeztetik, addig ez csak egy bőrnyulvány apró szőrrel fedve. A nappalt és a telet átaluszszák sziklák üregeiben, bari angokban, fák lombjai- s nagy ódon épületek és romok közt, hol lábuk ujjain levő erős görbe karmaik segélyével magukat valamely kiálló tárgyra felfüggesztik ugy, hogy fejőkkel lefelé csüngenek. Külérzékök nagyon finom; a mit a K o 1 e n a t i által tett számos kisérlet mutat. Ő megvakított denevéreket szabadon bocsátott oly szobában, melyben már előre hálószerüleg keresztül-kasul fonalat húzott, és a vak denevérek oly biztos menettel röpkedtek át az egyes nyílásokon, hogy testök semmi része sem érintette a fonalat, nemhogy beleütköztek volna. A telet átaluszszák, de ha meleg februári napok vannak, felébrednek, kiröpülnek , aztán ismét álomba esnek. A megfagyásnak nincsenek kitéve, mert testök melege 4° R-nál alább nem száll a 0° felett, ellenkező esetben felébrednek és mozgás által idézik elő testök nagyobb melegét. Tavaszszal kiröpülésök után egy-két hétig tart a szerelmetesség; majd elválnak egymástól s ezután himek és nők egész más vidéken ütik fel lakásukat; a himek magányosan, a nők pedig együtt társaságosan élve. Öt-hat hét múlva egy fiat hoznak világra, mely születésekor szorosan anyja mellére tapad, és csak akkor távozik innen el, ha már képes a repülésre, mi öt-hat hét múlva történik a születés után. A denevérek tápját rovarok és gyümölcs képezi, van egynéhány faj vérszopó is. Nálunk valami 30 faj ismeretes, melyek mind rovar-evők (insectivora), hasznosak és a legkisebb fajok legtöbben az aggteleki és bihari barlangokban. A nagyobb fajok a meleg földöv lakói, melyek több kárt tesznek, mint hasznot. Tápjuk rovar, gyümölcs és vérszopók is vannak. Nevezetes a Molukki és Sunda szigeteken élő fekete szárnyonc (Pteropus edulis). Ezek társaságban élnek, nappal a fákon szorosan egymás mellett alszanak, fejükkel lefelé csüngve. Ily állapotban járatlan ember hajlandó volna őket valami ismeretlen gyümölcsnek tartani inkább , mint állatnak. Naplemente után odahagyják helyöket és ekkor ellepik a kerteket. Az emberek kosarakkal és hálókkal védik ellenök gyümölcsfáikat ós mégis kevés terményt kapnak. Hangjuk libagágogáshoz hasonló. Holdvilágos éjeken vadászszák alakosok és pézsmaszagu húsokat Ízletesnek mondják. Ezekről származott hihetőleg a Harpyákról szóló monda. Mint vérszopót felemiithetem a vámpírt (hártyaorr), melynek hazája Brazília, >főtápláléka a vér, melyet házi majorságokból, marhákból, sőt az emberekből is kap. Több utazót felsorolhatnék, kik maguk beszélték, hogy őket a vampir megszopta, ós azt mondják, hogy a keletkezett sebet, mely nagy daganattal jár, tengervízzel mossák ós meleg hamut kötnek rá. A barmok vérét is szíják annyira, hogy Maynasban a hittéritöknek nem sikerült a baromtenyésztés, mert a szabadon háló barmok a vampirszopás következtében elsoványodnak és elhalnak. Igen sok pusztítást tesznek a majorságokban, mivel a földön patkányhoz hasonló gyorsasággal szaladnak, megfogják a tyúkokat és megölik. Gondolom, nem itél el a kedves olvasó, hogy épen ezen sötét szörnyeket ismertettem röviden; mert erre azon tapasztalatom vezetett, hogy többször hallottam már miveltséggel dicsekvő egyénektől azon téves nézetet, hogy a denevérek madarak, holott ezek emlős állatok ós pedig bonctanilag sokkal közelebb állanak az emberhez, mint a madarakhoz, az életmód igaz, hasonló, de nem e szerint szoktuk felállítani az állatcsoportokat. A legnagyobb élvezetet nyújtó foglalkozása a tanárképezdei tagoknak mindjárt megkezdődik, mert már a tavaszi napok nem sokáig késnek, melyek uj köntösbe öltöztetik a természetet ; ez [a kedves foglalkozás a kirándulások a szabadba, hol minden virág mosolygva üdvözölj a madarak dala ideális gondolatokat ébresztve fel, a magasba emeli a kedélyt; minden kő, minden földréteg csaknem megszólalva mutatja magán azon fontos jelleget, mely évezredek titkait tárja fel a szemlélő előtt. Siessünk a szabadba, gyönyörködjünk a természetben, hiszen már az egykori virágokban gyönyörködő gyermek, tanítójának kérdésére : „Miért teremtette az Ur az embert?" együgyü^^Reformá/ü^s^ Pápa tffimíFA