Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-22 / 25. szám

eszmék befolyása alatt készültek, hanem, hogy a vallási türelmetlenség legsötétebb századainak termékei, midőn a hittani polemizálások életre halálra, mindkét félről a legélesebben folytak. Ha van a magyar irodalomban gyalázatosan polemizáló két egyén, ugy azok, Sámbár Mátyás és Vásár helyi Matkó István voltak. Az előbbi jezsuita, mint ilyen sok időt töltött Magyarországo n mistiouariusságban. Sokat veszekedett a theologiában, de müvei gyümölcstelen mocskolódások voltak, melyek azonban, erősen ievén borsolva, a sok, részben meddő, részben piszkos polémiák olvasása után helyes Ízlését elvesztett közönségnek igen Ínyére voltak. Igy történt, hogy ez az üres fejű ember — mert müvei után annak lehet bélyegeznünk, — a közönséget s a főpapságot tudván a maga háta mögött, kora legtiszteletreméltóbb embereit kihivta, s galádul mocskolta. Mint egy második Balásfi püspök, annak pofozkodási hajlamait és szellemdússágát nem, csak is müvei „szellemét" örökölte. — Matkó István, Sámbár kortársa, ez időben tiszteletreméltó és tanult férfiú, a felsőbányai ref. papi hivatalt viselte. Hogy nem mindennapi tehetség volt, mutatja élete, mely épen a miatt volt hányatott, hogy fejedelmek, iskolák és ekklésiák versenyeztek meghivása fölött, s életét végre is 18 évi kolosvári első papsága után végezte be 1693-ban. Ez ember nagy tehetség, de fájdalom, vérmérsékletre Sámbárral egyezik. Korának polemicus szele őt is érinté. Szerencsétlenségére, mert túl sangvinicus ember a legszerencsétlenebb polemizáló. Ki az utolsó szó dicsőségeért él hal, ha pallérozó léccel fogott is munkájához, a tusa hevében elveti azt s mindig erősebben forgatja dorongját, melylyel ütni igen, de javitani sohasem lehet. Első elkeseredett vitatkozása Sámbárral, felsőbányái papsága alatt esett. Disputálván a hit ágazatiról Sámbárral, a disputára vonatkozólag oly feltételt szabtak, hogy aki meggyőzetik fejét veszitse. Sámbár a közbirák tanúsága szerint, a vitában legyőzetett. Matkó azonban halálát nem kivánta, s igy arra Ítéltetett, hogy két első fogát egy kovácsfogóval vakmerősége jeléül kihúzzák. *) Képzelhetni az oly vitázás áldásait, mely fejbe fogadj s szerencse, hogy csak fogat huzat! Ily polémiák után irta Sámbár „X ut Tök" cimli hii neves könyvét, melyre felel Matkó „X ut Tök könyvnek eltépése, avagy Bányász Csákány ; mellyel amaz fövenyen épitetett s már leromlott házat"*) előbbi fövényre sikeret*) Histeria diplomatica de statu relig. ev. in Hung. pag. 64, 65. — Bod Péter : Magyar Athénas 234. és 322 1. — Pósaházi János : Igazság istápja 20 1. szintén emlékezik erről. Nem mese tehát ez, bár Sámbár annak híresztelte. Matkó a „Bányász Csákány 124. lapján erre vonatkozólag igy nyilatkozik : „Ami penig fogaid megsententiáztatását illeti, ne menj me sze. Mert Károly táján találsz magad ellen, bizonyságokat, ne fáradj a Dánielnél emiitett Susanna réei idejéig, közelebb való időben élt Lippoi Sámuel uram, akitiil némelyiket sanczon váltád meg, micsoda arcával mered tagadni ? Ha mi fogaid azért még megvannak, köszönd a Lippoi Sámuel gratiájának, Isten után." **) Sámbár „Fövényen épült ház" cimü müvére céloz, melyet ő len sárral raggatni akaró, és ezer mocskokkal eszelősön sinlő s mázló Sámbár Mátyás nevű tudatlan sárgyuró megcsákányoztatik Kézdi Vásárhelyi Matkó István zilahi pap*) által, aki bányásznak neveztetett volt Sámbártól" 1668. 4. Hallatlan és példátlan a piszok, amit egymásra szór a két polemizáló. Sámbár Matkót. elmondja marhának, hitván szamárnak, görbeszájunak, csipásszemünek, sz.-turó bányásznak stb. viszont Matkó Sámbárt sátántul kikotlott buja és buta barátnak, tökfejnek, sámba szamárnak, korpaciberén hízottnak (pedig ez Sámbár szerint „a disznókhoz illendő") stb. Belekötnek egymás magánviszonyaiba is. A jezsuita a prédikátor feleségét veszi tárgyalás alá, **) mire a prédikátor eligazítja : „Szegény feleségem kontyát is akarod igazgatni. De kérlek, másuvá menj gyóntatni, mert ha ott motossz, megütik ott a pilises tarédott." S a nagykárolyi borbélynét, pataki asztalosnét hányja a barát szemire. (175. 1.) Sámbár a maga felekezete érdekében a legaljasabb hazugságokra vetemedik. Három idvösséges kérdése 153. 154. lapjain szóról szóra ezek állanak : S ezen mérges gyümölcsű Luther és kálvinista vallásból áradott el az mi szegény hazánkban is a sok tolvajlás, lopás, gyilkosság, pajkosság, hamis esküvés, és az ocsmány sokféle szitok, átok, kinek híre sem volt, mig Luther és Kálvinus konkolya meg nem vesztegette az édes hazánkat. Ugyanezen müvében (249. 1.) azt állítja, hogy Erdélyben csak a tordai klastromban 40 barátot égettek meg a kálvinisták. A jezsuita csak támad, védelemre nem igen gondol s ép ezért sok helyét fedezetlenül hagyja. E helyek Matkó éles figyelmét sohasem kerülik el, s ő rendesen épen odasújt, hol ellenfele leginkább sántikál. Sámbár szóvirágai közt kevés logikára akadunk, s erre nézve Matkó igy gúnyolja a jezsuitát : „Hogy te is ugy cselekedel, mint az égető tatárok^ kik igy mentenek a magyarok ellen, magokat mentvén : Mi nem égettünk Erdélyben sem Magyarországban, sem falukat, sem városokat, hanem a bennek lévő minden épületeket. Nem mondanád-é nevetséges bolond mentségnek? Ilyen a tiéd, Nosza biblia sütő,***) rágalmazó, káromló s 1666-ban „Fövényen épült ház romlása" nevet viselő müvében igyekezett megcáfolni. *) a cimlap bizonyosan a munka megjelente után nyomatot^ mert a munkában Matkó maga magát mindig felsőbányai prédikátornak irja. **) A predikátorné és a mester közti viszonyról a lehető legszcmtelenebbűl ir : „A három idvösséges kérdésre, a Luther és kálvinista tanitók mint felelnek ? . . . .imé azért Matkó hazugságinak megtorkollása, és Pósaházi mocskainak megtapodása" cirnű müve 459 és 460 lapjain. ***) A hagyomány szerint Sámbár Rákócy György egyik bibliáját, mint heretica bibliát megégette volna. L. Pósaházi János : gazság istápja. S. Patak 1669. 20 1. — Bányász Csákány 200 1. „Ki a szent bibliát meg meri süttetni mint valami martalócot, pribéket, amint te Sámbár megsütötted a Eákócy György bibliáját."