Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-23 / 8. szám

iskola, a tan az egyes képviselőkben tovább s milyen az a dunamisticus, modalistikus, patripassianus monarchianismus : ezek lehettek volna inkább egy „lelkészképességi vizsgára készülő atyafiaknak" is szánt egyháztörténelemben a hangsúlyozandók. A fonásokra utalás magában kevés, sem papjaink, sem káplánaink nem rendelkezhetvén angol, francia és német nagy irók drága művei felett. Egy élő s elevenítő organismus alakjában hatni, tanítani, lelket lehelleni a gyűjtött és nyújtott anyagba, vezérleni tiszta fénynyel, ez egy akadémiai egyháztörténész feladata s ez különösen nálunk, hol a szellemölő szegénység miatt legtöbben és legtöbbször az iskolában BELFÖLD. Egy káplánvizsga és kibocsátás a barsi ref. e.-megyében. A folyó év jan. 20-án Göbel Ernő, theologiát Pápán ós Patakon hallgatott ifjú tilt előttünk a Fegyverneken káplánvizsgatétel végett és kibocsáttatás reményével. V arannai Lajos, i. Kiss Károly és Juhász Pál, e. m. kérdnökök által a papi fő- és melléktanokból több, mint 4 óráig folytonosan vizsgáltatván a hittanjelölt, a papi pályára alkalmasnak iléltetett és Nagy János esperes ur által, páratlan alkalmi beszéd mondása és 11 rendes lelkész áldáskisérete mellett az urnák szőlőjébe, a szent gyülekezet előtt, Isten házában kibocsáttatott, s mint káplán, édes apja, Göbel Gers o n ur mellé rendeltetett, ugy azonban, hogy más gyöngélkedő lelkészektől se vonja meg az ifjú a szükség esetébeni segédkedést, a mikor t. i. édes apja őt nélkülözheti. E káplánkibocsátási alkalom és Kiss Lajos, abaujvári lelkésztársunk kényszertilt felszólalása (Prot. Egyh. és Isk. 1. 5. sz.) engem is, mint „proximus ardet Ukalegon"-t, a segéd nélküli túlterhelt és betegeskedő lelkészek álláspontjukróli gondolkodással kezd foglalatoskodtatni, melyre nézve bátor vagyok e tárgyról néhány pontban nyilatkozni, a jobb véleménynek mindenkor kész levén helyt adni. 1. Minden e.-megyében elkelne egy úgynevezett „tractus káplánja" ; mert a kisebb jövedelmű lelkészek kis ideig tartó betegeskedésükkor nem kérhetnek azonnal rendes segédet, a jobban díjazott és túlterhelt lelkésztársaink sem tehetnek arra mindenkor szert, uti figura docet. Természetesen az ily segéd aztán minden egyes előállásáért az illető r. lelkésztől akár e.-megyeileg meghatározott, akár önkéntesen ajánlható díjjal megtiszteltessék az ellátás és szálláson kivül. Ki merné kívánni e mellett azt is, hogy egy mai időben tanult segéd, a ki gőzszárnyakon repült iskolába, sugár-és alagúton kényelmeskedett, sebes lóvonaton ragadtatott, vagy legalább egy két pár könyvét és fehér ruháját is hatosért hordatta a kiállástól a százlépésnyire levő szállásáig és nem próbálta szerzett ismeretekből kénytelenek keservesen táplálkozni. Mindezt feledé szerző s az érdemszerzésre leghelyesebb eszközül a sok kutforrás után való dolgozást ismervén — az alkotó erő hiánya miatt — müve oly paplanhoz lett hasonlóvá, mely ezerféle szines darabokból ugy van Összeállítva, hogy az összeállító szinrokonsági ismerete felől, az első pillanatra is, erős kételyeink !áuaadhatnak. Innen aztán a temérdek rendellenesség és héptelenség. (Folytatása következik) R ad ácsi György. könyvvel és ruhával tele táskát pálca mellett Berlinig, G9ttingáig, Utrechtig stb. saját maga hordozni, de még a honi főiskolákba sem lépett gyalog csak egyet is az apai háztól; ki kívánhatná mondom, hogy a mai kor növendéke egyik egyházból másikba a régi apostolok lovain utazzék ?! Semmi ingyen munka. „Krisztus koporsóját sem Őrzötték ingyen." „Méltó a munkása maga bérére." „Senki sem plántál szőlőt, hogy ne innék annak borából." „Szolgálj annak, a ki neked szolgál." Természetes követelés. Minthogy azonban egy fel nem gazdagodhatott, családos pap a segéd jogos követeléseinek nem minden részben tehet eleget: jó lenne, ha minden egyházmegye legalább 50 forintos dijt alapitana az ily káplán számára. A kik rá szorulnak, stólakép nyújtanának nekik menynyit, annyit, az egyházak pedig omnibussal látnák el. Véleményem szerint igy lehetne segíteni a rendes káplánt tartani nem képes beteges lelkésztársakon. — 50forint? Hisz a kályhafütő szolgabére is van ennyi. Hát még a gőzkatlan fűtőé ! Meg a vasúti vachteré? Se baj! Az ily tractus káplánja legbiztosabban számithat arra, hogy ha ő mindenütt, hol megfordul, magát szerényen viseli, a mai szabad választási elvek szerint, magát jó oldaláról ismertetvén, a legjövedelmesebb egyházba is rendes uton módon bejuthat, anélkül, hogy Pál apostol ren< delné őt, vagy Péter utódja, a római pápa. 2. A káplánoktól a dunántúli e.-kerületben, mielőtt rendes lelkészekké választathatnának, két évi gyakorlat kívántatik; költség és idökimélet tekintetéből nem lehetne-e azáltal könnyíteni ifjainkon, hogy az egyik évi gyakorlatba tudassék be nekik a főiskolai gyakorlati lelkész vezetése alatt nyert oktatás ? Ez kellőleg kiterjeszkedve kielégítő lenne még azon esetre is, ha a kor szelleme szerint, az úgynevezett innepi legatiók és akademica rectóriák megszűnnének, feltéve, hogy a szegény sorsú tanulók valami uton segittetnének, hogy maguk költségén legalább a hazát beutazhassák, — a főiskoláknak is beadatván azért a szokott segedelmezések. 3. A kápláni vizsgát főiskolai pályájuk végeztével, a pataki szokás szerint költség nélkül letehetnók az ifjak — minden tantárgy elevenen levén még eszükben — s a hol szükség lenne rájuk, ott azonnal beállhatnának a tiszteletes seregbe, hanem az egyszer elfoglalt helyet ok 16