Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-10 / 6. szám

kedves szolgálatot a közügyeknek! Hanem ettől eltérőleg más hirek is szárnyalnak. Ugyanis az ultramontanok vezére Jörg, a pártfegyelem megszilárdításán működik. Ez esetben, természetesen egyetlenegy tagnak sem szabad a vereség után visszalépni, sőt inkább erős kitartással kell küzdenie egyenként és vállvetve azon, hogy többségük hajdani dicsőségének aranykorszakát visszavarázsolják. Lesz-e valami boldog álmaik valósul ásából, előre nem lehet tudni; minden esetre szomorú dolog lenne, ha a szabadság szelleme, mely kezdi magáról a hierarchiai szolgaláncokat lerázni, elfojtatuék, mielőtt teljesen érvényre emelné uralmát. Szent hitem van, a dolgok emez uj rendjét megértő komoly férfiak erélyességében s nem hiszem, hogy buzgalmuktól ne lehetne a legjobb sikert remélleni, a midőn az igazság és jog is mellettük küzdenek ! Meringben a püspöki panasz elvetése nagy lelkesedést szült. A város házain zászlók lengenek, a polgárság örömünnepeket rendez, s több rendbeli kegyeletes tettek által akarják szeretett lelkészük e győzelmét emlékezetessé tenni. Mint a lapok hozzák, több jótékony alapítvány tétetett, mely körülmény kétségkívül tanúskodik arról, hogy a derék meringiek lelkesedése nem muló láng, hanem a valódi keresztyéni szeretet romlatlan csirája. Különben a szabadelvű párt győzelme nem csupán Meringben, hanem az ország mindazon részében, a hol a vallási reaktio felüté fejét, általános örömöt okozott, mert ez a szabad gondolkodás győzelme gyanánt tekintetik a bigottismus és a lélek szabad röptéuek békója, a hierarchia felett. S mi általánossá teszi ezen örömöt, azon körülmény, hogy maga a király, ki nem régenten az ó-katholikusokat és általában a megindult szabad mozgalmat nem igen kedvező nyilatkozatával semmibe sem látszott venni, • ministeriumának határozott magatartása, vagy talán a Poroszországban történt nevezetes változás befolyása következtében, előbbi nézeteit megváltoztatta, és kezdi belátni, hogy uralkodásának és nemzetének épen nem válik szégyenére, ha a hagyományos nézetekkel szakítva az ujabb eszmék felé hajol. Mutatja e változást az uralkodó gondolkozásában aston tény, hogy ministerelnökének egy kissé erős, szenvedélyes beszéde felett megelégedését és helyeslését fejezte ki, mit a kormánypárti lapok nem mulasztottak el erősen hangsúlyozni. Ez a legnagyobb tőrdöfés az ultramontanoknak, mig a szabadelvű párt további sikeres működésére kedvező befolyást gyakorol. A németországi reform-mozgalom történetéhez örömmel csatolhatom azon örvendetes tudósítást, hogy január 28-án Karlsruhébau gyűlést tartottak az ó katholikusok, melyen a heidelbergi, manheimi, pforzheimi, karlsruhei és freiburgi bizottmánvi tagokkal és küldöttekkel együtt mintegy 150 elvtárs volt jelen. E gyűlésen határozatba ment, hogy interpellatio nyujtassék be a nagyhercegségi rendekhez, melynek szerkesztésére a heidelbergi bizottmány által ajánlott következő kérdések szolgáljanak alapul: 1. Szándékozik-e a nagyhercegségi kormány azon kath. papokat és világiakat, kik a vatikáni zsinat határozmányait elfogadni megtagadják, jogaik szabad gyakorol hatásában, — melyek mint a kath egyház tagjainak saját minőségükben biztosíttattak, — és az egyházi javak élvezhetésében óltalma alá venni; az alakult ó-katholikus községeket tényleg támogatásban részesíteni és a jezsuiták működésének a törvényes eszközök felhasználásával elejét venni s közreműködni a birodalmi ko.máuynál, hogy ezen rend az egész német birodalomból kitiitassék ? 2. Szándékozik-e a nagyhercegségi kormány az iskolai törvényeket oda módosítani, hogy a kath. papok ne legyenek többé szüle tett tagjai a helyi iskolatanácsnak; és hogy egyetlenegy katholikus se legyen kötelezve arra, bogy gyermekét oly vallástanitók tanításaira járassa, kik a pápai csalhatatlanságot tanítják? A szerkezet elkészítése a heidelbergi bizottmányra bízatott, s egyúttal határoztatott, hogy az ó-katholikusok egyletei szervi összeköttetésbe lépjenek egymással s a központi bizottmány a heidelbergi legyen. Egy itteni lap névszerint elszámlálja azon lelkészeket és tanárokat, kik a pápai csalhatatlanság kimondása óta Németországban az ó-katholicismushoz csatlakoztak. Közlöm, mint érdekes névsorozatot. A zsinati határozat után nem sokára a lelkészi karból 18-an léptek át: Döllinger, Friedrich, Reusch, Langen, Hilgers, Knoodt, Birlinger, Baltzer, Reinkens, Weber, Michelis, Menzel, Treibel, Wollmann, Renftle, Tanger mann, Waldmann, Kühn (segédlelkész Pfalzban). Az utóbbi félév alatt pedig 11-en: Meszmer, Bemard, Hosemann, Horfc, Buchmann, Kaminszki, Hirschfelder, Federmann (kölni magán-lelkész), Münnikes, Thürlings, Wacker. Összesen tehát 29-eu. Számosan vannak még ezen kivül tanárok (nem lelkészek is egyszersmind), kik szintén szakítottak az egyházzal Feleki József. Basel, 1872. jan. 26. A svejci egyházi társaság organumának első száma megjelent, eme, állását jellemző mottóval: „D u r c h Waffen derGerechtigkeitzur Rechten und z u r Linké n." (1 Kor. 6, 7). Tartalma: „Olvasóinkho z", melyben a lap iránya világos és határozott vonásokban, a következő szavakban van kifejezve: „Evangéliumi szabadságot akarunk, mely szükségeink egyedüli gyógys.:ere. Ez táplálja keblében az igazságot, az életet és bókét. Ezen az alapon fogjuk kozvetitni az egyház alkotmányát, a liturgiát, a tanítást (predikatiót), a lelkészek és laikusok közti viszonyt, a sz. írást és az egyházi tau szabad felfogását." Ezt követi: Az átmeneti korszakok veszélyei," predikátió Ézsaiás 6, 8—13 felett Dr. Schultz közkedvességü tanártól. Ezután Dr. Hagenbach tanár beszédje, melyet az egyházi társaság baseli sektiójának alapítására összehívott gyűlésen tartott. Ebből akarok néhány nevezetesebb momentumot kiemelni. Miután a jelenlevőket szívesen üdvözölte, áttért a közvetítő irány álláspontjának megvilágosítására. Vissza-12*