Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-23 / 8. szám

(ff.) Forrás a tanítói nyugdíj alaphoz. A brody-i iskola igazgatója, Dr. H e r z e 1 azon iditványnyal lépett elő, hogy a mig a gyülésezések, felsőbb hatóságok sikeresen intézkednének a tanitói nyugdíjintézet érdekében, minden tanitó adjon hetenként 4 krt, és minden tanuló hetenként 2 krt, és számítása szerint ezen összeg néhány évtized alatt tetemes összegre nőné ki magát. Gyakorlati eljárás, mely könnyen szép eredményhez vezet! * Brazília tanügyi viszonyairól a következőket Írhatjuk: 85 millió milreis állambevétel mellett a közoktatási ügyre mintegy 3 milliót fordítanak. Ujabban közoktatásügyi tanácsot szerveztek. Egyes tartományokban gondolkoznak a reformokon, különösen javítani törekednek az által, hogy a jobb tanulókat jutalomban részesitik, minek következménye, hogy a tanítók sokszor csak az ;

ly „parádéra" készítik a gyermekeket. Az iskolaszékek tagjai vagy a helyi tanfelügyelők legtöbbnyire igen kényelmesek. Az elemi oktatás tandíjmentes, mindamellett 8 millió lakosra alig esik 150,000 tanuló, egy iskola pedig 2019 lakosra. A főok a tanitóhiányban rejlik. Általában véve a tanítónők jobbak, mint a tanítók. A vallástanítás itt is a papokra van leginkább bizva, de ezek hanyagok kötelességök teljesítésében. A politikai pártviszályok nagy hátrányára vannak az elemi iskolák virágzásának. A középtanodák száma sem nagy, de itt igen sok a magánintézet. Egyetemet csak most akarnak szervezni. Az egyes tartományok közül feltünőleg a szegényebbek fordítanak legtöbbet a közoktatásügyre. Említésre méltónak tartjuk még, hogy a gazdasági és ipartanodák virágoznak, de a tornaoktatásról alig tudnak valamit. * Az alsóausztriai tanítók sorsa tetemesen fog javulni, miután az uj törvényjavaslat, mely fizetésűket tetemesen felemeli, már szentesítve van. A néptanítók fizetésének minimuma 600 frt falukon, 800 frt városokban, a polgári tanítóké százzal több, a segédtanítóké 200-al kevesebb. E mellet a régi ötödéves pótlékról szóló rendelet érvényben marad KÜLÖNFÉLÉK. * Kérelem. A „budapesti protestáns iparosképzőegylet", mely fenállásaóta már ezernél több fiatal iparossegédnek oly alkalmat és eszközöket nyujta, melyek felhasználása által a nagy város fenyegető sokféle csábjai ellen leiköket megacélozva, magokat annyira kiképezhették, hogy a jelen kor követelményeinek most mint segédek, később mint iparfőnökök megfelelhetnek, utolsó közgyűlésében halározá, miszerint a bécsi villágkiálitás tanulmányozására oly egyleti tagokat kiküldend, kiket erre példás erkölcseik és kitűnő szorgalmuk érdemesít. Miután azonban ezen egylet csak lelkes emberbarátok jótékony adakozásai által tartatik fel és nagyobb tőkével nem rendelkezhetik, bátorkodunk egész bizodalommal mindazokat megkérni, kik a hazai ipar felvirágzása iránt érdekkel viseltetnek, hogy a feljegyzett célt bármily csekély összeggel előmozdítani és ebbeli adományukat e lapok szerkesztőségéhez beküldeni méltóztassanak. *) A budapesi protestáns iparosképző egylet nevében. Stock Endre, egyl. elnök, Falvak-Antal, egyl. jegyző. * A „Hódmezővásárhelyi keresztyén-társulat'' a m. é. decemb. első vasárnapja óta minden vasárnap d. u. ismeretterjesztő előadásokat rendez a nép számára. E részben főérdeme Futó M. tanár urnák van, ki a tarjáni uj iskolában a hallgatóság növekvő érdekeltsége mellett Magyarország története mezejéről mutat fel tanulságos képeket. A f. h. 9 ón egyszerre két helyen volt előadás. Emiitett tanár uron kivül ugyanis S z e r e m 1 e i lelkész beszélt a makai-utcai iskolában a magyarországi felekezetek eredetéről, népességéről, vagyoni helyzetéről éf jogairól, különös tekintettel Vásárhelyre, melyet egyházstatistikai tekintetben behatóan ismertetett. A közönség mindkét helyen egészen megtölté a tágas termeket. * Nyilatkozat. A pesti „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" még mult évi 50-ik számában, egy elég jó akarattal irt ismertetés jelent meg az általam szerkesztett „Prédikátori tár" első kötetéről. Volna megjegyzésem ez ismertetésre sok, de az ellenbirálatoknak sohasem levén barátja, szó nélkül hagyom. Csupán arra szorítkozom, hogy ez ismertetés egy az emiitett kötetben névtelenül megjelent beszédet is nekem tulajdonit. Bármennyire hizelgő is rám nézve e hibás föltevés, — a mennyiben tulajdonjogot sért, — kötelességemnek ismerem, kijelenteni, hogy az emiitett beszéd szerzője nem ón vagyon. Kolozsvártt,febr. 12. 1873. Szász Gerő. * Egy kórházi temetés. E hó 6-án hunyt el az ujvilágutcai kórházban az egyetemi bölcsészettan egyik jeles hallgatója Fehér János, s ugyanott ment végbe másnap a temetési szertartás. A boldogult koporsójánál egyetlen testvére könyezett, kit e nagy veszteség mélyen sújtott s bánatos arca a legnagyobb részvétre inditá a szemlélőt. A pesti ref. theologusok énekkara elzengte gyászdalát, mely után Vass Kálmán ref. s.-lelkész imádkozott vallásos melegséggel; az imát ismét az énekkar követte s ezzel a gyászisteni tisztelet véget ért. Valóban egy kórházi temetés mindig kétszeresen megható ; mert azon kivül, hogy egy halottat temetünk el, ott még azon hideg egyszerűséget, azon részvétlen közönyösséget is látnunk kell, melyben egy ily szertartás részesül. Azonban e temetés háromszorosan volt fájdalmas. Az egyetemi orvosnövendékek az istenitisztelet alatt mintegy 20 lépésnyire állottak a koporsótól. Ők megszokták a holttestet csak „cadaver"-nek tekinteni, az egyház szertartásait sem igen respectálják s épen ezért itt is az egész szertartás alatt feltett kalappal szivarozgattak, nevetgéltek s általában a tisztelet legkisebb jelét sem tanúsították; sőt ugy *) Örömmel vállalkozunk a beküldendő adományok kézbesítésére, Szerk,