Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-21 / 38. szám

a pátenses korszakban, a hft hazafi és szerető családapa, meghalt Pesten 1872. évi september hó 2-kán, 56 éves korában. Pillantsunk vissza élte folyamára ! E. M. született Aszódon, Pestmegyében, polgárirendü, kegyes szülőktől. Gymnasiumi tanulmányait szülővárosában kezdé, folytatta Selmecen. Pozsonyban hallgatta a theologiát és akadémiai tanulmányait Berlinben, Halléban és Jénában végezte. Külföldről hazatérve nevelője lett báró Podmanicky Saroltának, jelenleg b. Prónay Gábor egyetemes felügyelőnk nejének. Ugyancsak Aszódon segédlelkész is volt, mig kevés idő múlva Ceglédre hivatott meg rendes lelkésznek. Onnan 1842-ben ment át Tápió-Sz.-Mártonba lelkésznek. Itt töltötte 11 legboldogabb évét, rövid idő alatt templomot építve, az egyházi irodalomnak és Szentkirályi Mór baráti körének szentelvén idejét. Irodalmi munkássága, szónoki és egyházkormányzói kiváló tehetségei jutalma gyanánt tekinthető azon kitüntetése, mely szerint a nyíregyházi nagy egyházba hivatott meg lelkésznek 1855-nek őszén, hol, mint ő maga megírta, „az 1859-ki egyházi bonyodalmakban és önállásérti küzdésekben az egyház autonom szorongatott többségével mindvégig együtt tartva, a veszélyeztetett ügyet lelkiismeretesen védelmeztem." Szirmay István úrral jelen volt, mint a tiszai kerület küldötte, a Pesten minden hatalmi nyomás dacára összesereglett magyarhoni ág. hitv. központi bizottmány utolsó gyűlésén, melyen b. Prónay Gábor figyelmét magára vonta s 1860-ban Ácsára, nevezett főúr székhelyére, hivatott meg lelkésznek. Ácsán Prónay István báró fiait nevelte és báró Prónay Gábor nagyszerű áldozattétele mellett Elefánt felügyelete, sőt vezetése alatt épült ama legdíszesebb temploma a pestmegyei esperességnek, melynek impozáns alakja szólni fog a nemes alapító érdemei méltánylása után, Elefánt erélyéről és lelkesedéséről is. Ugyanitt a paplakot is átalakította és nagyobbította s baráti körben, minden tüntetés nélkül ünnepelte 25 éves papságának ünnepét. 1867-ben meghivatott Pestre a tót egyház lelkészein. Itt is kitűnt jeles kormányzói tehetsége, melylyel kivált idősb Kubinyi Ferenc felügyelő közreműködése mellett ezen egyház zilált viszonyaiba rendet hozott, a pártdühöt lecsillapította és az ékes templomot kiépíttette, harangokkal ellátta, oltárt állított, szóval, mint Székács a sirnál mondá, „a béke angyala volt" ez egyházban s érdeket gerjesztett a templomépítés iránt még a más felekezetüekben is. Fájdalom ! itt érte őt nagy tanuló fia halálának mély gyásza, mely az Ácsán létében elhalt egyéves nő-leánya feletti bánatát felujitá. Azon időtől kezdve sziv-vizkór fejlődött ki nála, mely elhatalmazva el is oltá élte fáklyáját. Temetése sept. 3-kán ment végbe, melyen Margócsy József irsai lelkész tótul, Lang Mihály pesti lelkész németül, Székács püspök a sirnál magyarul szónokolt ; a pesti tót tanitó pedig bucsuxtatót tartott. Képviselje vala e temetésen a pesti magyar-német ós a budai egyház, a prot. árvaház, a pestmegyei esperesség 20 lelkész által. A boldogultnak régi barátja Szentkirályi Mór szintén jelen volt a hallgatók közt. Gyászolják elhunytát neje, született Juhász Sarolta, leánya Karolina, férjezett Melcer Gyuláné és fia Béla, nem különben számos közeli rokonai. Irodalmi müvei következők : Az ifjúság számára „A hivő szív ömledezései imádságokban", megírva ceglédi pap korában 1843 ban. „Hit, remény, szeretet, ker. halotti énekek és imádságok." Hézagpótló halotti énekeskönyv és egyszersmind első magyar halotti agenda, megírva szentmártoni pap korában 1855-ben. Ennek ujabb (2-ik) kiadása jelent meg Osterlamm Károlynál; 3-ik kiadását készült sajtó alá rendezni a boldogult. Szentmártonban irta „Előkészület a confirmatióhoz," mely 2 évvel ezelőtt második kiadást is ért. Ugyancsak Szentmártonban irta meg a „Reformátió története" cimü rövid népszerű 1 ives füzetkét; népiskolák számára s ez a provisorium alatt természetesen jelessége miatt lefoglaltatott, de Írásban mindazáltal terjesztetett. Nyíregyházán 1857-ben irt a nép számára „Dávid szent lantja" cim alatt imakönyvet és „Szent lant" cim alatt bibliai történeti szavalmányokat. Elszórva jelentek meg halotti beszédek, gyámintézeti ének s kéziratban is maradt még több érzelemdus egyházi éneke. Szenvedő teste miatt múzsája is szünetelt ; a régi virágzó korból pedig azon fájó emléket hordta magával, hogy egyházéneki mUukásságát a hangadó körökben kellőleg nem méltányolták s ez szerinte ok volt arra, hogy tervben volt ,,Lutheriá*z" cimü egyházi hős-költeményét meg nem irta. Jellemzéséhez még néhány szót. Mély gyöngéd érzelem, önfeláldozó hűség, ifjú korában folytonos víg és élces modor, positiv keresztyénség, igaz magyar hazafiság alkották meg nemes valóját Álljon itt még hattyúdala gyanánt valójának teljességéből merített énekének e versszaka : „Halhatatlan szellememnek, Győzedelmes fegyvere ! Melylyel síron és halálon Jézus diadalt nyere, Hit, ha végzem éltemet S urnák adom testemet; ^ Légy lelkem vezér-fáklyája, Hogy az ég legyen hazája." Láng Adolf, a pestm. ev. esperesség főjegyzője. Laky Miliály emlékezete. A dunamelléki ref. egyházkerületet, s vele együtt a magyar ref. egyházat ismét nagy csapás érte! A kérlelhetlen halál egy buzgó, derék munkás lelkészt ragadott ki közülünk. Nt. Laky Mhály somi ref. lelkész, a a külső somogyi ref. egyházmegye főesperese f. évi sept. 16-án, két heti súlyos betegség után jobb létre szende-