Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-23 / 8. szám

(ff.) Forrás a tanítói nyugdíj alaphoz. A brody-i iskola igazgatója, Dr. H e r z e 1 azon iditványnyal lépett elő, hogy a mig a gyülésezések, felsőbb hatóságok sike­resen intézkednének a tanitói nyugdíjintézet érdekében, minden tanitó adjon hetenként 4 krt, és minden tanuló hetenként 2 krt, és számítása szerint ezen összeg néhány évtized alatt tetemes összegre nőné ki magát. Gyakorlati eljárás, mely könnyen szép eredményhez vezet! * Brazília tanügyi viszonyairól a következőket Írhatjuk: 85 millió milreis állambevétel mellett a közok­tatási ügyre mintegy 3 milliót fordítanak. Ujabban köz­oktatásügyi tanácsot szerveztek. Egyes tartományokban gondolkoznak a reformokon, különösen javítani töreked­nek az által, hogy a jobb tanulókat jutalomban részesi­tik, minek következménye, hogy a tanítók sokszor csak az ; ly „parádéra" készítik a gyermekeket. Az iskolaszé­kek tagjai vagy a helyi tanfelügyelők legtöbbnyire igen kényelmesek. Az elemi oktatás tandíjmentes, mindamel­lett 8 millió lakosra alig esik 150,000 tanuló, egy is­kola pedig 2019 lakosra. A főok a tanitóhiányban rejlik. Általában véve a tanítónők jobbak, mint a tanítók. A vallástanítás itt is a papokra van leginkább bizva, de ezek hanyagok kötelességök teljesítésében. A politikai pártviszályok nagy hátrányára vannak az elemi iskolák virágzásának. A középtanodák száma sem nagy, de itt igen sok a magánintézet. Egyetemet csak most akarnak szervezni. Az egyes tartományok közül feltünőleg a sze­gényebbek fordítanak legtöbbet a közoktatásügyre. Emlí­tésre méltónak tartjuk még, hogy a gazdasági és iparta­nodák virágoznak, de a tornaoktatásról alig tudnak valamit. * Az alsóausztriai tanítók sorsa tetemesen fog ja­vulni, miután az uj törvényjavaslat, mely fizetésűket te­temesen felemeli, már szentesítve van. A néptanítók fizetésének minimuma 600 frt falukon, 800 frt városokban, a polgári tanítóké százzal több, a segédtanítóké 200-al kevesebb. E mellet a régi ötödéves pótlékról szóló ren­delet érvényben marad KÜLÖNFÉLÉK. * Kérelem. A „budapesti protestáns iparosképző­egylet", mely fenállásaóta már ezernél több fiatal iparos­segédnek oly alkalmat és eszközöket nyujta, melyek fel­használása által a nagy város fenyegető sokféle csábjai ellen leiköket megacélozva, magokat annyira kiképezhették, hogy a jelen kor követelményeinek most mint segédek, később mint iparfőnökök megfelelhetnek, utolsó közgyűlésében ha­lározá, miszerint a bécsi villágkiálitás tanulmányozására oly egyleti tagokat kiküldend, kiket erre példás erköl­cseik és kitűnő szorgalmuk érdemesít. Miután azonban ezen egylet csak lelkes emberbarátok jótékony adakozásai által tartatik fel és nagyobb tőkével nem rendelkezhetik, bátorkodunk egész bizodalommal mindazokat megkérni, kik a hazai ipar felvirágzása iránt érdekkel viseltetnek, hogy a feljegyzett célt bármily csekély összeggel előmoz­dítani és ebbeli adományukat e lapok szerkesztőségéhez beküldeni méltóztassanak. *) A budapesi protestáns iparos­képző egylet nevében. Stock Endre, egyl. elnök, Falvak-Antal, egyl. jegyző. * A „Hódmezővásárhelyi keresztyén-társulat'' a m. é. decemb. első vasárnapja óta minden vasárnap d. u. ismeretterjesztő előadásokat rendez a nép számára. E részben főérdeme Futó M. tanár urnák van, ki a tar­jáni uj iskolában a hallgatóság növekvő érdekeltsége mel­lett Magyarország története mezejéről mutat fel tanulsá­gos képeket. A f. h. 9 ón egyszerre két helyen volt elő­adás. Emiitett tanár uron kivül ugyanis S z e r e m 1 e i lelkész beszélt a makai-utcai iskolában a magyarországi felekezetek eredetéről, népességéről, vagyoni helyzetéről éf jogairól, különös tekintettel Vásárhelyre, melyet egyház­statistikai tekintetben behatóan ismertetett. A közönség mindkét helyen egészen megtölté a tágas termeket. * Nyilatkozat. A pesti „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" még mult évi 50-ik számában, egy elég jó akarattal irt ismertetés jelent meg az általam szer­kesztett „Prédikátori tár" első kötetéről. Volna megjegyzésem ez ismertetésre sok, de az ellenbirálatok­nak sohasem levén barátja, szó nélkül hagyom. Csupán arra szorítkozom, hogy ez ismertetés egy az emiitett kö­tetben névtelenül megjelent beszédet is nekem tu­lajdonit. Bármennyire hizelgő is rám nézve e hibás föl­tevés, — a mennyiben tulajdonjogot sért, — kötelessé­gemnek ismerem, kijelenteni, hogy az emiitett be­széd szerzője nem ón vagyon. Kolozsvártt,febr. 12. 1873. Szász Gerő. * Egy kórházi temetés. E hó 6-án hunyt el az ujvilágutcai kórházban az egyetemi bölcsészettan egyik jeles hallgatója Fehér János, s ugyanott ment végbe másnap a temetési szertartás. A boldogult koporsójánál egyetlen testvére könyezett, kit e nagy veszteség mé­lyen sújtott s bánatos arca a legnagyobb részvétre inditá a szemlélőt. A pesti ref. theologusok énekkara elzengte gyászdalát, mely után Vass Kálmán ref. s.-lelkész imád­kozott vallásos melegséggel; az imát ismét az énekkar követte s ezzel a gyászisteni tisztelet véget ért. Valóban egy kórházi temetés mindig kétszeresen megható ; mert azon kivül, hogy egy halottat temetünk el, ott még azon hideg egyszerűséget, azon részvétlen közönyösséget is lát­nunk kell, melyben egy ily szertartás részesül. Azonban e temetés háromszorosan volt fájdalmas. Az egyetemi or­vosnövendékek az istenitisztelet alatt mintegy 20 lépés­nyire állottak a koporsótól. Ők megszokták a holttestet csak „cadaver"-nek tekinteni, az egyház szertartásait sem igen respectálják s épen ezért itt is az egész szertartás alatt feltett kalappal szivarozgattak, nevetgéltek s általá­ban a tisztelet legkisebb jelét sem tanúsították; sőt ugy *) Örömmel vállalkozunk a beküldendő adományok kézbesí­tésére, Szerk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom