Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-16 / 7. szám

2. Átányra nézve azt, hogy ezelőtt mintegy kilenc évvel, igen jeles tanitó Gecsei Péter több rendbeli alapos panaszára, miután szelidebb módon eredményhez nem juthattam, az azon időbeli épen nem rest szolgabírói végrehajtással fenyegetéshez kellett fognom, kényszerítve az elöljáróságot, hogy az ajtó s ablaktalan íiiskolának minél elébbi rendbehozásához lásson hozzá. Ennek következtében hónapok lefolyta után vettem szórul szói a e következő tudósítást: van már az iskolán ajtó, ablak; lakhatnak (lakhatnak !) a tanitó urak. Ha most ez itt is, amott is jobban van, minden nevelési ügy barát velem együtt méltán örülhet. De hát nem lehetett volna-e az én ominosus pár soromat megelőzőleg a Prototestáns Egyházi és Iskolai lapban ismertetést adni az ottani haladás mozzanatairól? Hiszen a jó példa kétszeresen hat és buzdít , s akkor az én trombitámban is benfagyva maradt volna azon pár sor, mely Átányt s még inkább Nánát felborsolta. Nem igazolja-e állításomat a hallgatás ? Hogy a jóllét ölében az ilyesekra nem gondol az ember. Hanem ha felboszantják, fölkél még a halott is sírjából s megírja azt a zöldet, hogy az öreg Édesnek most jut eszébe boszut állni egy testi és szellemi nyomorultan, a mi pedig, mint cikkéből látszik, nem igaz, s tán nem is volt, nem is lesz, de ne is legyen igaz! Mint tehet föl ilyen jellemtelen jellemet 0. M. ur felőlem? ki csak most tudom, s ezt csak 0. M. saját vallomásából, hogy ő nekem ellenesem volt. A kit az ember ellenesének tart, van abban olyan valami, a mit magában nem talál, a miért ellenesét nem nézi jó szemmel. Én ilyent 0. M. úrban soha sem találtam, s viszont magamban nem éreztem semmit, a mi neki az ellenességre okot adott volna. Ha ellenesem volt, kár ezt életem estvéjén tudatni velem. De midőn maga mondja, el kell hinnem. Biz ez nem igen szép dolog, ha ugy volt. Én szivemből megbocsátok, s szintén bocsánatot kérek. Hanem értsük meg egymást. Midőn én azt írtam, hogy a jóllét nem emeltyűje a szellemnek, korántsem csupán a torony vagy paplak sat. építésére gondoltam, hanem az evangyeliomi vallásnak a kor igényeinek megfelelő, a tudományos ismeretiekkel a bölcseség s kivált a természettan kétszerkettőjével párhuzamosan haladása lebegett lelkem előtt. Az idő, mely elközelget, sőt már itt van, nem engedi, hogy a deus nobes baec otia feát ölén tétlenül szunyadozzunk, mint a napszámosok, kik elvárják mig a nap hasokra süt. Ezt a szép készültségit s szellemileg is minden tekintetben kitűnő Cs. J.-nek, az átányi gyülekezet angyalának ugy mondom, hogy mások is értsenek belőle. Im ! a szegényebb vidéken, a csekélyebb tehetségű egyházi körben már meghallották az idő intését. A köztiszteletben álló Laki Endre f. zempleni esperes, kezében tartja a zászlót. A mi dogmáink többé épen ugy ki nem állhatják a tudományos bírálatot, valamint a Galileit üldöző pápának bibliából merített érvei a mértani bizonyosság előtt ködként foszlottak szét. Mert bizony forog a föld ! Édes Albert. ISKOLAÜGY. Rövid ismertetés a dunántuli evang. ágost. egyházkerület népiskoláinak helyzetéről. Egyházkerületünknek mindig kitűnő gondja volt a népiskolákra. Mert mig az egyházakra általában csak annyiban terjesztette ki figyelmét, hogy azokat a superintendensnek időnkint meg kell látogatni, a midőn az iskolák anyagi és szellemi helyzetéről is közvetlenül vesz kimerítő tudomást: addig az iskolák az esperesek és egyházmegyék kiváló gondja alá is bízattak. Igaz ugyan, hogy ugy látszik, mintha ezen intézkedés által elvonattak volna a népiskolák a superintendensi közvetlen gondozás alól; hanem mig egyfelől másként nem lehetett, másfelől épen ez által juthattak nagyobb és tökéletesb felügyelet alá. Az esperesek évenkint látogatják az iskolákát; alkalmilag többször is betekintenek; sőt a buzgóbb esperes ritka esetben fordul meg még magánosan is valamely helységben, hogy az iskolába be ne tekintsen. Ezen kivül minden egyházmegye 1—8 iskolavizsgálói körre —- decanatus — van osztva, melyeket az iskolavizsgálóknak évenkint legalább egyszer a tavaszi vizsga előtt meglátogatniok s kimerítő vizsga alá vetniök kell. Az iskolákat rendesen egy egyházi és világi egyéniség együtt látogatják; kikhez az ujabb időben több helyen és nagyon jó eredménynyel egy tanitó is adatott. Ezek iskolavizsgálatuk eredményét írásba foglalva nyújtják be az egyházmegyei gyűlésen, s mondhatni, hogy e jelentések képezik a gyűlések kiváló tárgyát. Végre rendes felügyelője az iskolának a helybeli lelkész is. Ez azonban nem egészen és nem mindenütt mutatkozott célszerűnek, a mennyiben a tanitó és lelkész között nem egy feszültségnek lett országszerte forrásává. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy 31 éves lelkészi pályám folytán a kemenesallyi ev. esperességben egyszer sem, az egyházkerületi gyűlésen is alig két-háromszor fordult elő tanítók és lelkészek közötti perlekedés. A miért én meg nem foghatom, hogy hol vette magát, kivált a Néptanítók Lapiában a lelkészek ellen általában emelt ama számtalan panasz, melyek ránk már azért is sokszorosan bántólag hatottak, mert általában voltak emelve. De bocsánat e kitérésért. Az 1868-ki iskolatörvény 117. §. iskolaszékeket rendel állítani; de a 121 §. oly terjedelmes jogokkal ruházza azt fel, melyeket ev. felekezeti községünk ki nem adhat kezeiből ; azért bár legtöbb esperesség nagyon célszerűnek találta a lelkész mellé iskolafelügyelő-társat állítani: a 121. §-t egész teljességében el nem fogadhatta ; hanem — azt módosítva — állított gyülekezetenkint 1—3