Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-16 / 7. szám

emberiség életében gyökerezik; az sem nem a képzelet illúziója, sem nem az ész naiv tévedése, sem nem az államhatalom találmánya, hanem az emberi lélek elsőrendű kiegészítő része, s az marad akkor is, ha annak a fantázia alkotta mithusza, s az ész teremtette dogmái nem- volnának. Ha ebben a pillanatban minden felekezeti hitvallás megszűnnék, maga a vallás megmaradna épen, mint az érzelem tárgya, mint felmagasztaló kedélyállapot. Ha a formák időnként lehullnak róla, mint rovarbábról a burkok, maga az azt készíttető tényező, a műösztön nem állandó-e? Mi tehát a vallást az emberi természet kijelentésének, fölmelegült kedélyállapotnak tartjuk, s ha, évezredek alatt, az emberiség szivében mélyen meggyökerezett „theologiai somnambulizmust" tekintetbe nem véve, az isten személyes kijelentése fogalmát lomtárba dobjuk, kérdjük: azért kevésbé érdemli-e megbámulásunkat a vallás? meg*zünt-e az nagy polgárosodási, társadalmi ós világtörténeti tényező leinti ? Teljességgel uem, ép mint nem változtat a villám természetén, hogy azt ma nem a haragvó isten (Zeus) nyilának nézzük, rettegvén tőle; hanem mint törvényszerű természeti tüneményt nyugodtan fogjuk fel, mint e tekintetben a természet urai. A kül- és belvilág átérfcése nem előbb viszi-e egy-egy lépéssel az emberi szellem hatalmát, s belátás-mélysége nem teszi-e intenzivebbé érzelmünk világát is ? Mi fokról fokra jutottunk, a vallásos érzelem fejlése által, a vallásnak tisztább ós emberhez méltóbb felfogására, s ha nincs okunk pirulni az ember őskori állapotának durvasága, a kőkori brutális szokások stb. miatt: szintúgy nincs okunk szégyenleni a vaüásnak gyermeki dialektusait a természeti népeknél, vagy őseinknél a fantázia legkedveltebb gyermekeit, a csudákat, a mithologiát, annak néha botrányos elbeszéléseit, s a ma már képtelenséggé vált dogmákat. Jók voltak azok akkor, a különböző korok világnézlete azokban jegecesült meg; de vigyázzunk, ne- 1 hogy ezeket az üres burkokat, melyekből az az épitő rovar rég elköltözött, ezeket a mi elköltözött apáink világuózletének burkait a mai világnézlet vallásos hitével telidestele tölt tömlőknek tartjuk. Ha ezt, és mindenekfölött ezt tartjuk szemmel: ugy a ker. vallásúak nemcsak nagyszerű múltja, hanem fényes jövője is van, mihelyt a felekezetek vallásos képzeteiket a tudomány vívmányaival összhangba hozzák. Mert amint az idegek és izmok csak csontrendszer rámájára húzva lesznek rendszeresen működő, érzést ós mozgást eszközlő rendszerré; szintúgy a vallásos érzet szálagai is, a tudomány által rendszerbe szedve, lesznek az emberiség kedélyóletónek ós mozgásának, azaz az erkölcsiségnek és a haladásnak nagy közvetítőivé. Az uj tudományos rendszerezés, a kedély és ész békéjét meg fogja alapítani, a vallásos apathia kora lejár, a legnemesebb enthusiazmus napsugarai ismét felsütnek mindenütt, a templomok megtelnek ismét megújhodott hitű hívőkkel, s a vallás az lesz, aminek lennie kell: az emberi lélek nagy talányf e j t ő j e, s az emberi nem nagy vigasztalója ós lelkesítője. Felméri Lajos. Még egyszer Hydow ügye. Mióta az utolsó boszorkány 1793-ban Posen hercegségben a fanatikus vakhitnek áldozatul esett, azt hittük, hogy épen most, a felvilágosodás napjaiban teljes lehetetlen lesz egy oly pör, melyben valaki vallás dolgában való személyes meggyőződése miatt zaklattatni és elitéltetni fog. És ime, a mit lehetetlennek tartottunk, az mégis megtörtént, nem Rómában, hol már megszoktuk az átok villámait a mást hivők és gondolkodók ellen, hanem a mély tudomány hazájában, a protestáns egyház kebelében, a nagy költők, tudósok és bölcsészek működési területén. Ugyanis az agg Sydow, ki félszázadnál tovább részint mint ev. lelkész, részint mint elismert tudós és i*:ó hű szolgálatot tett az egyháznak és a tudománynak, „protestáns előadásaiban", melyek nyomtatásban is megjelentek, csak azt állította, mit a kritikai történelem és minden in iveit eszű ember szintén tud, hogy Jézus, József, az ács és neje Mária természetes fia. Mivel ezen állítás nem egyezik meg az „apostoli symbolum" betűjével, mely szerint „Jézus fogantaték a sz. lélektől," — mely symbolum, mellékesen legyen mondva, a későbbi századok csinálmánya, melyből az igazi keresztyénség szelleme többé nem sugárzik vissza, — azért Sydow felelősségre vonatott és a 7 tagu brandenburgi consistorium által mint egy iskolai gyermek a kátéból examináltatott, utoljára 4 szavazattal 3 ellenében eretneknek elitéltetett és hivatalából kitétetett. Mint satyrája a sorsnak hangzik, ha mondom, hogy ezen eretnekségi birák elnöke, Hegel, a nagy bölcsész fia vala. Ha Schiller általában az inquisitióról mondja : „Schanduug der Vernunft und Mord der Geister, h^isst ihr Gelübde und ihre Werkzeuge' sind Schreckeu und Schande," ugy ezen beilini legújabb inquisitióról is ezen tételek állanak. És innen magyarázható, hogy a consistorium e tette a közönség roszalá-ával, Sydow pedig mindenütt a legőszintébb rokonszenvvel találkozott. Saját községe főconsistoriumtól kikérte magának az engedélyt, hogy Sydow a confirmándusok tanítását folytathassa, mi szívesen megadatott. Berlinben az elitélt részére aláírást